Az előző év legeredményesebb salgótarjáni sportolónőjének választott sífutó két számban is a legjobb magyar volt, így megkérdőjelezhetetlen helye volt a csapatversenyben is.
Négy éve Oslóban, két éve Olaszországban, idén pedig Svédországban képviselte vb-n a magyar színeket Papp Ildikó. Már rögtön az első nap bizonyítania kellett, a selejtező futamban 43 induló közt szerezte meg a hetedik helyet, ami azt jelentette, hogy egyedüli magyarként kvalifikálta magát Szőcs Emőke mellé a 10 kilométeres fő számra, ahol azonban már nem tudott elindulni. Másnap a tőle némiképp távol álló sprint számban is a legjobb magyarként végzett, 15 másodpercet verve legnagyobb riválisára, aki tavaly kiütötte az olimpiai keretből. A két verseny alapján megérdemelte, hogy az olimpikon Szőcs Emőke társa legyen a csapatsprinten is.
– Életem legszebb és legsikeresebb világbajnoksága volt – nyilatkozta tudósítónknak hazaérkezését követően. – A világbajnokság hangulata felemelő volt, körülbelül hatvanezer néző tömörült a pálya szélén, és ordítottak minden egyes lépésünkre. Sok magyar drukker is kilátogatott Falunba, jó érzés volt így futni.
- Az első szám az öt kilométeres, szabadstílusú kvalifikáció volt.
- Nagyon vártam a verseny napját, jó formában éreztem magam. Sajnos kevés idő állt rendelkezésünkre a pályabejárást illetően, de már az első próbára tetszett a kör. Kemény, hosszú steigek, és az időjárásnak köszönhetően a hó is nekem feküdt. Két nap alatt nagyjából sikerült memorizálni a pályát. A verseny során nagyon jól éreztem magam, úgy éreztem, hogy semmi nem maradt bennem. Nagy lendületet adott, amikor féltávnál hallottam, hogy akkor épp a második helyen voltam. Sejtettem, hogy ez nem fog megmaradni, de a végső pozíció már nem lehet rossz. Boldog voltam, hogy bekerülhettem a legjobb tíz közé, és ezzel felülmúltam a saját elvárásaimat, ami nálam igen ritka.
- Nem sok időd volt pihenni.
– Másnap következett sprint, ami nem kimondottan az én számom, és kisebb technikai okok miatt a teljes magyar csapat a rajtlista legvégén kapott helyet. Így mire mi elindultuk, addigra a pályát már széttúrták, ráadásul a tőlünk gyengébbeket utolérve kellett kerülgetni. Nagyon nem fogott vissza a körülmény, nyomtam, ahogy tőlem tellett.
- És még hátra volt a csapatsprint.
– A két legjobb női és férfi sífutó maradt a csapatsprintre. Hiú ábrándokat nem kergettünk, a rajtlista alapján egyedüli „egzotikus” országként álltunk rajthoz, végül a 19. helyen zártunk.
- Nem százszázalékosan érkeztél haza.
– A hét végére volt egy kis lázam, és a vállam is nagyon fáj, mert a csapatsprinten a kínai lány rálepett a botomra, és meghúztam a vállam.
- De azért a boldogság erősebb, mint a fájdalom.
– Nem gondoltam, hogy ilyen boldogan térhetek haza Svédországból. Szeretnék köszönetet mondani edzőimnek, Kadlót Zoltánnak, David Brunn-nak, és édesapámnak, Papp Zoltánnak, valamint a Nord Sport KSE-nek és a szlovák klubomnak is. Ezek mellett a szüleimnek és a páromnak, hogy végig mellettem voltak ebben a szezonban, mindenben segítettek és támogattak. Köszönöm a barátaimnak, és a salgótarjániaknak a rengeteg jó szót és bíztatást. Ezek is kellettek az eredmények eléréséhez.
- Mi a további program?
– Még hátra van az országos bajnokság, és még egy-két szlovák verseny, aztán jöhet egy kis pihenő.
A magyar nők eredményei.
Kvalifikáció, Szabadstílusú 5 km (43 induló): 7. Papp Ildikó 15:12,9 perc … 14. Simon Ágnes 15:59,3. 15. Csúcs-Fenyvesi Laura 16:06,8 … 19. Bertóti Regina 16:16,0.
Sprint, klasszikus (1,4 km, 94 induló): 66. Papp Ildikó 4:45,42 perc … 70. Simon Ágnes 5:00,27 … 80. Zámbó Viktória 5:26,77 … 82. Juhász Fanni 5:29,56.
Csapatsprint (6×1,2 km, 19): 19. Magyarország (Szőcs Emőke, Papp Ildikó) 17:28,69.
Klasszikus 10 km (71): 62. Szőcs Emőke 30:58,3.

Forrás: nogradsport.wordpress.com