Ezek a madarak tavaly augusztusban, szeptemberben kerültek be menhelyekre és már nem volt mód a szabadon bocsájtásukra, ezért a telelt állatkertbe, madármentő állomásokon vészelték át.
Akadt közöttük „otthagyott” még teljesen fel nem cseperedett fióka, és volt olyan köztük, amelynek első szárnypróbálgatása nem sikerült. A legérdekesebb talán Piroska története, aki egy rendkívül késő költés hátramaradott fiókája, és egy motorvonattal ütközött, de ezt szerencsésen túlélte. Mivel évről-évre történnek ilyen események s kerülnek fiatalok átteleltetésre, ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy ezek az ember által mentett gólyák, hogyan állják meg a helyüket a természetben.
Négy fiatal gólya került megjelölésre Mező, Piroska, Tura és Borsod (ebben a sorrendben kerültek elengedésre). Az elengedést követően a számukra kedvező folyóártéri legelőket használták, s egész tavasszal ott táplálkoztak. A visszaérkező öreg gólyákkal nem nagyon foglalkoztak, de a fészkek szűkebb térségét elkerülték. Aktivizálódni május második felében kezdtek, amikor már visszaérkeztek a még költésben nem lévő, vagy éppen első fészkelésükhöz készülő 3-4-5 éves madarak. Az Ipoly völgyébe betérő ott meg-megálló „kajtár” gólya csapatok őket is megmozgatták. A négyek hol együtt voltak, hol külön. Ez idő alatt megfigyeltük őket kaszálások és földmunkák alkalmával, német, lengyel, magyar, sőt horvát gólyák társaságában is.
Az első nagyobb elmozdulással viszont meg kellett várnunk június közepét. Június 10-én Mező Piroskával egy gólyacsapatban neki vágott egy nagyobb útnak a Szlovákiához tartozó Losonci-medencébe, amihez másnap egy másik csapattal Tura is csatlakozott hozzájuk és beállt Mező mellé, az onnan eltávozó Piroska helyett. Június 12-én Mező és Tura végig együtt mozogtak a nagy csapattal Losonci-medencében, míg Piroska Losonctamási környéki kaszálókon táplálkozott egy kisebb gólyacsapat tagjaként. 13-án meglátogatták egymást jeladós gólyáink a kb. 50 fős banda tagjai keveredtek és sorra látogatták az Lónyabánya-Dívény 5-10 km körzetében éppen zajló kaszálásokat. 14-én Piroska egy kisebb csapattal visszatért Magyarországra és este már a Cserhátban éjszakázott Szentkút környékén, míg Tura és Mező továbbra is együtt maradtak. 15-én délelőtt a Losonci-medencében tartózkodó nagy kajtár gólyacsapat kettévált, és Turáék visszatértek a Szécsény-rétre, Mezőék pedig megindultak északnak, s meg sem álltak a szlovák-lengyel határig. Másnap Mezőék csapata átkelt a határon és a Kárpátok vonulatát követve keletnek tartottak, s egészen az ukrán-lengyel határ közelébe értek. Pár nap elteltével délnek fordultak és ismét átkelt a csapat a Kárpátok bércein, s újra Szlovákiába értek, ahol azóta is folyamatosan váltogatják a kaszálókat. Ez a kóborlás nagy teljesítmény, ugyan korábban Mezőnek már volt egy jelentősebb cserháti túrája, de onnan még visszatért az Ipolyhoz, ez a nagyobb kaland már az őszi vonulásra készíti fel őt. A többiek, Tura és Piroska „megnyugodtak” és az elmúlt napokat az Ipoly mellett, illetve Hollókő térségében töltötték. Borsod a negyedik gólya, pedig a mozgalmas napok alatt végig az Ipoly mellett maradt, csak székhelyét Szécsény mellől Nógrádszakálba helyezte át, illetve június 23-án újra Turával mozog együtt a Szécsényi-réten.

Forrás: mme.hu - Kép és szöveg: Papp Ferenc

Vissza a kezdőlapra