Városlista
2022. augusztus 10, szerda - Lörinc

Hírek

2011. November 30. 18:51, szerda | Helyi
Forrás: Infonograd

Varázslatos utazás a „kanadai Arizonától” a Grand Canyonig (4. rész)

Varázslatos utazás a „kanadai Arizonától” a Grand Canyonig (4. rész)

A vidéki Amerika nyugodt, méltóságteljes világ.Kollégánk Balás Róbert észak-amerikai kalandozásáról tekinthetik meg a gyönyörű fotókat és cikkeink között olvashatják riportsorozatát.

A nagy vízesés a Yellowstone Parkban

1. rész 2. rész 3.rész 5. rész


Ahol rózsaszínben láttuk a világot!

Az arizonai félsivatagot elhagyva, húzós szerpentinen kaptatunk fel a Colorado-völgy gyöngyszeméhez, a Grand Canyonhoz! A táj gyorsan változik sivatagból bozótossá, majd fenyőerdővé. Vadpulykák röppennek át előttünk az úton, feltámad a szél, barátságosabb a táj – ez már a mi világunk! A Kaibab Plateau erdős rengetegében már 3000 m magasság fölött járunk, s kisvártatva elénk tárul a Grand Canyon „fenyvesekkel vadregényes” tája!
A legendás Nagy Kanyon a Colorado-folyó által hatmillió év alatt kivájt sokszínű, meredek völgyszurdok, 446 km hosszú, szélessége 6,4 km-től 24 km-ig terjed, mélysége az 1,5 km-t is meghaladja. A látvány döbbenetes, a szakadék félelmetes! A félmillió hektárnyi vidéken 1919-ben alakult meg a nemzeti park.
A Grand Canyon csodálatos – az életben ezerszerte szebb, mint az indiánfilmek képsorain. A hatalmas térben az emberfia aprócska pontnak érzi magát; rádöbbenünk, hogy mi, gőgös, gyarló, magunkat hovatovább mindenhatónak képzelő alakok mennyire picik vagyunk a szédítő végtelenségben.
A filmekből kietlennek tűnő helyet felül zölden pompázó fenyvesek övezik. Tiszta, friss a levegő, gyönyörű a kilátás. A bátrabb turista öszvérháton lecaplathat a szurdok mélyére, de mi óvakodunk a háromnapos túrától, annál is inkább, mert ha a nagy fülű eleven „jármű” megmakacsolja magát, lenn rekedünk a nagy mélységben.
Márpedig sietős az utunk! Átkelvén a Coloradón, ismét Utahban találjuk magunkat, ahol Kanab és Mt. Carmel városait átszelve fantasztikus tájakon jutunk el a Bryce Canyonhoz. Mellettünk újfent száraz a föld, itt-ott lovak, tehenek, keresgélik a gyér füvet, majd egy kedvesen kanyargó, kies kis patak partján bölénycsorda delel, legelészget.

A mormon Tabernákulum-kórus és zenekar a Salt Lake City Theratre-ben

fotók


A kanyon alá érve bőrünkön érezzük a sivatagias éghajlat „áldásait”: az egész napos hőség után hirtelen hűl le a levegő, hajnalra fagypont közeli a hideg, mi pedig reszketünk, mint az errefelé nem létező nyárfalevél.
Talán nem szentségtörés, ha azt mondom, hogy a Bryce szurdok sokhelyütt a Grand Canyonnál is látványosabb! A finoman csipkézett sziklák piros, narancs- és fehér színekben pompáznak. Itt könnyűszerrel leereszkedünk a kanyon mélyére; az égbolt gyakran csak keskeny csík a fölénk magasló sziklafalak között. A fények gyönyörűek.
A kanyon névadója, Ebenezer Bryce telepes 1875-ben jött a környékre, hogy fatelepet nyisson, s utat épített a rózsaszínű sziklák közé. „Pokoli hely, ha eltéved egy tehened” – emlegetik ma is Bryce legendás mondását, akinek erőpróbát jelentett az elkóborolt marhák megtalálása a tízemeletnyi magas, több ezer sziklatorony között.
A védett területet 1928-ban nyilvánították nemzeti parkká. Szépsége lenyűgöző, alig akarunk hátat fordítani, de mennünk kell, mert már vár a közeli a Zion Canyon; amelynek nemzeti parkjába 2,5 km-es alagúton vezet az út, amelyet a sziklában, kézzel vájtak ki a munkások. A kempingben közel jön egy őzmama a két kicsinyével, fotózgatjuk őket, de ránk sem hederítenek, megszokták az ember közelségét. A kanyont kivájó Virgin-folyó sebes sodrású vizében hűs fürdőt veszünk.

A mormonok főtemploma Salt Lake Cityben fotók


A XIX. század közepén a mormon Isaac Behunin nevezte el a bibliai „béke helyéről” a kanyont, amely 1919-től nemzeti park. A többi szurdokhoz képest itt buja növényzet, már-már erdő fogad. A híres Angels Landing szikla tetejére meredek hegyi úton kaptathat fel a jó erőben lévő, bátor látogató. A „kellemes” gyalogtúra 4 km „séta” felfelé a sziklán, „csekély” 300 m szintkülönbséggel. A csúcshoz közeledve elfogy az út is, vastag láncokba kapaszkodva húzódzkodunk fel a sziklafalon. Kicsit vakmerő a „játék”, alattunk a szédítő mélység, de a fenséges kilátás megéri a nyaktörő mászást és a kapaszkodás közben átélt izgalmakat!
Másnap, tetézve az élvezetet, vízi túrára indulunk! A bátor emberfia kisompolyog a sebes folyású Virgin-folyó partjára, ahol a kezébe kap két nagy karót, és belegázol a mederbe. A hidegvizű – 16-17 fokos –, erős sodrású folyóban nem egykönnyű előrehaladni. De muszáj!
Ugyanis Béla bátyánk diktálja az iramot: a 84 éve ellenére úgy menetel előttünk, mint egy kapitány. Pedig itt-ott nyakig ér a víz, szinte tántorgunk előre a csúszós köveken. Két karónkkal hősiesen tapogatjuk a meder alját, de az erős sodrás majd’ kiragadja a kezünkből. Mit tehet ilyenkor a sportember: erősen megveti a lábát, és ellenáll a víz erejének – ha tud, már csak azért is, hogy ne égjen le Béla bátyánk előtt, aki itt is szigorú ítészünk.
Egyszerűen hihetetlen, amit ez az ember művel! A ’27-es születésű öregcserkész a 27 éves ifjaknak is nagy leckét ad erőből, keménységből, elhivatottságból. Vajon mi a titka? „Kitartás kérdése az egész. Világéletemben sportosan éltem, ennyi a titok nyitja” – vallja Béla bá’ a nem mindennapi túra végén, a folyóparti verőfényben.
Ám egyszer minden jónak vége szakad: a Zion kanyon volt hosszú kalandozásunk végpontja; ideje megfordulni, mars haza! Újra a Nagy Sóstó felé robogunk a 15-ös országúton. Kanosh feszültsége után Monába hatolunk be, majd Garland fölött hagyjuk el a mormon államot, de senki sem tudja megválaszolni, időzött-e ott valaha Judy Garland, aki pedig – Ózzal, a nagy varázslóval – még a szivárvány fölött is megfordult. Idahóba érve Samariába jutunk, s fejünk két oldalát aggódva tapogatva állapítjuk meg, hogy szerencsére nem nőtt két nagy fülünk; talán azért, mert kevés időt töltöttünk el itt ahhoz, hogy megérintsen minket a hely szelleme.
A marhák a prérire kicsapva, egymástól elszórtan legelik a sovány, száraz füvet; de a modernkori cowboyok már nem lóhátról, hanem terepjárókkal terelik a jószágokat. A montanai Szöcske-patakon egymás után „szökkennek” a kis csónakok, amelyekről bőszen horgásznak a helybeliek. A magas fennsíkokon gyönyörű alpesi tájakon robogunk, ahol színes- és nemesfémeket bányásznak, de hiába a korai kelés, nem lelünk aranyat.

Sziklaalakzatok Dél-Utahban fotók


Estig így hajtunk az országúton; Béla bátyánk a Nagy Sóstó fölötti Ogdentől a rekkenő hőségben egy nap alatt ezer (!) kilométert vezet le a Montana északnyugati végén lévő Hauganig, de hát az öregcserkészek már ilyenek.
Az országutak végtelen szalagján gyakorta összefutunk a „szelíd motorosokkal”; a többségük meglett korú, ősz hajú hippi – sőt hölgyeket is látunk köztük –, akik szemlátomást a legendás hatvanas-hetvenes évekből maradtak ránk: a hatalmas Harley Davidson motorok hátán, bőrruhában, bukósisak nélkül, fejüket csak kendővel átkötve száguldanak a végtelen országúton; legendás időket, filmeket, történeteket idézve, a nagy amerikai szabadságeszményt szimbolizálva rohannak tovább útjukon. A pihenőhelyeken szóba elegyedve érezzük, hogy mindnyájan vidám, közvetlen fickók – Peter Fonda és Dennis Hopper méltó utódai.
Washington államba lépve Spokane után, a prérin végeláthatatlan búzamezők között „hullámvasutazunk”, majd Omak felé már hatalmas almaültetvények piroslanak. A városba érve elcsodálkozunk, hogy hétfő ellenére nincs nyitva semmi, de hamar rádöbbenünk, hogy Labor Day van, azaz a munkát munkaszünettel ünneplik.
Sebaj! A rodeóaréna mellet ütünk tanyát, ahol akad látnivaló bőven. Itt rendezik – már 76 éve – a híres Suicide Race lovas „flúgos futamot”! A versenyzők – cowboyok és indiánok! – egy 70 m-es, meredek, 62 fokos lejtőn vágtatnak le a paripáikkal, majd az Okanagan-folyón keresztülgázolva robognak be a zsúfolt arénába, ahol még 500 m galopp után szakítja át a győztes a célszalagot. „Ez a verseny a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a lovas képes eggyé válni a lóval” – tartják a veszélyes rodeó kedvelői, akik – főként a zord állatvédőkkel szemben – keménykézzel óvják a régi indián törzsi hagyományok továbbéltetését.
A lovas közjáték után folytatjuk utunkat északra, és Osoyoos városainál lépjük át a kanadai határt.

Balás Róbert
(folytatjuk)

1. rész 2.rész 3. rész 5. rész

Címkék: amerika, kaland, utazás

Kapcsolódó galéria

Ezek érdekelhetnek még

2022. Augusztus 09. 11:12, kedd | Helyi

A zarándoklat felér egy terápiával

A zarándoklat kiváló terápiás alkalom, hiszen nem tudunk elmenekülni önmagunk elől és többnyire az életünk aktuális kérdéseire is választ kapunk az úton. Balázs Jeromos, az Ifjúsági Ferences Zarándoklat egyik szervezője szerint ráad

2022. Augusztus 09. 11:06, kedd | Helyi

Őrizetben a betörők

Ludányhalászi ingatlanba tört be az a két férfi, akit a szécsényi rendőrök rövid időn belül azonosítottak.

2022. Augusztus 09. 10:57, kedd | Helyi

Természetes praktikák vérszívók és rovarok ellen

Évről-évre súlyosabb bőrreakciókat produkál a szúnyog- és darázscsípés

2022. Augusztus 08. 13:49, hétfő | Helyi

Újra megnyílik Lucfalván a Faluház

Hosszú idő után újra várja a látogatókat a település népművészeti értékeit bemutató Faluház.