A Monument Valley vándora

1. rész

2. rész

4. rész

5. rész

Barangolás a vörös sziklák földjén

Yellowstone-ból leereszkedőben a Grand Teton vonulatát csodáljuk: csipkés csúcsú hegyek, gleccserrel, hóval, óriási sziklákkal – pazar látvány! Lenn Jackson az indiánfilmekben látott hamisítatlan vadnyugati kisváros, ahol szürkemedve, prérifarkas és jávorszarvas fogad fogvicsorgató „mosollyal” – szerencsénkre csak a múzeumban, kitömve. A kocsmában boróka ízű sört csapolnak; olyan, mintha együtt húznánk fel a folyékony kenyeret a tót borovicskával – csak nincs oly átható ereje. Alpine kempingjében melegvizet lelünk, végre lecsutakolhatjuk magunkat!
Meglehetősen „fapados” a vidéki Amerika: Idaho, Montana, Wyoming abban egyforma, hogy a prérin többnyire nincs telefonos térerő, s a wi-fi jobbára csak álom. A reggeli verőfényben a sosonok vadászterületén lépünk be Utahba.
Mindenki úton van! Sokan a személykocsijukat is a lakóautó után rögzítik, úgy mennek valamerre. Elhagyjuk a Salt River forrását, 2300 m magasan törpecserjék, feljebb tuják és gyér fenyőligetek uralják a terepet. Az út mellett fekete tehenek legelnek, száraz félcserjék közt keresgélik az itt-ott zöldellő fűszálakat. A farmon locsolással növesztik a lucernát, amellyel az igényesebb holstein fajtákat etetik, őket már nem lehet csak úgy kicsapni a prérire. Elszórt ranchok álldogálnak 20 km-enként, de a gyerekekért ide is kijön az iskolabusz – mert itt így járja!
Menet közben az autósok udvariasak: a keskeny úton a teherkocsik, lakóbuszok lehúzódnak, hadd menjenek a gyorsabbak! Már látszik az indiánok járta Medve-tó: itt a préri, túloldalt kopár hegyek övezik. Garden Citynél a víz gyönyörű, a pompás reggeli fény megcsillan a tükrén. A part lápvilág, sással, vízimadarakkal, de akad hely, ahol megmártózhatunk a legendás habokban – lelki szemeink előtt vonulnak a rézbőrű harcosok: füstjelekkel üzennek túlparti testvéreiknek, akik kiássák a csatabárdot, rálépnek a hadiösvényre, de még idejében elszívjuk velük a békepipát, így nem kötnek minket kínzócölöphöz….

A Bryce Canyon sziklaalakzatai fotók

Ám az „igazi” indiánok korántsem a hollywoodi filmben látott sudár, magas emberek: alacsonyak, zömökek, mi több, túlsúlyosak – de vasderes paripa helyett hatalmas terepjárókkal „rodeóznak”. Azt találom mondani: régen a Nagy Manitut keresték, ma viszont – sokan már – a „nagy manit” keresik (elnézést a rossz szóviccért)!
Vasárnap irány a Nagy Sóstó városa, ahová a mormon Tabernákulum kórus hangversenyére sietünk. A Salt Lake City Theatre-ben már ezernyi turista gyülekezik. Csodálatos himnuszok, híres egyházi zeneművek csendülnek fel, s a darabok közt a narrátor hangulatosan hirdeti a krisztusi szeretet fontosságát. Az előadást 30 tévéállomás adja.
A legendás Tabernákulum kórust röviddel azután szervezték meg, hogy „az utolsó napi szent pionírok” 1847-ben megérkeztek a Nagy Sóstó völgyébe. A 340 tagú, Grammy-díjas énekkar koncertje a legrégebben sugárzott műsor a mai Amerikában. Az első rádióközvetítést még 1929. július 15-én – egy forró nyári délutánon – adták a Tabernacle on Temple Square-ről, és a heti adást máig sem lehet levenni a műsorról.
Utah államot a mormonok alapították, amikor idevándoroltak. Egyházukat 1830-ban, a New York-i Fayette-ben hozta létre Joseph Smith, aki Krisztus egyházának visszaállítását tűzte célul. Követőit kezdettől üldözték, így előbb Ohióba, Missouriba, majd az illinoisi Nauvooba menekültek. Az alapító megöletése (1844) után új vezetőjük, Brigham Young 1846-47-ben, keserves vándorlással vezette el népét a Nagy Sóstó mellé. Itt hozták létre székhelyüket, Salt Lake Cityt, ahol megtekintjük a főtemplomot, a gyülekezeti házat, s a többi szent helyet.
Utah területe akkor még Mexikó fennhatósága alá esett, és Brigham Young úgy gondolta, kevesebb zaklatásnak lesznek kitéve. Ám Mexikó 1848-ban eladta a területet az USA-nak. A mormonok alapította Deseret állam kérte felvételét az Egyesült Államokba, de a kérést a szövetségi hatóságok a mormonok többnejűsége, az egyházi és a polgári hatóságok egybefonódása miatt elutasították.

Pezsgőszobor Summerhill Wineryben fotók

A helyzet akkor rendeződött, amikor 1890-ban Wilford Woodruff egyházelnök betiltotta a többnejűséget, így a terület Utah néven az Egyesült Államok 45. tagállama lett. Noha tiltott a többnejűség, a vérmesebbek továbbra is ápolják a hagyományt, annak ellenére, hogy az – elvileg – büntetendő...
Bekukkantunk Brigham Young egykori otthonába, felkeressük a látogatóközpontot, ahol Jézus Krisztus és Joseph Smith szobra mellett az Ó- és Újszövetség főbb jeleneteit láthatjuk festményeken. A Mormon könyv seregnyi nyelven, így magyarul is megtalálható a polcon. Impozáns a város építészete; a parlament kupolája például Washingtont idézi. A műemlékek mellett, a John Stockton Drive-on áll az Energy Solutions Arena, ahol az Utah Jazz NBA-kosárlabdameccsei mellett 2002-es téli olimpia versenyeit is rendezték.
A városból 12 sávos út visz ki; délnek száguldunk, hihetetlen távolságok állnak előttünk a végtelen fennsíkon. Itt egykor indiánok és cowboyok nyargaltak, terelték a jószágot, csatáztak; ekhós szekéren hozták az embereket, akik benépesítették a hatalmas kontinenst. Kietlen félsivatagban csatangolunk, mindenütt kő, homok, félcserjék, forróság. Hogyan tudtak itt átkelni, letelepedni az úttörők; honnan szereztek vizet, élelmet…? !
A nemzeti parkok zöme Utah déli részén, a Colorado-fennsíkon fekszik. Moab városát elkényeztette a teremtő, a közeli Canyonlands és Arches nemzeti parkok a félsivatagi táj ellenére is a világ legszebb helyei közé tartoznak.
A Dead Horse Point pompás sziklaszirtjét csak keskeny, 27 m széles „nyak” köt össze a fennsík többi részével. Alatta 700 m mély szakadékban kanyarog a Colorado-folyó. A keskeny „nyaki” részen a cowboyoknak könnyű volt kaput építeni, a vadlovakat a természetes karámba terelték, ahonnan az állatok már nem tudtak hová tovább menekülni. A legenda szerint a lovak már annyira szomjaztak, hogy amint megpillantották az alant kígyózó vizet, levetették magukat a szikláról a mélybe.
Az Arches nemzeti park homokkőszikláiban az erózió kétezernyi ívet – „ablakot” – hozott létre, amelyek közül a legkedveltebb Delicate Arch már Utah állam jelképévé vált, az autók rendszámtábláin ez látható.
Az erre vándorló pásztorok és farmerek 1880 körül alapították Moab városát. Egy derék magyar bányakutató, Alexander Ringhoffer meghívására érkezett ide az egyik vasúttársaság vezetője, aki indítványozta a nemzeti emlékhely alapítását, amelyről 1929-ben Herbert Hoover elnök alá is írta a rendeletet.
A Delicate Archhoz felvezető 5 km-es gyalogúton a tűző nap hevében a 146 m szintkülönbséget sem könnyű leküzdeni – a látvány azonban mindent megér! Soká elidőzünk még a varázslatos „sziklaablakoknál”, majd délnek elhagyjuk a „hegyes” tájat. A Mexican Hat sziklaalakzata már az arizonai határvidék hangulatát idézi, majd Bluffnál nem blöffölünk, csakugyan belépünk a navajo indiánok rezervátumába.

Totemoszlop Peachlanden fotók

A Monument Valley törzsi parkjában rézbőrű testvérek árulják kézműves remekeiket, de minket a völgy pazar, vörös sziklaformációi jobban izgatnak: a Mittens és a Merrick Butte, a Három Nővér, a Totemoszlop, az Eyes of the Sun és az Ear of the Wind sziklaívek lebilincselő látványt nyújtanak.
Az itt élő indiánok különös megbecsülést kapnak azóta, hogy a II. világháború csendes-óceáni hadműveleteiben az amerikai haditengerészek navajo nyelvű rejtjelezést használtak, amelyet a japánok sohasem tudtak megfejteni. Így a rokonszenves népet nemzeti hősként tisztelik az USA-ban.
Nemsokára átlépünk Arizonába, ahol folytatódik a vasoxidos színű félsivatag – sőt néhol „egész” sivatag, ahol nappal megöl a kánikula, éjjel majd’ megvesz az Isten hidege. Még sincs más hátra, mint előre, a legendás Grand Canyonhoz! Köröskörül forróság, sivatag, vörös homok és a félcserjék elszórt zöldje. A kietlenségben „csak” Canyonlands csodás sziklaalakzatai kárpótolnak.
De lám, a mostoha vidéken is megélnek emberek: itt-ott ranchok, kisebb „falvak” szegélyzik az aszfaltcsíkot. Kayentánál az út szélén lovak téblábolnak: szegény párák, vajon mit legelnek? Követ? Vörös homokot? „Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben…”

Balás Róbert
(folytatjuk)

1. rész

2. rész

4. rész

5. rész