A Sziget harmadik napját a felejthetetlen koncertek helyett inkább az üresjáratok jellemezték. A brit XX trió álomszerű fellépése után egy igazi legenda, a Stone Roses vette be a nagyszínpadot. A koncertek között fennmaradó időben a Sziget kulturális programjaiban csemegéztünk. A Civil Falu egyesületei kérdőívdömpinggel, a zöldek ismeretterjesztő kiadványokkal, míg a múzeumok interaktív mini-tárlatokkal készültek. Az este fénypontja pedig tagadhatatlanul a francia Compagnie Pipototal akrobatabravúrja volt.

Kulturális csemegék

A Civil Sziget idén is a fesztivál egyik meghatározó eleme volt. Ahogy idősödött a fesztivál, egyre többen jelezték részvételi szándékukat: az idei évben már-már alig látszott a sátrak sorának vége. A választék szinte teljesen lefedte a magyar civil szférát: a kulturális intézetek mellett az amerikai nagykövetség, az egyházak, a különböző emberjogi alapítványok, a drogprevenciós egyesületek, az ifjúságsegítő szervezetek és az állatvédők is képviseltették magukat. A sátrakban rajzolhattunk, teszteket tölthettünk ki és játszhattunk. Memória, kirakós, twister – kinek mi tetszett.

A civilek mellett az ország nagyobb múzeumai is beköltöztek a Szigetre. A kulturális paradicsomban átéltük az ókori olimpiai játékok varázsát és megcsodáltuk a fényfestés különlegességét. Ezután a múlt század ruháit is magunkra ölthettük. Kicsivel távolabb már színháztörténeti társasban tesztelhettük tudásunkat Jászai Mariról és a többi nagy színészlegendáról. A megfáradt fesztiválozó pedig az Olvasóligetben pihenhetett meg egy klasszikus társaságában.

A fesztiválon a 60-as, 70-es évek Kelet-Európája is újjáéledt. A szimbolikus határátkelőt követően pillanatok alatt a múlt szigorú szabályai között találtuk magunkat. Az összekacsintások, a feszengés és a folyamatos ellenőrzés már-már teljesen valósághű volt. A Kelet-Európai Vurstliban szocialista termelőüzem, hivatalok, ifjúsági kultúrház és mozi gondoskodott a korhűségről.

Álmatag zenei élvezetek

A kulturális programokkal párhuzamosan a nagyszínpadon folyamatosan zajlott az élet. A brit XX zenekar egy óriási, üveg X-szel és füstgépekkel érkezett meg a fesztiválra. A trió előadását az álomszerűség és a hűvösség jellemezte. A talpig fekete ruhában játszó zenekar a régi lágy számok mellett a szeptemberben megjelenő új albumról is választott dalokat. A simogató, lassú dallamokat néhol súlyosabb ütemek váltották fel. A hatalmas üveg X végül fehér füsttel telt meg, majd az utolsó akkord után a közönség felébredt közel másfél órás álmából.

A brit álom-zenét a poplegenda Stone Roses követte. A közönség teljesen kivetkőzött magából, pár szigetlakó szinte összes ruháját elhajította és félmeztelenül tombolt a slágerekre. A brit zenekarral párhuzamosan a magyar Fish! mozgatta meg a fesztiválozókat. Kovács Krisztián énekes csipogó gumihattyúval, dubstep-imitálással és folyamatos bekiabálással fokozta a hangulatot. A koncert végén a színpadi szabályok szinte mindegyikét megszegte: hergelte a közönséget, vizes palackokat dobott be, majd pogózásra buzdította a népet. A fesztiválozók pedig örömmel követték szavait: boldogan ugráltak a könnyed dalokra.

Akrobatika felsőfokon

A harmadik nap fénypontja tagadhatatlanul a Compagnie Pipototal akrobatikus előadása volt. A francia társulat egy gyárhoz hasonlító, darabjaira szedhető mozgószínpadon mutatta be akrobatabravúrját. A Basculoscopia c. előadásban az élet körforgása jelent meg. A művészek pedig úgy pörögtek a több méter magas állványzaton, mintha csak egy egyszerű cigánykereket vetnének. Így nem csoda, hogy a monumentális libikókán forgó artisták látványa sok emberben félelmet keltett.

A bámulatos akrobatika aláfestő zenéje élőben szólalt meg. A kifejezetten az előadásra készített hangszerek hangjai tökéletesen beépültek az artisták keltette zajokba. A pódium alatt rejlő zenészek hol a dobokon játszottak, hol a többi színésszel kiegészülve repültek a színpad különböző pontjai között. A közel egyórás előadás után a közönség még sokáig kereste a szavakat...és az elállt lélegzetét.