Van, akinek a nyomasztó munkanélküliség, másnak Petőfi lubickolása a Rimában, Tompa Mihály vagy Blaha Lujza, esetleg más események és személyiségek. Kinek-kinek a világképe és tapasztalatai szerint. Mert mint minden városnak, Rimaszombatnak is sok arca van.
Amikor Šimko József polgármester, aki független jelöltként megválasztva három és fél éve átvette hivatalát, hatalmas hitelek terhét találta az asztalán. A kölcsönök és kifizetetlen számlák együttesen több mint hat és fél millió eurót tettek ki. Az új vezető elsőként természetesen takarékossági lépéseket volt kénytelen bevezetni, ennek köszönhetően csökkent az adósság, de napjainkban még mindig négymillió eurós teher nyomasztja a város költségvetését.

Kifelé a gödörből?
A kommunális hulladék körül volt a legrosszabb a helyzet, ahol 350 ezer eurós volt a hiány. A polgármester azonnal felmondta a szerződést a külföldi érdekeltségű céggel, és napjainkban saját erőforrással oldják meg a hulladék kérdését. „Az éppen most készült statisztika szerint 2012. július elsejétől mostanáig a kommunális hulladékon 800 ezer eurót takarítottunk meg. Mi több, csökkenteni tudtuk a lakosság részére a szemétdíjat – ez az egész országban kivételnek számít –: személyenként 20 euró 21 centről 13 euróra változtattuk. Azt hiszem, hatalmas eredmény.” Tegyük hozzá, hogy nem ment simán, hiszen az ügyben a smeres városi képviselők feljelentették a polgármestert. „Hivatalba lépésemkor a város utcái rettenetes állapotban voltak. Három év alatt 47-et aszfaltoztunk le! Még három van hátra, és nyugodtan kijelenthetem, hogy negyven év múltán Rimaszombat utcái végre rendben lesznek.”
A Kurinci-tó, amelyet évekkel ezelőtt – nem tudni, milyen logika mentén – Zöld-víz névre kereszteltek, évtizedek óta a kikapcsolódás és pihenés helyszíne a város lakosai számára. Az üdülőterület felfejlesztésére az előző vezetőség európai uniós támogatást kért és kapott 220 millió korona értékben. 2003 májusában termálvizet keresve, 1022 méter mélységű fúrást végeztek, s attól kezdve nem történt semmi: az egész terület dzsungelre hasonlított. „2011 júniusában újra megnyitottuk a furatot, hiszen gyógyvízről van szó. A képviselő-testület megszavazott 350 ezer eurót új fürdőmedence építésére, megnyitottuk a tervdokumentációt, amelynek költségvetése 1,3 millió euró. Ennyi pénzünk természetesen nem volt. De elmondhatom, hogy a múlt hét végén befejeztük a két medence körüli munkákat. 2010 előtt a rimaszombati polgároknak nem volt lehetőségük kikapcsolódásra és felfrissülésre. Azóta Kurinc mellett 10 év múltán rendbe tettük a városi strandot és a szabadtéri színpadot, amely nagyon elhanyagolt állapotban volt. Utóbbit is önerőből sikerült felújítanunk. Igaz, a város erdeiből fel kellett áldoznunk nyolcvan köbméter fát, de napjainkban a színpad méltó színhely a rendezvényeknek.”

Munkanélküliségi rekord
Rimaszombatban egykor, a járási székhelyi rangnak megfelelően, fejlett feldolgozóipar volt (pl. cukor-, tej-, konzerv-, sör-, dohánygyár), a rendszerváltás után azonban leépült. A város, pontosabban a Rimaszombati járás azóta szinte megszakítás nélkül vezeti a szomorú statisztikát: jelenleg 31,4 százalékkal itt a legnagyobb a munkanélküliség Szlovákiában. A valódi arány azonban ennél magasabb, 34 százalék fölötti, csak statisztikailag lett kozmetikázva. (Tegyük hozzá, hogy mindhárom „dobogós” járás a gömöri régióból kerül ki: Rimaszombatot Nagyrőce és Poltár követi, de például Rozsnyó is feljött az ötödik helyre.) Az egész térségben nem jönnek létre munkahelyek. Magának a városnak természetesen nincs lehetősége változtatni az áldatlan állapoton, ehhez a kormánynak kellene komolyan vennie a leszakadt régiók sanyarú helyzetét. A valóság azonban úgy fest, hogy például a 19 tagú rimaszombati városi képviselő-testületben 9 képviselőjével (akikhez egy volt HZDS-es csatlakozott) többséget alkot a Smer Szociális Demokrácia pártja, s ezek a képviselők meglehetősen destruktívan ténykednek.
„Hivatalba lépésem első évében szorgalmaztam – mondja a polgármester –, hogy emeljük meg a hipermarketek adóját. Ennek köszönhetően már 2012-ben 144 ezer euróval több pénzt sikerült szereznünk a városnak. Ez persze érzékenyen érintett néhány itteni vállalkozót is, így a smeres képviselők révén a városi önkormányzat megszavazta az egységes adó bevezetését. Most a hat multitól évente 140 ezer euróval kevesebb folyik be a költségvetésünkbe. Még fájóbb, hogy az egységesítés után a peremterületeken levő hazai vállalkozók adói jelentősen megnőttek. Vagyis segítettük a külföldi és rontottuk a hazai vállalkozók esélyeit.”

Változó arányok
Felmerül persze a kérdés: ki választott meg Rimaszombatban, az egykori megyeszékhelyen ennyi smeres képviselőt? Ha viszont a város etnikai összetételének szomorú állapotát tekintjük (a lakosságnak kb. 60 százaléka vallja magát szlovák nemzetiségűnek), mindjárt érthető a dolog. Másrészt ahol a kormánypárt túlsúlyban van, tehetne érte, hogy változzon a helyzet. A jelenlegi állapot a Fico-kormány igazi arcát mutatja. Beszédes adat, hogy a három évvel ezelőtti népszámláláskor 24 640 lakosa volt Rimaszombatnak, napjainkban 23 160. Vagyis az elvándorlás folyamatos.
A munkanélküliség felszámolásában a polgármester szerint nagyobb buzgalom volna elvárható a kormánytól, a megyétől, a Sario ügynökségtől vagy akár a járási hivatal vezetőjétől, aki a kormány meghosszabbított keze. Maga a polgármester éppen egy német céggel tárgyal, amely 150 embernek adna munkalehetőséget. Ugyancsak munkahelyeket eredményez majd a Szabópusztán levő börtön bővülése, amelyet több város versenyében nyert Rimaszombat.
A helyzetet súlyosbítja, hogy egyre nagyobb a romák aránya. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a mintegy 24 ezer lakosból mindössze 247 vallotta magát romának, a valóságban azonban csak a „fekete város”-ként ismert lakótelepen 1220-an élnek, s közülük fél kézen meg lehet számolni, hánynak van munkahelye. A városban egyébként a polgármester szerint mintegy hat és fél ezer roma lakik, ami 25 százalékot tesz ki.
„Itt negyven évig szinte semmi sem történt – mond sommás véleményt Šimko József. – A város kórháza tönkrement, igaz, most megvette a Penta, amelynek jók az elképzelései, és ott pozitív változás várható. Az egykori szép megyeháza is elég elhanyagolt állapotban áll. Jelenleg a járási hivatal székel benne, az állami hivatalok többsége elköltözött onnan. A rendszerváltás után jelképes egy koronáért kapta meg a város, most a belügyminisztérium kéri vissza jelképes összegért. A történelmi épülettel nem tudunk mit kezdeni. A mi kérésünk csak annyi, hogy három éven belül tatarozzák. Ez persze hátráltatja a hivatalok visszaköltözését.”

Csinosodó összkép
Rimaszombat azért folyamatosan szépül. A főtér mellett megújult az autóbusz-pályaudvar, amelybe a közlekedési vállalat 2,6 millió eurót fektetett be, új utak, parkolóhelyek készültek, 450 (!) padot helyeztek ki. Még a régi vezetőség idején rendbe tették a huszonöt éve épült műjégpályát is, bár jó drágán, és csak félig-meddig. Őszig megépül a kerékpárút is a város és Kurinc között (most éppen a földmunkák zajlanak). Šimko Józsefnek természetesen a következő választási időszakra is vannak tervei. Mint mondja, most a járdák és a játszóterek következnek, Kurincon pedig minden évben szeretne egy-egy medencét építeni.
A gömöri régió legnagyobb városa és szellemi központja napjainkra szlovák többségűvé vált, de – legalábbis a polgármester szerint – nem tapasztalni szlovák–magyar feszültséget. Kivéve egy-két izgága képviselőt. A köztereken Tompa Mihály és Petőfi Sándor szobra mellett helyet kaptak a szlovák történelmi személyiségek szobrai is. A városban jól működik mind a Csemadok, mind a Matica slovenská, a civil szervezeteket pedig hosszú lenne felsorolni. Kiemelést érdemel, hogy idén végre befejezték a református templom felújítását, s az átadáson a magyar kormány (amely támogatta a munkálatokat) több képviselője is részt vett, az ünnepi istentiszteletet a magyar miniszterelnök is megtisztelte jelenlétével.

Forrás: ujszo.com

InfoBlogok