Drága Anett!
Tudod, alig huszonnégy óra múltával is nehéz tollat ragadni, s leírni a megváltoztathatatlant, a hihetetlent és a számunkra megmagyarázhatatlant. Azt, hogy Te, a mindig jókedvű, életvidám barát és kolléga végleg lecsuktad gyönyörű szemeidet, elfordítottad arcodat a földi léttől, s 2012. szeptember 20-án, 27 évesen elmentél közülünk.

A szervezeted elleni, villámgyorsan érkezett támadás ellenére az elmúlt hónapokban gondolni sem mertünk arra, hogy szinte pillanatok alatt itt hagysz bennünket - szüleidet, testvéredet, rokonaidat, megannyi ismerősödet, barátodat, legközvetlenebb munkatársaidat második családodból, a Nógrád Megyei Szuperinfóból - bár tudtuk és láttuk, hogy az alattomos kór nehezen viselhető napokkal terheli életedet.

Hittük és titkon talán Te is hitted, hogy van visszaút, legyőzöd a betegséget, s újra sok-sok szép napot tölthetünk együtt. Együtt a szerkesztőség kis csapatával a hegyekben vagy éppen egy fürdőben, a névnapi köszöntéseken, Karácsonykor vagy a Te születésnapodon. Hittük és titkon talán Te is hitted, hogy jókat viccelődünk, nevetünk még együtt az élet dolgain, megöleljük és biztatjuk egymást örömünkben és bánatunkban, s tesszük a dolgunkat mindennapjainkban. Ám az álmok szertefoszlottak, s azok remények maradtak, de Rólad lelkünk legmélyén a legszebb emlékeket őrizzük örökre.

Drága Anett!
Lett egy szék, egy elárvult szék a szerkesztőségben. A Tied. A mosolyodat, a fiatalságodat, a szépségedet, a jóságodat, arcod sugárzó szeretetét hagytad emlékként rajta. Nagyon-nagyon rövidre szabott életedét, melyet szívünkben megőrzünk örökre. Szeretnénk hinni, hogy ott fenn, az angyalok közül érkezik a Te üzeneted, mely lelkednek és a gyászolók sokaságának megnyugvását erősíti:
„Nem haltam meg, csak álmodni mentem, nem hagytam itt senkit, csak előre mentem.”
Nyugodjál békében!

Nógrád Megyei Szuperinfó szerkesztősége