de dolgozott haditudósítóként is, míg egy vargabetűvel a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjaként írta be magát az aranybetűs krónikákba.

Ma Molnár Ferencre, az egyik legsikeresebb magyar íróra, újságíróra emlékezünk. Neumann Ferenc néven anyakönyvezték, Molnárra már hírlapíróként magyarosított.

Nevét legtöbben a Pál utcai fiúk című ifjúsági kisregénnyel hozzák összefüggésbe, de a rejtői karakterű bohém élete és lobbanékony természete ettől sokkalta több érdekességet tartogat, elvégre egy olyan kaliberű alkotóról van szó, akinek műveit világszerte előadták, aki az 50. születésnapját a New York-i Broadwayn csapta oda, aki az 1920-as és 30-as években a visszafogott becslések szerint is 1 millió dollárt keresett évente, akit az Egyesült Államok akkori elnöke, Calvin Coolidge személyesen fogadott a Fehér Házban. Egyszóval egy valódi ultramenő rocksztár volt.

Személyében a női nem egyik óriási rajongójáról, de kevéssé tisztelőjéről beszélhetünk, hiszen még pályatársai és barátai is Adyval vagy Babitscsal az élen egy varázslatos, nagyszerű íróról, de ugyanakkor egy alkoholista agresszív emberről regélnek.

Első nekifutásra főszerkesztője lányát, Vészi Margitot vezette oltár elé. A Liliom című színdarabot, amiben a városligeti vagány rendszeresen üti-veri az őt eltartó, szelíd, beletörődő feleségét kifejezetten neki írta. Ugyan a darab 1909-es bemutatója a Vígszínházban nem volt egy átütő siker, de legalább megbukott, amitől a diadalhoz szokott, hiú író hamarjában idegösszeomlást kapott, ám aztán a berlini előadás meghozta a hőn áhított vastapsot.

A Vígszínházbeli előadás körül is sikerült annyit kotnyeleskednie, hogy beleszeretett a feleséget játszó Varsányi Irénbe, akinek a férje ezt egy kissé problémásnak találta és párbajra hívta az írót, mely tevékenység akkoriban már nem volt egy támogatott vagy akár elnézett délutáni program, ezért börtönbe került és férfias bánatában még öngyilkosságot is megkísérelt. Amikor a szintén depresszióra hajlamos Bródy Sándor a New York kávéházban próbálta őt kioktatni az öngyilkosság módozataiból, Molnár Ferenc így válaszolt:

„Sándor bácsi, kérlek, én öngyilkossági ügyekben csak attól fogadok el tanácsot, akinek már sikerült.”

Ekkor dobta be a törülközőt és a házassági anyakönyvi kivonatot a szerintem mondjuk túl türelmes Vészi Margit.

A sorban Fedák Sári következett, de a szomszédok itt is csak csatazajos pofozkodásról tudtak beszámolni, így hamarjában ő is leköszönt. Ezután felkészült Darvas Lili, aki alighanem már olvasta a „Ha madarat szeretsz égbolt legyél, ne kalitka” című örök igazságot, és egy sajátságos nyitott házasságban élve tudta megőrizni a 24 évnyi korkülönbséggel bíró házasságban az örök tüzet.

Később elmesélte, hogy idejekorán megtanulta kezelni az írót, és mikor férje először akart kezet emelni rá, akkor felkapott egy réz gyertyatartót és kilátásba helyezte, hogy azzal fogja fejbe verni.

Eléggé meggyőző alakítás lehetett a színésznőtől, mert köztük sosem történt atrocitás, igaz, nem is igen éltek együtt. Évente mindösszesen egy-két hetet töltöttek együtt különböző luxusszállodákban találkozgatva szinte titkos légyottos randi-jelleggel, ami mindkét félnek megfelelő volt: a hosszú pórázon hagyott Molnár kedvére csapodárkodhatott, felesége pedig építgette karrierjét. Egy később napvilágra került levélben az író így írt erről:

„Minden évben egyszer, egy hétig én vagyok a te érzéki szerelmed.”

Aztán a történelem beleszólt kissé az események szálának gombolygatásába, mert bekopogott a világháború, szám szerint a második, melyben a náci Németország egyre nagyobb térnyerése mindkettejükre némiképp nyugtalanítóan hatott. Darvas Lili egy 1938-as amerikai szerep kedvéért ugrott át a tengerentúlra és valahogy ott felejtette magát, ami azért sem volt különösebben megerőltető számára, mert a tehetséges és fondorlatos kis nő ott is sikert sikerre halmozott filmekben, tévéjátékokban, együtt domborítva Charlton Hestonnal, Walter Matthauval, vagy a később a Fehér Házban is felbukkanó Ronald Reagan-nel.

Az itthoni sikereit csak nagy nehezen maga mögött hagyó író 1940-ben ment végül felesége után. Akkurátus alapossággal pakolta össze az egész vándorcirkuszt becsomagolva minden szükségest, például a semmi kis 30 évvel fiatalabb Bartha Vandát is, aki egyfajta munkakörgyűjtő lehetett, mert az író életében titkárnőként, gépírónőként és szeretőként volt jelen.

Laza kötöttségben éldegéltek ők hárman együtt járva vacsorázni, mulatni, társasági eseményeken mosolyogni, de mindenki máshol hajtotta álomra buksi kis fejét: Molnár a New York-i Plaza Hotel hetedik emeletének egyik fényűző lakosztályába, Bartha Vanda egy kevésbé luxi szobában a tizenötödiken, Darvas Lili pedig a közelben levő saját lakásában. Mindez a kis édeshármas kiválóan működött, míg aztán 1947-ben a szerető egy sikeres öngyilkossággal ki nem írta magát a trióból.

Tettét a legnagyobb valószínűséggel az a dráma motiválta, hogy nem sokkal előtte tudta meg, hogy az egész családja odaveszett Auschwitzban. Molnár a veszteség után gyakorlatilag kicsekkolt az aktív, produktív életéből és lakosztálya magányára kárhoztatva éldegélt lezárva karrierjét, emberi kapcsolatait.

Mély depressziója mellé csupán Darvas Lilit engedte be néhanap, majd a bánat mellé felzárkózott egy gyomorrák, és ennek műtétje közben halt meg 1952 április 1-én, sajátságos áprilisi tréfa gyanánt. Felesége Bartha Vanda sírja mellé temettette a Linden Hill temetőbe.

Darvas Lili még a következő években is szép ívű karriert futott be az óceán mindkét oldalán, hébe-hóba Budapestre is visszatérve, pazar alakítással hozzájárulva a magyar színjátszáshoz, majd 1974-ben, mikor az ő függönye is végleg legördült, akkor végakaratának megfelelően őt is a Linden Hill temetőjében helyezték örök nyugalomra, tapintatos távolságra férjétől és annak szeretőjétől éltükben és holtukban egyaránt őrizve a laza, távolságtartó köteléket.

_ _ _ _ _