Látlelet a hetvenes évek végi, felpuhult kádárizmus szürkeségében is nosztalgikus hétköznapjairól.

A magyar táj, erdő, mező szépségére: a lombok között átszűrődő napfény, az évszázadok titkait méltóságteljesen őrző tölgyfa vagy a patak vizében úszó falevél úgy mutatja meg a maga gyönyörűségét, hogy a látvány egy pillanatig sem fordul át giccsbe.

Ez a film titka: a néző nem érzi magát becsapva, semmi mást nem lát a képernyőn, mint amit a maga szemével tapasztalna, ha együtt róná a csapattal az erdei ösvényeket, falubeli sáros utcákat, kanyargós szekérutakat.

Rockenbauer Pálnak volt egy elmélete. Ragaszkodott ahhoz, hogy a film úgy készüljön, mintha egy átlagos turista menne végig az úton, és semmiben se könnyítsük meg a saját dolgunkat.

Noha a nézőnek sokszor az a benyomása, a tizennégy részes sorozat epizódjai spontán módon, a helyszínen átélt tapasztalatokból táplálkozva íródtak, valójában kétéves, alapos előkészítés vezette fel a nagy kirándulást. Rockenbauer Pál és Sáfrány József az előző évben végigjárta a teljes útvonalat, a szakértők bevonásával összegyűjtött helytörténeti, néprajzi, geológiai anyagot összehangolta a helyben talált információval.

Amikor útra kelt a tíztagú tévés csapat, már pontosan kidolgozott, részletes terv szerint haladt, tudva, melyik falusi háznál, templomnál, útkereszteződésnél és hány órakor várja a következő megszólaló.

A beszélgetések természetessége, a felvételek őszintesége érdekében a filmes szabályokhoz sem ragaszkodtak mereven. Csapózással sokszor nem zökkentették ki az események menetét a jelenetek elején, csak a végén „kattintották el” a snittet.

Rockenbauer Pál valószínűleg soha nem mondta ki azt a szót, hogy haza, mégis az egész filmsorozatból sugárzik a hazaszeretet.

A másképpen gondolkozó emberek hazafisága, értékei domborodnak ki a filmben.

Az Indulj el egy úton zenéje:

De mennyi volt pontosan? És hány lépés valójában a másfél millió? A hivatalos keréktoló 1124 kilométert, 274 métert és 2 centimétert rögzített, ami a férfiaknál átlagosnak tekinthető, 75 centiméteres lépéshosszal számítva – szinte hihetetlen! – 1 499 032 lépés, vagyis 968 híján éppen másfél millió.

Bár az út pontos terv szerint haladt, mindig megvolt a szabadság arra, hogy ha látnak valami csodát, belevehessék a filmbe.

Bár a hetvenes években tapasztalni lehetett a politikai megkötéseket, ő belevette a filmbe, amit akart. A hollókői templom képeinél felhangzik a Boldogasszony anyánk, ehhez akkoriban bátorság kellett.

A korabeli viszonyok ismeretében szinte magától értetődő, ám ma már említésre méltó részlet, hogy a leforgatott filmanyag feldolgozásánál, a végső változat megalkotásánál jelen volt és szorgosan jegyzetelt a Magyar Televízió belső ellenőre, gondosan ügyelve a politikailag érzékeny témák megfelelő kezelésére.

Talán az sem véletlen, hogy a Másfélmillió lépés természetes tisztasága nem nagyvárosi környezetben, hanem a vidék sokszor isten háta mögötti zugaiban csilloghatott igazán. A hiteles közvetítő pedig megint csak Rockenbauer Pál volt.

A drótos bácsihoz, az ablakos tóthoz vagy a féldrágakőgyűjtő asszonyhoz ugyanolyan tisztelettel szólt, mint a botanikaprofesszorhoz. Az emberek pedig akkoriban nagyon szépen, Arany János nyelvén beszéltek az ország minden táján, meg merem kockáztatni, még a Szabadság téren is.

Ma már ennek nyoma sincs. A sorozat vonzerejét adta, hogy az akkori tudományos élet publikáló krémje – Juhász Árpád, Pócs Tamás, Zólyomi Bálint, Dercsényi Dezső és Balázs professzor – mellett a falusi nép ugyanolyan lendülettel, tisztasággal és rajongással beszélt arról, amihez értett. Ki a cserépfoldozáshoz, ki a műemlékekhez, és ha mesterségéről szólt, mindegyiküknek ragyogott az arca.

Hogy mivel teltek a forgatások közötti szünetek? A válasz kézenfekvő: gyaloglással. A menetelést senki sem érezte monotonnak, a nyílt túra egyes szakaszaira időnként bekapcsolódtak idegen társaságok, az alapstáb hangulatát pedig meghatározta Rockenbauer Pál csendes intelligenciája, kivételes kisugárzása.

Szomorú gesztenyés
Rockenbauer Pál öngyilkossága barátai szívében máig feldolgozatlan fájdalom, tisztelőinek megfejtetlen talány. Az 54 éves természetjáró, televíziós szerkesztő egy magányos kirándulás alkalmával, a Naszály tövében vetett véget életének 1987 őszén.

A lehetséges magyarázatról azóta is csak találgatnak, fia, a kultuszminiszteri tisztséget 2000 és 2002 között betöltő Rockenbauer Zoltán néhány éve így nyilatkozott a Helyi Témának:

„Az öngyilkosság kiváltó oka számomra megoldhatatlan rejtély. Nem volt önpusztító alkat, egy pillanatra sem merült fel bennem soha, hogy ilyen döntést hozhat. Akkoriban persze nem volt jó formában, munkája se nagyon akadt, de ez nem lehet elegendő ok. Kétségtelen az is, hogy a depresszió elleni orvosi küzdelem ekkor még gyerekcipőben járt, ő pedig abbahagyta az antidepresszánsok szedését.”

Kívánságának megfelelően a Mecsekben, Zengővárkony szelídgesztenyésében temették el, vörös márványkő sírja kirándulók zarándokhelye lett.

Nem volt könnyű feldolgozni a tragikus hírt a közvetlen munkatársaknak sem. A Magyar Televízió székházában egy közismert dramaturg hónapokig járt le nap mint nap az aulába, és kereste őt a büfé előtt. Nem hitte el, hogy nincs többé.

Ballada egy testvérszerelemről?

„Indulj el egy úton, én is egy másikon/ Hol egymást találjuk, egymáshoz se szóljunk./ Aki minket meglát, mit fog az mondani/ Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk./ Az bajom van véled, fáj a szívem érted,/ Sír a szívem érted, majd meghalok érted.”

A sorozat legendás főcímdalát a Muzsikás együttes adja elő, a mű alapja egy moldvai népdal. Érdekesség, hogy a Másfélmillió lépés epizódjaiban nem hangzik el az eredeti változat egyik szakasza („Idegenek vagyunk, szeretetet tartunk, ahol összegyűlünk, ketten szeretkezünk”), ráadásul a versszakokat felcserélték.

A film jellegzetes hangvilága a jó kedélyével, örök vicceivel a két és fél hónapos kirándulás légkörét is bearanyozó Faludi Sándor hangmérnök munkáját dicséri.

Csehszlovák sátor, szovjet hátizsák.

A hetvenes évek végén még az egyszerű túrafelszerelés beszerzése is gondot okozott, a stáb dolgát lehetőségei szerint megkönnyítette a Magyar Televízió. Fedélként csehszlovák sátrak, derékaljul nehéz szivacsok, takaró gyanánt Bánhidi István miskolci túrázó saját gyártású pehelyhálózsákjai szolgáltak. A vázas hátizsákok közül a szovjet Jermak típusok tartósabbaknak bizonyultak a japán daraboknál, ahogyan Peták István szovjet benzinfőzője is jobban bírta a szemetes magyar benzint Rockenbauer Pál nyugati darabjánál.

Ami a technikai felszerelést illeti, egy hét kilogrammos, 12 perces felvételre alkalmas Arriflex és egy két kilogrammos, három percre kalibrált japán kamerát használtak (a két operatőr hétfőnként cserélt), ezekhez tartozott három súlyos akkumulátor, a legnehezebb felszerelés azonban a hangmérnök tíz kilogrammos, UHER magnója volt.

Petres Pál számítástechnikus cipőbe épített lépésszámláló találmánya a túra első napjaiban elromlott, miután beázott a bakancsa. Az egyenpólót a televízió csináltatta, az esőkabátokat és a sátrak között kifeszíthető esőponyvát maga a rendező tervezte.

A napidíj 31 forint volt, ebből mindenki magának vásárolt és ha nagy ritkán meleg ételt evett a társaság, az többnyire a Faludi Sándor hangmérnök sütötte, száztojásos rántotta volt.

Kullancs ellen Bécsből szerzett szérummal oltották be a stábtagokat, akkoriban országszerte nagy riadalmat keltett Monspart Sarolta kullancscsípés okozta agyhártyagyulladása. A tájfutó rugalmasságát és nagyvonalúságát dicséri, hogy nem vette rossz néven: ugyanabban az epizódban szólaltatták meg őt és az ország neves kullancsszakértőjét.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

SALGÓTARJÁNIAK ÉS NÓGRÁD VÁRMEGYEIEK KÖZÖSSÉGE 😃
ADJUNK minél többet, minél TÖBBEKNEK!
Csatlakozzon olvasóinkhoz! Reklám és politikamentesen adjuk a híreket - InfoNógrád híroldal csoport
CSOPORT:
https://www.facebook.com/groups/infonograd
HÍROLDAL:
https://www.infonograd.hu
TikTok:
https://www.tiktok.com/@infonograd
Threads:
https://www.threads.net/@infonograd_hiroldal
Insta:
https://www.instagram.com/infonograd_hiroldal
. . . . . . . . . . . . . . . . . .