az amerikai drámaíró Bűnbeesés után című drámájára vonatkozott.

A mű témája az emberi döntések erkölcsi háttere, s főszereplője, Quentin ebből a szempontból halad végig képzeletben élete eseményein, újra átélve második házasságát is.

E kapcsolat átgondolása során válik nyilvánvalóvá a számára, hogy önzősége és ridegsége miatt nem tudott segíteni feleségén. Az interjú, amelynek egy részlete egy népszerű videomegosztó oldalon is meglelhető, érezhetően heves érzelmeket váltott ki a nézők többségéből, ám a videó alatti megjegyzésekből kitűnik: a kommentelőket nem az irodalmi elemzés lehetősége hozta lázba.

Hozzáállásuk nem meglepő, hiszen a Bűnbeesés után sokak számára Miller leginkább magánéleti számvetéseként, egyszersmind vezekléseként értelmezendő és értelmezhető.

A hozzászólók többsége így aztán leginkább az író felelősségét boncolgatja második felesége, Marilyn Monroe öngyilkossága kapcsán, megállapítva, hogy a férfit csak a sztár szépsége és pénze vonzotta, s amikor már megkapta tőle azt az üdítő hollywoodi kiruccanást, amelyre vágyott, kíméletlenül eldobta magától.

Publicisztikai szempontból tökéletes
A két híresség kapcsolatát felszínesen vizsgálva valóban könnyen lehet ilyesfajta következtetésre jutni. A világ egyik legismertebb arcával rendelkező, a mozi által hipererotizált szupersztár és a kívülálló, intellektuális Miller szerelme sokak szerint eleve kudarcra volt ítélve.

Közelebbről nézve azonban a dolgok már nem tűnnek annyira egyszerűnek. A fent említett interjúban Miller ugyanis hozzáteszi azt is, hogy a „kulturális szempontból valószínűtlen” kapcsolat motivációját az a „sötétség és tragédia” adta meg, amelyet mindketten jól ismertek, s amely lényük meghatározó alkotóelemeként mozgatta lelki életüket.

A Norma Jean Baker néven született lány apját nem ismerte, s arról álmodozott, hogy ő valójában Clark Gable gyermeke. Édesanyja, Gladys Baker Mortenson paranoid skizofréniával került elmegyógyintézetbe, amikor a színésznő még csak hétesztendős volt, ám Marilyn már előtte is felváltva élt árvaházban és nevelőszülőknél. Gyermekkorának legstabilabb időszaka az volt, amikor anyja egyik barátnőjénél lakott néhány évig, ám tizenöt esztendősen onnan is elmenekült, feltehetően azért, mert nevelőapja szexuálisan bántalmazta.

Hogy elkerülje az árvaházat, Marilyn hozzáment egy Jim Dougherty nevű húszéves helyi fiúhoz, aki nem sokkal később csatlakozott a kereskedelmi flottához. Ez volt az első alkalom, amikor (az akkor még) Norma Jean egy férfi oldalán kellett hogy keresse a (ebben az esetben elsősorban fizikai) biztonságot.

Fiatalon egy helyi munkás oldalán kívánta megtalálni a boldogságot

Arthur Millernek egészen más, ám bizonyos szempontból nem kevésbé traumatikus gyermekkor jutott osztályrészéül. A drámaíró rendezett, módos családban nőtt fel, édesapja, Isidore Miller több száz főt foglalkoztató ruhagyár tulajdonosa volt. Az 1929-es gazdasági világválság során azonban a család pillanatok alatt mindenét elveszítette, s a kamasz Millernek reggelente kenyeret kellett árulnia, hogy ezzel is segítse küszködő szüleit.

A szegénység elemi erővel tört be Miller életébe és a családját érintő drámai fordulat alapvetően befolyásolta a drámaíró személyiségfejlődését: egyrészt ebből az élményből kiindulva fordult az amerikai kisember világa felé, másrészt pedig kíméletlen erkölcsi érzéket fejlesztett ki benne, mely mind a magánéletében, mind pedig szerzőként befolyásolta világlátását.

Amikor Marilyn Monroe és Arthur Miller először találkozott 1951-ben az Annyi idős vagy, amennyinek érzed magad című film forgatásán, egymás iránti érdeklődésük azonnal feltámadt. Miller viszont akkor még első feleségével, Mary Slatteryvel élt, két gyermekük is született.

A férfi bár nem bírta elképzelni, hogy kizárja Marilynt az életéből, a házasságának semmiképp sem akart véget vetni. Így aztán a Los Angelesben élő Monroe és a New York-ban dolgozó Miller plátói szerelmi levelezésbe kezdett egymással.

Sokak szerint Joe DiMaggio (balra) volt az egyetlen férfi, aki igazán szerette Monroe-t

Mindeközben Marilyn Monroe 1954-ben férjez ment Joe DiMaggióhoz, a legendás amerikai baseballsztárhoz, ám a frigy mindössze 9 hónapig tartott. A házasság kudarcát nagyrészt az okozhatta, hogy bár a filmcsillag és a sportcsillag kapcsolata publicisztikai szempontból tökéletes volt, a média és a közönség voyeurisztikus érdeklődése túlságosan sok volt a baseballsztárnak, aki féltékeny kitöréseivel gyorsan szétzilálta házasságukat.

Tojásfej és Homokóra
A Monroe–DiMaggio-házasság felbomlása után Marilyn New York-ba ment színészetet tanulni, ahol újra felvette a személyes kapcsolatot Millerrel – s innentől már nem volt visszaút.

Bár az írót minden bizonnyal vonzotta a kemény, intellektuális New York-i művészvilág ellentétét képező hollywoodi könnyedség, elmondása szerint elsősorban a komoly, küszködő embert szerette meg az őt soha nem tapasztalt gyengédséggel elárasztó színésznőben, aki egyrészt pont ahhoz az értelmiségi világhoz szeretett volna közelebb kerülni, melyet Miller épp kissé hátrahagyott, másrészt stabilitást, már-már atyai támaszt is keresett a drámaíróban.

A közeli ismerősök szerint kezdetben hatalmas volt a szerelem annak ellenére is, hogy a média és a közönség elutasítóan reagált a kapcsolatra.

A sajtó gúnyolódva „Tojásfej” (a baloldali értelmiségi, Miller) és „Homokóra” (a mainstream szexszimbólum, Monroe) kapcsolatáról írt, hangsúlyozva ezzel, mennyire különböző világból jöttek.

Mindennek ellenére Miller 1956 nyarán elvált Mary Slatterytől, és június végén a New York állambeli White Plainsben feleségül vette Monroe-t. A polgári házasságkötésen csakúgy, mint a július 1-jei tradicionális zsidó esküvőn, mindössze néhány barát és családtag vett részt.

A házasság első szakasza rendkívül boldog volt: a friss házaspár New York-ba költözött, s míg Miller végre fel tudott oldódni felesége szeretetteljes törődésében, és élvezte szellemes, értelmes, egyszersmind humoros stílusát, melyet csak kevesen ismerhettek meg rajta kívül, Monroe úgy érezte, férje mélyen megérti őt, s – saját szavaival élve – úgy bízhat benne, „ahogy magában bízik.”

A friss házasok piknikre készülnek 1956 júniusában

Az első problémák azonban viszonylag hamar, A herceg és a táncosnő című film forgatásán jelentkeztek.

A fim rendezője és másik főszereplője, Laurence Olivier üresfejű sztárocskának tartotta a színésznőt, aki sokszor elkésett a felvételekről, és a forgatókönyv elsajátításában sem jeleskedett (Monroe híresen nehezen jegyezte meg a karakterei szövegét), s számos alkalommal nyilvánosan megalázta Marilynt.

A színésznőt, aki hányattatott gyermekkorából fakadóan egész életében attól félt, hogy csalódást okoz valakinek, mérhetetlen szorongás töltötte el, s úgy érezte, férje nem áll ki mellette eléggé Olivier-vel szemben. Ráadásul ebben az időszakban Monroe ráakadt egy naplóbejegyzésre, amelyben férje azt jegyezte fel róla, hogy csalódott benne, és hogy szégyent hozott rá a barátai előtt.

Miller szüleivel

Ezeket a feszültségeket azonban még sikerült elsimítaniuk, s így 1957-ben házasságuk legboldogabb nyarát töltötték együtt Long Islanden. A színésznő néhány éve nyilvánosságra hozott naplótöredékeiből egyértelműen kiderül az is, hogy az irodalom szellemi és érzelmi szempontból is életének szerves része volt, s örömmel töltötte el, hogy ebben az időszakban házassága révén a kortárs irodalmi életbe is betekintést nyerhetett.

Arthur Millerrel Monroe ráadásul megtalálta azt a családot, amelyre annyira vágyott, férje gyermekei ugyanis nagyon szerették a színésznőt, s mindenki azt remélte, a család hamarosan tovább növekszik majd. Ez a remény azonban hamar szertefoszlott: Marilyn kétszer is elvetélt, ami rendkívüli feszültséget okozott kapcsolatukban.

A nevadai sivatagban
A konstruktív lelki megoldási mintákkal nem nagyon rendelkező Monroe érzelmi kitörésekkel reagált a vetélésekre, és hamarosan az altatók fogságába került, (valószínűleg gyermekkori emlékei miatt) a kiszámíthatatlanságtól irtózó, nyugodt boldogságra vágyó Miller pedig hol visszavonult dolgozószobájába, hol pedig racionális érvekkel próbálta lebeszélni feleségét a túladagolásról.

Miller a színésznőt hisztérikusnak érzékelte, míg Monroe férje érzéketlenségéről panaszkodott.

Az 1960-as Szeressünk! című film forgatásának ideje alatt már mindenki azt rebesgette, a sztárnak viszonya van Yves Montand-nal. Monroe utolsó filmjének, a Kallódó embereknek Miller írta a forgatókönyvét, s ez az együttműködés mérte a végső csapást házasságukra.

A forgatás a nevadai sivatagban, 42 fokban zajlott, Miller és az altatókon és alkoholon élő, Clark Gable mellett ismét kisebbrendűségi érzésekkel küszködő Monroe között pedig tapintani lehetett a feszültséget.

A színésznő lelkiállapotán az sem segített, hogy a Montand-viszony miatt dühös férje a Kallódó emberek szövegében (a szövegkörnyezetből kiemelve) felhasználta a színésznő néhány, a valódi életben is elhangozott mondatát. Elmondása szerint Miller ekkor már úgy érezte: Marilyn menthetetlen, ő pedig kudarcot vallott azon a téren, hogy megmentse őt és a kapcsolatukat.

Yves Montanddal

Monroe, aki élete végén ismét közelebb került DiMaggióhoz, 1962-ben vetett véget életének, másfél évvel az után, hogy kimondták harmadik férjével, Arthur Millerrel a válást; az író ekkor már következő feleségével, Inge Morathtal élt, akivel a Kallódó emberek forgatásán ismerkedett meg, és 1962 szeptemberében közös gyermekük is született.

A dühös rajongók közül sokan ma is úgy gondolják, a sztár DiMaggio által megszervezett temetésén részt sem vevő Miller bűne, hogy Monroe nem találta meg azt a kiegyensúlyozottságot, amelyre vágyott. A fentiekből viszont jól látszik: a sztár és a drámaíró házassága nem az író önzősége és nem is társadalmi vagy kulturális, hanem érzelmi okokból végződött kudarccal.

A Kallódó emberek című film szereplői, rendezői és Miller, mint forgatókönyvíró

Marilyn Monroe és Arthur Miller traumatikus gyermekkorából fakadó reményeinek és igényeinek természete hasonló volt, eltérő érzelmi beállítottságuk miatt viszont mégsem voltak képesek egymás szükségleteire reagálni, s így álltak boldogságuk útjába akaratlanul – mintegy bűnbeesés nélkül.

_ _ _ _ _

Rövidesen egyéb híreinkkel folytatjuk! InfoNógrád - SALGÓTARJÁN
HÍREK, KÖZÉLET, KÖZÉRZET, ÉRDEKESSÉGEK, KULTÚRA.

https://www.facebook.com/groups/infonograd