A játékos a Balassagyarmati MÁV-tól érkezett a Stécéhez, ahol kapus és balhátvéd kivételével szinte minden poszton szerepelt, főként középcsatárként. „Gajdos”, ahogy annak idején becézték, a fekete-fehér együttesben 1969 és 1981 között szerepelt, majd Ózdon folytatta és ott is fejezte be a aktív játékot.Születésnap. A pályafutását 1962-ben kezdte a Balassagyarmati MÁV együttesé-ben, ahol a nevelőedzője Morvai Béla volt. Szerepelt a Nógrád megyei serdülő- és ifjúsági válogatottban. Már 17 évesen bekerült a felnőttek közé, a megyei I. osztályban, majd később az NB III.-ban játszott, ontotta a gólokat, melyre több csapat is felfigyelt. Szívesen látta volna a Ferencváros, az MTK s két alacsonyabb osztályú gárda, a Cegléd és a Ganz- Mávag. Az Ózdi Kohásszal egy előszerződést kötött, mégis az SBTC-hez igazolt.
– Szinte tudtom nélkül megegyezett a két klub, így a Stécéhez kerültem, melyet nem bántam meg – eleveníti fel a múltat Kajdy Tibor. – Az élvonalban 1969. március 22-én mutatkoztam be, a Diósgyőr ellen idegenben 2:1-re kikaptunk. Az első gólomra június 22-ig kellett várni, amikor is az Egyetértés ellen hazai környezetben a Magyar – Baranyai, Ferencz, Vertig – Répás, Kmetty, Szalay – Kriskó (Szöllősi, 70.), Kajdy, Básti, Jeck (Zöldi, 55.) alkotta csapattal 2:0-ra nyertünk (Szalay Miklós szerezte a másik gólt – szerk.).
Kajdy Tibor a folytatásban számtalan siker részese volt. A fekete-fehér gárda ebben az időben egymás után kétszer lett a vidék legjobbja: 1970–1971-ben hetedik helyen végeztek, majd 1971-1972-ben fennállásuk legjobb eredményét érték el a kivívott harmadik helyükkel.
– Kiváló teljesítmény volt a megszerzett bronzérem – nosztalgiázik. – Moór Ede vezetőedző kitűnő érzékkel találta meg a csapat szerkezetébe beillő játékosok helyét. Szabó Géza edző szokatlan edzésmunkát vezetett be, a súlymellény és a rúgópalánk is új volt nekünk. Módszerével remek állóképességre tettünk szert, s az ellenfelek jó részét sikerült megadásra kényszeríteni. Fontos kelléke volt a sikernek, hogy a legtöbb játékos saját nevelésű volt, vagy közvetlenül a megyéből származott. A harmadik hellyel szerepelhettünk az UFEA-kupában, ahol az AEK Athén elleni idegenbeli 3–1-es vereséget követően, itthon 1–1-es döntetlent játszottunk, így búcsúztunk.
A Stécénél az edzői közül elsőként Marosvári Bélát említi, akinél NB I.-es játé-kos lett. Aztán kiemeli Moór Edét, Kovács Imrét, Dávid Róbertet és dr. Lakat Károlyt, akikhez pályafutása legsikeresebb időszaka fűződik. Viszont elfelejtené 1976. március 20-át, amikor is a 19. percben hazai pályán az MTK ellen eltörött a bokája (Az MTK nyert 3–0-ra – szerk.), és fél év kihagyás várt rá. Ezt követően is sokszor megkeserítette a védők dolgát. Pályafutásának legemlékezetesebb mérkőzéseiből hármat emelt ki, melyből az elsőhöz egy kis sztori is tartozik.
– Az Újpestet fogadtuk 1971. március 7-én – emelte ki. – Akkoriban a totóban is sokat szerepeltünk. A sztori az benne, hogy a meccs előtt hazamentem Balassagyarmatra, és anyu megkérdezte, hogy mit tippeljen a mérkőzésre. A lila-fehér gárda nagyon nagy csapat volt, zsinórban nyerték a bajnoki címeket, tele volt válogatott játékosokkal. Ezért azt mondtam neki: „Anyu, hát kikapunk, de legjobb esetben talán döntetlen lesz.” No, de milyen a sors, a második félidőben Szentmihályi kezei között fejeltem gólt, és végül nyertünk 2–1-re (a másik Stécé-gólt Jeck szerezte – szerk.). Édesanyám totóján „szerencsére” nem csak ez az egy mérkőzés ment el, így én is felhőtlenül örülhettem a bajnokverésnek. Még ebben a bajnoki évadban következett számomra az egyik legemlékezetesebb mérkőzés, mely 1971. május 2-án a Népstadionban 20 ezer néző előtt volt a Ferencváros ellen. A találkozó 22. percében Répás Béla kiugratott, lefutottam a védőket, és jobbról a hosszú sarokba helyeztem a labdát. Ezzel a találattal 1–0-ra nyertünk. A példaképem, Albert Flórián sportszerűen gratulált a sikerünkhöz. Le is fotóztattam magamat vele, a fényképet a mai napig is ereklyeként őrzöm. A győztes csapat a következő volt: Magyar – Gecse, Kmetty, Horváth F., Vertig – Szalay, Répás, Básti – Kriskó, Kajdy, Jeck (Loch, 64.). A harmadik találkozó hazai pályán volt az Újpest ellen 1977. április 9-én, 13 ezer néző előtt 2–1-re diadalmaskodtunk, az egyik gólt én, míg a másikat Szoó szerezte.
A remek játékos 1981-ben eligazolt az NB I.-es Ózdi Kohászhoz. Két és fél évig játszott a szomszédvár csapatában (egy év után a másodosztályban szerepeltek – szerk.), ahol még többször kamatoztatta tudását. Pályafutása befejezése után maradt Salgótarjánban, játszott az öregfiúkcsapatban. Időközben megmérettette magát edzőként a megyei II. osztály Keleti csoportjában lévő Karancsalja, majd Somoskőújfalu csapatánál.
– A múlt szép volt, az emlékeket senki nem veheti el tőlem, sok helyre eljutottam, melyet a labdarúgásnak köszönhetek. – hangzik az összegezés a hetvenhatodik születésnapon. Amit elértem, a nyugodt családi háttérnek köszönhetem. Egykori játékostársaimmal jó a kapcsolatom, időnként össze is járunk. A mai napig járok mérkőzésekre, melyek nagy szórakozást jelentenek számomra.

Névjegy:
Kajdy Tibor 1948. február 18-án született Rétságon.
Posztja: középcsatár.
Labdarúgó-pályafutása: Balassagyarmati MÁV (1962– 68). Az SBTC-ben 1969. március 22. és 1981. június 14. között 297 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 53 gólt szerzett (NB I.-ben: 229/34, NB II.-ben: 68/19).
A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970–71-ben hetedik, 1971–72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. Olimpiai kerettag 1971-ben. Ózd (1981–84).