A járókelők eligazították, így végül hazatalált.

Az utcaseprő nem hazudott. Tényleg Pu Ji volt, 1908 és 1912 között Kína, majd 1934 és 1945 között a Kína északi részét magába foglaló Mandzsukuo császára. Aznap, mikor eltévedt, éppen első munkanapját töltötte utcaseprőként, később kertészként dolgozott, majd egy állami szervnél kapott alacsony beosztású munkát.

Pu Ji 1906-ban született a Tiltott Városban Kuang-hszü kínai császár testvérének gyerekeként. A gyermektelen Kuang-hszü őt nevezte meg örökösének, így amikor 1908-ban meghalt, az akkor kétéves Pu Ji örökölte a trónt, és ő lett Kína császára.

Pu Ji az utolsó Kínai császár u溥仪 - lohere - indafoto.hu

Pu Ji helyett régensként apja, Caj-feng uralkodott a már akkor több mint 300 milliós lakosú Kínában. Az országot 1644 óta uraló Csing-dinasztia ellen 1911-ben felkelés tört ki, amely hamar olyan sikeres lett, hogy Caj-feng még abban az évben lemondott a régensségről, Pu Ji pedig egy megegyezés részeként 1912-ben a császári címről. Ezzel több mint háromezer év után megszűnt a kínai császárság.

Pu Ji és felesége, Van Zsung 1925 körül – Fotó: Pictures From History / Universal Images Group / Getty Images

Pu Ji ezután még egy ideig a Tiltott Városban élt, ahol a köztársaság kormánya megtűrte a létezését, sőt pénzzel is támogatták. 1917-ben aztán Csang Hszün kínai katonatiszt puccskísérlete részeként megpróbálta visszaállítani a császárságot, július elsején újra császárrá kiáltották ki Pu Jit. A köztársasági erők azonban leverték Csang Hszün csapatait, így kevesebb mint két hét után, július 12-én Pu Ji ismét elvesztette a trónt.

Ennek ellenére a valamikori udvartartás nagy részével 1924-ig a Tiltott Városban maradhatott, és 1922-ben, 16 éves korában összeházasították egy gazdag kínai arisztokrata lányával. A volt császárt ebben az időben Reginald Johnston skót diplomata tanította angol nyelvre, történelemre és filozófiára, Pu Ji pedig későbbi beszámolók szerint ekkoriban arról álmodozott, hogy elhagyja Kínát és beiratkozik az Oxfordi Egyetemre.

Pu Ji katonai egyenruhában – Fotó: Pictures From History / Universal Images Group / Getty Images

1924-ben Feng Jü-hsziang kínai hadúr egy újabb puccsal magához ragadta a hatalmat Pekingben, és a feldühödött tömegeknek tett gesztusként minden rangjától megfosztotta és száműzte Pu Jit. Az akkor 18 éves volt császár a Kína szárazföldi területén található, de akkor japán uralom alatt álló Tiencsinbe menekült. A következő években állítólag feleségével és kutyáikkal töltötte a legtöbb időt, valamint a tiencsini német, francia és angol üzletemberek társaságaiba járt el.

1931-ben a japánok megtámadták Kínát és elfoglalták az ország északi, Mandzsúria néven ismert részét, ahol Mandzsukuo néven bábállamot hoztak létre.

1931年11月8日，日本特务土肥原贤二指使汉奸便衣队制造天津事件，企图借机将居住在日租界的溥仪秘密带出天津。图为日军控制下的天津日租界-中国 ... zsbeike.com

Pu Ji bejelentkezett náluk, hogy szívesen lenne megint kínai császár és miután Mandzsúriába utazott, 1932-ben ki is nevezték az új ország főbiztosává, ami a köztársasági elnökhöz hasonló pozíció volt.

Miután a japánok megbizonyosodtak róla, hogy Pu Ji tényleg az ő oldalukon áll, 1934-ben Mandzsukuo császárává koronázták. Abban reménykedett, hogy a japánok segítségével néhány éven belül újra Kína császárává válhat, így együttműködött a megszállókkal, akik azonban a legcsekélyebb beleszólást sem engedték neki az ország vezetésébe.

A következő években formálisan császárként uralkodott, a gyakorlatban azonban házi őrizetben tartották, ahol a japán katonák folyamatosan ellenőrizték és különböző megaláztatásoknak tették ki. Mandzsukuóba uralkodása alatt több mint egymillió japán vándorolt be, az ország lakosságát pedig egymással párhuzamosan terrorizálták a japán megszállók és az ópiumkereskedelemből élő gengszterek.

Pu Ji harmadik császársága végül azzal ért véget, hogy Japán 1945-ben elveszítette a második világháborút a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal szemben. A japánok a front összeomlása után még tettek egy kísérletet arra, hogy Japánba szállítsák, de végül a szovjet hadsereg ejtette foglyul.

Egy szibériai szanatóriumba került, ahol eleinte viszonylag jól bántak vele, majd 1946-ban a második világháború távol-keleti (vesztes oldalon álló) háborús bűnöseit elszámoltató tokiói perben tanúként szerepelt. Itt különböző hazugságokkal igyekezett utólag kisebbnek beállítani a szerepét, és mindent a japánokra kent. A főbűnösök közé – Hirohito japán császárhoz hasonlóan – nem került be.

A következő években szovjet fogoly maradt, majd miután 1949-ben Kínában hatalomra jutottak a kommunisták, a két ország közötti megegyezés részeként visszaszállították Kínába.

A volt császár ezután egy háborús bűnösöknek fenntartott börtönbe került, ahol marxizmus–leninizmust és Mao gondolatait kellett tanulnia. Az átnevelés része volt, hogy időnként szembesítették a nevében végrehajtott szörnyűségek áldozataival és elszenvedőivel. Fogvatartói szerint idővel megbánást mutatott és többször elnézést kért azoktól, akiknek ártottak uralkodása alatt.

Pu Jit 1959-ben Mao személyes utasítására átneveltnek minősítették és kiengedték a háborús bűnösök börtönéből, majd egyik testvérével együtt egy pekingi lakásban helyezték el. Edward Behr újságíró róla szóló, Az utolsó császár című 1987-es könyve szerint Pu Ji első pekingi munkanapján történt meg vele az eltévedős eset, amikor is járókelők mutatták meg neki a hazavezető utat.

Pu Ji a fogva tartása alatt – Fotó: Roger Viollet / AFP

Behr könyve szerint Pu Ji egyik első útja a Tiltott Városba vezetett, ahol azzal vagánykodott a turistáknak, hogy a kiállított tárgyak egy részét ő használta fiatal korában.

Később egy pekingi botanikus kertben dolgozott kertészként, ami saját bevallása szerint nagyobb boldogságot szerzett neki, mint korábban az uralkodás. Később áthelyezték a Kínai Népi Politikai Tanácsadói Konferencia elnevezésű állami szervhez, ahol az irodalmi részlegen dolgozhatott beosztott szerkesztőként. Havi fizetése nagyjából 100 jüan körül alakult.

Pu Ji ekkoriban már – vagy őszintén, vagy külső nyomásra – lelkes kommunista volt, nyilatkozatokban és interjúkban állt ki Mao rendszere mellett, Az életem első fele címmel pedig önéletrajzi könyvet is írt uralkodásairól és arról, hogyan változott meg később. Behr könyve szerint ekkoriban már annyira szerény volt, hogy a buszokra is mindig utolsóként szállt fel, hogy ha valaki nem fér már fel, akkor az ő legyen.

Az 1966-ban induló, zavargásokkal kísért kulturális forradalom idején a forrongó vörösgárdisták a régi elit és az értelmiség tagjaival együtt Pu Jit is ellenségüknek tekintették, lakását kifosztották és felgyújtották.

Pu Ji egészsége ekkoriban már gyorsan romlott, és 1967-ben meghalt. Az akkori kínai törvények értelmében elhamvasztották, majd egy pártfunkcionáriusoknak fenntartott temetőbe temették, ahonnan 1995-ben helyezték át a császári család temetőjébe.

Bernardo Bertolucci 1987-ben Az utolsó császár címmel készített játékfilmet Pu Ji életéről.

Felhasznált források:
Rubicon: Szovjet fogságba kerül az utolsó kínai császár
Edward Behr: The Last Emperor
Time: The Last Emperor’s Humble Occupation

Képek forrása: Images Group / Getty Images