A kezdetben „vegykémárunak” minősülő csokoládét olasz bevándorlók állították elő a 18. században magyar területeken.Gyógyszerészek, majd cukorművesek készítették el az ínyencségeket.

Cukrász szavunkat gróf Széchényi István írta le először 1830-ban. A csokoládé meghonosítását mégis két neves cukrásznak köszönhetjük.

Gerbeaud Emil, svájci származású mester, 1884-ben költözött Budapestre, és betársult a már meglévő cukorkaüzemhez a Vörösmarty téren.

Először párosította az alkoholt a csokoládéval, így született meg a konyakos meggy. Neki tulajdonítjuk a csokoládé drazsét és a macskanyelvet is.

Stühmer Frigyes Hamburgból érkezett az országba, 1868-ban csokoládégyárat alapított Budapesten. Külön a miniszterelnök engedélyével védjegyébe beleszőhette a magyar címert. Kivételes csomagolásait és dobozait iparművészekkel terveztette.

Az első világháború után virágzásnak indult az ipar, rendkívüli mértékben megszaporodtak a csokoládégyárak. Ez a lendület egészen az államosításokig kitartott.

Utána a legnagyobb gyárakat egybeolvasztotta a Magyar Édesipari Vállalat, mely az egyetlen párt kénye-kedve szerint helyezte át az egyes édességek gyártását. Így a márkatulajdonosok és utódjaik megállapítása ma már roppant nehézkes.

A rendszerváltás után lehetőség nyílt a csokoládégyárak privatizációjára. A tőkével rendelkező, külföldi befektetőket nehéz lett volna megakadályozni a számukra jutányos árú felvásárlási folyamatban.

A magyar államnak azonban volt egy becsülendő kikötése, miszerint a négy nagy budapesti intézményt (Budapesti Édesipari Vállalat: Csemege, Duna, Zamat és BuCsok) együttesen kell megvásárolni.

A vállalatok egykori dolgozóinak és hozzátartozóinak köszönhetően tovább él a legenda az egykori csokoládé illattal telített utcákról, a vágóhíd utcai csokoládégyárról, a mellette működő „diszkontról”.

Eltulajdonították vagy megmentették márkáinkat? Kik tartoztak a felvásárlók közé?

Kezdjük rögtön egy német céggel, a Stollwerckkel. Már az Osztrák-Magyar Monarchia idején is rendelkeztek gyárral a Stollwerck testvérek, Pozsonyban. Bár a harmincas években kivonultak a magyar piacról, az államosítások során elsőként csaptak le a budapesti édességeinkre.

Különböző fórumokon olvashatunk arról, hogy az ott dolgozóknak valódi csalódást jelentett a régi, de jól működő gépek lecserélése, a kézi készítésű elemek kiiktatása, valamint a csokoládémassza is immár Németországból érkezett. Pozitívumként megemlíthetjük a vállalat magyarországi beruházásait, mely több száz embernek biztosított munkát egészen az elkerülhetetlen értékesítésig.

A németek kudarcát a rövid ideig jelenlévő United Biscuit (brit vállalat) követte. A Danone csokoládé érdekeltsége Magyarországon kérészéletűnek bizonyult.

A legnagyobbak közé jelenleg a Nestlé Hungária Kft. tartozik. A svájci központú világmárkában a magyar vásárlók is bíznak. Legfőbb alapelvei közé sorolja az innovációt, a hosszú távú megoldásokat, a legjobb minőséget.

Már a 20. század eleje óta jelen van csecsemő- és egyedülálló, sűrített tápszereivel a magyar piacon.

De miért is gondoljuk, hogy ezek a vállalatok orvul bitorolják márkáinkat, vagy azok tönkretételén fáradoznak?

A Nestlé 1991-ben megvette a szerencsi és a hozzátartozó diósgyőri gyárakat. Mintegy két évtizede sikeresen üzemelteti mindkettőt. Az utóbbiban gyártják a Nestlé üreges csokoládéfiguráit, egyedül a világon. Voltak termékek, amelyek lekerültek a palettáról, ám a cég továbbra is gyártja:

A Boci csokit, mely kezdetben Szerencsi Tej-ként volt ismert;
A Balaton szeletet, melynek nem sok köze van a magyar tengerhez;
A szerencsi „cica” kakaót, mely a kezdetek óta védjegyévé vált a Stühmer alapítású gyárnak.
Sőt, kooperációs partnere az 1996-ban alakult Szerencsi Bonbon Kft.-nek. A környékbeliek nagy örömére ők kézzel készítik a konyakos meggyet, így tovább éltetik a hagyományokat.

A másik nagy befektető a Kraft Foods Hungária Kft. leányvállalat, mely ma már a Győri Keksz termékeitől kezdve, a Sport szeleten át (melyet az 1953-as focimániának köszönhetően szabadalmaztattak), a Piros mogyorósig magánál tudhatja a gyártási jogokat.

A kézi készítésű, minőségi csokinak még nem járt le az ideje, szerencsére egyre többen választanak tudatosan a magyar ízek gyarapodó választékából. A régi csokimárkákból nem maradt fenn mindegyik, ám a méltán híres magyar csokiipar napjainkban felvirágzóban van. Lássuk a magyar tulajdonú gyárakat!

A Vágóhíd utca 20. szám alatt most is készülnek a régi kedvencek. Bonbonetti Choco Kft. kínálatába tartoznak az elegáns csomagolású Cherry Queen desszertek, s természetesen az elmaradhatatlan Tibi csoki. 1942-ben szabadalmaztatott „nemcsak a mama kedvence”, ma már „nemcsak a gyerekek kedvence” többféle ízben kapható, táblás édesség.

2004-ben új vállalkozás indult Csóll Péternek köszönhetően, Eger vonzáskörzetében.

A manufakturális, családi jellegű üzem a Stühmer védjegy megvásárlásával, többféle nosztalgia csokit gyárt, úgy mint Korfu szelet vagy Melódia.

A felsorolásból kihagyhatatlan a Szamos Marcipán, a pilisvörösvári gyár inkább marcipán termékeiről ismert (elsősorban rózsájáról), de bonbon és csokoládé kínálatával is elkápráztatja az ínyenceket.

Manapság egyre-másra nyílnak az újabb kézműves csokoládéműhelyek. Így indult az egyik leginnovatívabb cég is: a 2010-es ötlet megvalósítása Mészáros Gábornak köszönhető.

A hazai márkák kaphatóak. Minőségi magyar csokoládé létezik. Már csak a vásárlón múlik, mit választ a polcról.

Mondd el véleményedet a cikkről, hogy minél jobb tartalmat tudjunk írni számodra!

SALGÓTARJÁNIAK ÉS NÓGRÁD VÁRMEGYEIEK KÖZÖSSÉGE
😃 Mi a híreket reklámok nélkül adjuk! https://www.facebook.com/groups/infonograd