Nyitóképünkön: 1990. augusztus 3-án az országgyűlés Göncz Árpádot választotta meg köztársasági elnöknek. Miután a Parlamentben letette az esküt, a Kossuth téren díszszemlét tartottak az államfő tiszteletére.

Göncz Árpád ezután magasba tartott kézzel, ujjaival a győzelem jelét formálva köszöntötte a népet. Ezt a pillanatot örökítette meg Szigeti Tamás, a Magyar Hírlap akkori fotósa, az idei Magyar Sajtófotó Kiállítás rendezője. Több másik fotóriporter is ott állt Göncz Árpád előtt az eseményen, de az itt készült képek közül Szigeti Tamás fotója kapta el a legjobban a pillanatot, amikor a köztársasági elnök egyenesen a kamerába néz.

1944-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. A tanulás mellett 1939 és 1944 között az Országos Földhitelintézetben dolgozott. 1944 februárjában behívták katonának, de 1945-ben megszökött Németországba vezényelt egységétől.

A Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics zászlóaljának tagjaként részt vett az ellenállási mozgalomban. Többször került szovjet fogságba, de mindig sikerült megszöknie. 1945-től a Független Kisgazdapárt tagja.

Először az FKgP ifjúsági szervezetének, a Független Ifjúság budapesti szervezetének elnöke és a Nemzedék című lap felelős szerkesztője. Később a párt parlamenti csoportjának titkára, Kovács Béla személyi titkára, valamint a párt főtitkára.

Az FKgP feloszlatása után előbb segédmunkásként dolgozott, majd volt hegesztő és csőlakatos. 1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre (GATE), ahol négy évet végzett el. A forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott.

November 4-e után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében és az indiai követségre juttatásában. 1957 februárjában segített külföldre juttatni Nagy Imre A magyar nép védelmében című kéziratát. 1957 májusában letartóztatták.

A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. augusztus 2-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. 1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban; 1963-ban amnesztiával szabadult.

A Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója, majd 1964-től a Talajjavító Vállalat dolgozója lett. Megkísérelte befejezni a GATE növénytermesztési karán az utolsó évet, de kizárták az egyetemről.

1965-től szabadfoglalkozású író, műfordító. 1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. 1988–89-ben az SZDSZ ügyvivője, majd 1989–90-ben az SZDSZ Országos Tanácsának tagja.

1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, később alelnöke. 1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának ügyvezető elnöke. 1989-től 1990-ig az Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke.

1990. májusától országgyűlési képviselő. 1990 május és augusztus között az Országgyűlés elnöke és ideiglenes köztársasági elnök. 1990 augusztusától a Magyar Köztársaság elnöke.

II. Erzsébet királynő megszerette Göncz Árpádot