egy olyan filozófiát,amely az egyszerű életre összpontosít, pénz, hírnév, hatalom vagy birtoklás nélkül.Az igazság keresése és annak kimondása volt minden cselekedete mögött.

A cinizmus egy olyan filozófia, amely az egyszerű életre összpontosít, amelyben nincs szükség pénzre, hírnévre, hatalomra vagy birtoklásra.

Tagadták az Isteneket és a törvényeket, megvetették kortársaikat, azzal vádolva őket, hogy önként szolgákká lettek.

A cinikusok eljutottak oda, hogy a gazdagságot, sőt magát a tulajdont is megvetendő dolognak tartották. Úgy vélték, hogy bármi, ami az embernek tulajdona az gazdaggá és egyben rabbá is teszi őket, a dolgok rabjává.

A szabadság az igénytelenségből és a nincstelenségből fakad. Ebben a gondolatban nyilván van valami, mert a legkülönbözőbb korok, legkülönbözőbb gondolkodási iskolái eljutottak ide, az indiai jógiktól, a középkori remetékig és kolduló szerzetesekig.

A lélek felszabadításának útja a test megtörettetésén keresztül vezet, mert a test igényei miatt adjuk el szabadságunkat – és lelkünket is.

Szinope városában (a mai Sinop, Törökország) született i.e. 412 körül és a görögországi Korinthosz városában halt meg i.e. 323-ban.

Egyszerű életmódot és viselkedést folytatott. Ez adott neki alapot arra, hogy bírálja a körülötte látott korrupt, zavaros társadalom társadalmi értékeit és intézményeit.

Diogenész erényt csinált a szegénységből. Koldult a megélhetésért és gyakran aludt egy nagy kerámiaedényben a piactéren. Hírhedt lett filozófiai mutatványairól. Napközben lámpát hordott magával, és azt állította, hogy becsületes embert keres.

Kritizálta Platónt, vitatta Szókratész értelmezését. Szabotálta Platón előadásait, elvonta a jelenlévők figyelmét azzal, hogy ételt hozott és evett a beszélgetések alatt. Diogenész arról is nevezetes volt, hogy nyilvánosan kigúnyolta Nagy Sándort.

Diogenészt kalózok fogták el és eladták rabszolgának. Végül Korinthoszban telepedett le. Ott elmagyarázta a cinizmust Kratésznek, aki megtanította azt a citiumi Zénónnak. Zénón a sztoicizmuson dolgozott, amely a görög filozófia egyik fő iskolája lett.

Diogenész egyetlen írása sem maradt fenn, de anekdotákból ismerünk néhány részletet az életéről.

Mikor megkérdezték tőle, hogy melyik város polgára, azt felelte, hogy „a kozmosz polgára vagyok”.

Egy másik történet szerint mikor a fürdőből kijövet valaki megkérdezte, hogy sok ember van-e bent, azt felelte, hogy nem. De amikor azt kérdezte valaki, hogy tömeg van-e, azt felelte, hogy igen.

Állítólag gyakran azt kiabálta, hogy az istenek jó és könnyű életet adtak az embereknek, de ez feledésbe merült az anyagi javak hajhászása közben.

Egy napon – meséli Métroklész a Történetekben – Diogenész betért ifjak lakomájára úgy, hogy fél arca le volt borotválva. Az ifjak megverték. Ezután felírta a nevüket egy táblára, és azt a nyakában hordozva járkált. Az ifjak köznevetség áldozatául estek.

Valaki így dicsekedett előtte: „Legyőztem a férfiakat a püthói játékokon.” Erre ő így felelt: „Férfiakat én győztem le, te csupán szolgákat.”

„Öreg vagy már – mondta neki valaki – lazíts hát!” „Na ne mondd! – felelte – Ha a stadionban futnék, akkor a célhoz közeledve lazítanom kellene? Nem éppen akkor kellene erőm megfeszítésével futnom?”

A nagy értékű dolgokat potom pénzért megveheted – mondta –, az értéktelent meg drágán. Egy szobrot háromezer drahmáért kapsz, egy mérő árpalisztet meg két rézgarasért.

Egy ember filozófiát akart tőle tanulni, ő meg kezébe nyomott egy heringet és felszólította, hogy kövesse. Az egy idő után megunta és eldobta a halat. Diogenész nevetve mondta: Barátságunk tönkrement egy heringen.

Megpillantott egyszer egy kisfiút, aki a tenyeréből ivott. Nyomban kidobta tarisznyájából az ivópoharát és tányérját és ezt mondta: „Ez a kisfiú legyőzött engem egyszerűségben.”

Egyszer valamikor Nagy Sándor így szólt: „Ha nem Nagy Sándor volnék, Diogenész szeretnék lenni.”

Máskor elüvöltötte magát: „Hé, emberek!” Amikor odagyűltek köréje, akkor szétcsapott köztük bottal, hogy az embereket hívta.

Gyakran hangosan kifakadt, hogy az istenek egyszerű életet adtak az embereknek, ám ezt nem veszik észre az édességekre és illatszerekre való vágyakozásukban.

Valaki sikeresnek nevezte Kalliszthenészt amiatt, hogy részesül Nagy Sándor sikereiben. Erre ő: „Inkább szerencsétlen, hiszen akkor reggelizik és ebédel, amikor Nagy Sándor jónak látja.”

Amikor korholták, hogy tisztátalan helyekre járkál, ezt felelte: „A Nap is besüt a pöcegödrökbe, mégse lesz piszkos.”

Platón előadásait megzavarta - Diogónész ételt vitt be az előadásokra és a beszélgetések alatt evett.