Kőbánya, Harmat utca.Öt év torna, tíz év balett. Elkezdett énekelni és az 1965-ös Ki mit tud?-on. Nem értékelték. Be sem jutott a Ki mit tud? televíziós szakaszába.

1967-68-ban egy vándortársulattal járja az építőtáborokat, többek között Gálvölgyi János társaságában. Fellépnek esőben, sárban. 1968 januárjában bemutatkozik az Ifjúsági Parkban a Rangers együttessel - viharos tetszésnyilvánítás.

Cserháti Zsuzsa, immár tehetséges 'sztárbébinek' számít." (Esti Hírlap 1968. szeptember 16.)Bárokban, éttermekben énekelt másodállásban, közben eladóként dolgozott.

1972-ben "fedezték fel" őt. A felfedező későbbi állandó haknitársa, Szécsi Pál volt és annak nővére Kata.

Cserháti Zsuzsát a nővére, Szécsi Kati mutatta be Szécsi Pálnak. Az akkor már befutott énekes egyből felfedezte a szép szőke lány tehetségét. Zsuzsa hamarosan a sármos énekes mögött vokálozott. Rövidesen szerelem szövődött a két énekes között, amit viszont Zsuzsa kérésére titkolniuk kellett. Azt mondta, csak addig tarthat a kapcsolatuk, amíg ki nem tudódik, mert ő abban a pillanatban szakítani fog, mert nem akarja, hogy rásüssék a „Szécsi szeretője” jelzőt.

A nők nagy kedvencének számító énekes teljesítette Zsuzsa kérését, ám egy bohém éjszakán, némi ital kíséretében bevallotta egy kollégájának, hogy halálosan szerelmes Zsuzsába. „Azonnal beleszerettem, amikor megláttam abban a lebujban, ám nem adta magát könnyen a kisasszony"- mesélte Szécsi.

Az énekes pár állandóan bujkált és még a családjuk sem tudott a kapcsolatukról. Minél inkább a titkolózás lengte be a szerelmüket, Szécsi annál inkább megőrült a gyönyörű kolléganőjéért. A végén az állandó titkolódzás vetett véget a kapcsolatuknak.

Ha fellépésen, vagy az akkori nagyhatalmú ORI-ban közös dolguk akadt, úgy tettek, mintha semmi közük nem lenne egymáshoz. Ám Zsuzsa továbbra sem akart hallani sem arról, hogy felvállalják a szerelmüket. Szécsi azonban a haláláig nem heverte ki a szakítást.

Ekkor került be az ORI műsorába és elindult a Táncdalfesztiválon, ahol előadói díjat nyert a Nem volt ő festő című dalával. Ezzel beindult a karrierje.

Németországban is szerepelt Sara Molnár néven, mivel a Cserhátit ott nem tudták kimondani. Egy időben jelent meg kislemeze az NSZK-ban és Magyarországon.

A hetvenes években a legfoglalkoztatottabb énekesek közé tartozott, de korántsem a legnagyobb sztárok közé, ahová a hangja, az adottságai érdemesítették volna volna.

Hiába kötődtek hozzá nagy slágerek (Kicsi, gyere velem rózsát szedni, Boldogság, gyere haza!, Árva fiú, Édes kisfiam stb.), hosszú évekig nem jutott nagylemezhez.

Miután 1977-ben elnyerte a Tessék választani! nagydíját, és díjat hozott haza a castlebari fesztiválról is, nehezen lehetett volna a nagylemezt megtagadni tőle.

Az első albuma 1978-ban, a második 1981-ben jelent meg.

1981-ben pedig megtört a pályája. A közkeletű történet szerint azért, mert a monopol helyzetben lévő lemezkiadó könnyűzenei részlegének ura, Erdős Péter élettársa, Csepregi Éva mögé kívánta beállítani vokalistának a Neoton Familiába, s miután az énekesnő ezt a megalázó és abszurd ajánlatot nem fogadta el, lepöckölte őt a pályáról.

Lehet, hogy igazából nem vokalistának, hanem második énekesnek szánták volna őt a nála sokkal kisebb formátumú énekesnő mögé, de az is teljességgel elfogadhatatlan és zsákutcába vezető ajánlat lett volna.

Mindenesetre attól kezdve sem lemezkészítésre, sem koncertre nem kapott lehetőséget másfél évtizeden át.Fellépett belföldön, külföldön bárokban, varietékben. A Moulin Rouge vezető énekese volt, és akkor egy-két napi gázsija is megfelelt egy jó havi fizetésnek számos egyéb jövedelemforrása mellett.

Énekelt 1982-ben Dobray György Vérszerződés, 1985-ben Gothár Péter Idő van című filmjében. Közreműködött Hofi Géza és Deák Bill Gyula lemezein, Gálvölgyi János az 1986-os lemezén duetteket énekelt Cserhátival, aki 1985-ben megnyerte a Slágerbarátság című dalversenyt.

1987-89-ben sok évi szünet után újra fellépett a Tessék választani műsorában. Még jópár rádiófelvételt is készített Szakcsi Lakatos Bélával, csak éppen nem adták le azokat. Nem lehet tehát azt mondani, hogy hallgatásra és nyomorra ítélték volna, de mindenesetre jó mélyre lenyomták és ennek semmi más oka nem lehetett, mint Erdős Péter, a "popcézár" megsemmisítő szava.

Anyolcvanas évek második felétől sok kilót fölszedett magára. Pajzsmirigybetegség, magánéleti válságok, depresszió állt a háttérben és persze a vonzerejét hosszú ideig megőrző nő számára az elhízás maga is olyan dráma, ami a depresszióját súlyosbítja, magánéleti gondjait szaporítja, önbizalmát, önértékelését aláássa.

Egy ideig a Béke Szállóban énekelt, meggyőződése szerint onnan is a testsúlya miatt rúgták ki egyik napról a másikra.

Amikor beköszöntött a kapitalizmus, mindenki azt hitte, hogy jótékony hatással lesz a zenei életre, de nem így történt. Ma állóvíz van a magyar könnyűzenében, zenélni egyáltalán nem vagy csak alig-alig tudó fiatalok futnak be tiszavirág-életű karriert. Közben rengeteg tehetség is feltűnik, de akinek nincsenek szponzorai, azzal nem is foglalkoznak." (Retkes Attila: Zenélő ezredkezdet, 2004.)

1996-ban azonban eljött az igazság, illetve Cserháti Zsuzsa pillanata. Negyedszázaddal az első után, másodszor is felfedezték. A Rózsa Records, Rózsa István producer cége újra beemelte Cserháti Zsuzsát a rivaldafénybe.

Az új album, a Hamu és gyémánt hatalmas sikert aratott. Az énekesnő egy csapásra sokkal népszerűbb és sikeresebb lett, mint valaha volt. És újra a színpadokon otthonos, koncertező művész. Tíz-húszezres közönség előtt énekelt stadionokban szerte az országban.

1996-ban megválasztották az év énekesének. A hangja tökéletes állapotban volt. Stílus szempontjából az új lemezei is eklektikusak voltak, de több volt bennük a hangjához, egyéniségéhez jobban illő szám.

Az 1999-ben kiadott Adj még a tűzből című lemez felvételén negyedóránként le kellett ülnie, olyan gyenge volt a hirtelen fogyástól.

Hat év alatt öt albuma jelent meg. MIndegyikből sokat adtak el. Kapott Emerton-díjat, Arany Zsiráf-díjakat. 1998-ban övé lett Az év koncertje díj, és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével is megtisztelték. A Hungaroton, amely élete megrontója volt, 2000-ben kiadta az életmű lemezét, és tenyerének lenyomata felkerült a Rock City Csillagok falára.

2002-ben, az Add a kezed című CD-jének megjelenése után ismét depresszióssá vált. Stresszelte a nagy siker, amelynek meg kellett felelni. Egészségi állapota egyre romlott. Egyre kevésbé engedte magához az embereket, az orvosokat is beleértve. Egyedül volt az otthonában, amikor a nyelőcsövében a véna megrepedt. Percek alatt elvérzett.