A szokásosnál sokkal gyorsabb növekedésű cseppkövek érdekessége az is, hogy azok nem mészkő, hanem glaukonitos homokkő boltozatra telepedtek.
Prakfalvi Péter az MTI-nek elmondta: az egykori salgótarjáni erőmű hűtővizének elvezetésére szolgált az a mintegy ötszáz méter hosszú alagút, amelyben a cseppkövesedést a nógrádi szénbányák szállítási vonalának alagútjait kutató Kriston Péterrel fölfedezte a hétvégén.
Hozzátette: a tíz-tizenkét centiméteres, fölülről lefelé növekvő szalmacseppkövek és az alagútban több helyen látható cseppkőfüggönyök úgy keletkezhettek, hogy a beszivárgó, szén-diodxiddal dúsult víz a glaukonitos homokkőből kioldotta a kalcium-karbonát kötőanyagot. Majd az alagútba érve az oldatból a széndioxid elpárolgott, intenzív lerakódás kezdődött meg, ez lehet az oka a cseppkövek növekedési gyorsaságának is.
A geológus szerint mivel a cseppkövek nem mészkőben, hanem homokkőben keletkeztek, a ritka, Nógrádban eddig egyedülálló képződmények a geoparkban kalandtúrák célpontjai lehetnek. Megjegyezte ugyanakkor, hogy egyelőre még alaposan meg kell vizsgálni, hogy eléggé biztonságos-e az alagút, amelynek 70-90 évvel ezelőtti építéséről kevés feljegyzés maradt fenn.

Képünk illusztráció.