Köszönjük a Bátonyterenyei múltidéző csoport képeit!

Páratlanul sokszínű vidék, a Mátrától északra, a Cserhát-hegységtől keletre, a Zagyva- és Tarján-patakok széles völgyében.

Már Kr.e. 1500-körül is sűrűn lakott hely volt és a honfoglalás idején is lakták a vidéket. A középkorban, a török megjelenéséig Kisterenye településrész Vásáros előneve (1413) arra utal, hogy egy terület piacközpontja lehetett, mezővárosi ranggal. Buda elfoglalása után, és Hatvan elestével, a szabaddá vált Zagyva-völgye a török portyák egyik célpontjává vált.

Az 1550-es években Nagybátonyt, Maconkát többször felégették, Szúpatakot mintegy 100 évre lakatlanná tették, Kisterenye pedig 1686 után vált pár évre lakatlanná.

A települések között Kisterenye és Nagybátony határában, az 1860-as években, először kisipari módszerekkel, később a Kisterenyei Kőszénbánya Rt. megalakulásával (1871) nagyüzemi módszerekkel folyt a termelés, Nagybátonyban ez a 20. század teljesedik ki.

A bányászkodás átalakította a település szerkezetét Kisterenyén és Nagybátonyban, ez utóbbiban a bányatelepek több kilométerre alakulnak ki az anyaközség határában (Katalinbányatelep, Szorospatak, Központitelep).

A 20. század ötvenes éveiben központi akaratra megépítik a "Bányavárost". A szénbányászatra természetes módon épült rá a megyében az ipar.

1950-ig, a tanácsrendszer megalakulásáig Nagybátony és Maconka Heves megyéhez tartozott, Kisterenye és Szúpatak pedig Nógrád megyéhez.

1950-ben kezdték meg a Bányaváros építését. Bátonyterenye település négy különálló község egyesítésével jött létre a 80-as években.

A címerben található négy lángcsóva, a négy települést jelképezi. 1989-ben megkapta a városi rangot.

Kisterenye: a magyar archeológia egyik bölcsőjeként ismert Arany-hegy középbronzkori leleteivel, a Gyürky-Solymosy kastély Magyarországon szinte egyedülálló hagymakupolás építményeivel és a hozzátartozó 13 hektáros parkjával. Egyházának egyes részei több, mint 700 éves múltra tekintenek vissza.

Aranyhegy
Magyarország archeológiájának bölcsőjeként tartják számon a Maconkai-víztározóval szemközt, Kisterenye szélén elhelyezkedő szabályos sátoralakú hegykúpot. Kubinyi Ferenc 1821-ben kezdte gyűjteni azokat a leleteket, melyek a hegy oldalában igen nagy számban előfordultak.

Egy-egy zápor után cserép, bronz, sőt gyakran arany tárgyak is napfényre kerültek. Ettől kezdve lett a korábban Hársasnak nevezett hegy neve Aranyhegy.

A bronzkori leletek szerint a hegy lábánál volt az urnatemető, a bronzeszközök öntése helyben történt. Leletei Európa szinte minden nagyobb múzeumába eljutottak.

Az Aranyhegyen volt Rákóczi várkastélya is. A leírásokból és a helyszínen talált tégla és tetőcserép darabokból, régebben pedig zöld kályhacsempe töredékekből is erre lehet következtetni.

Maconka: a XIII. század táján épített késő románkori falusi templomával és a templom festményeivel.

Nagybátony: az Egyház-magasa dűlőben levő templom- és kolostor maradványaival, a faluban pedig a XVIII. század első harmadában épített falusi templomával, a vonzáskörzetébe tartozó Mátraverebély falu XIV. század végi gótikus temploma és a hozzátartozó Szentkúti kolostor XVIII. századi barokk temploma, mind turisztikai látványt nyújthat.

Nyomaiban fellelhetőek még a Gyürky-Solymosy uradalom lengyendi részének XIX. századi gazdasági épületei az ott levő vízimalom molnárházával, és a Felső-Lengyenden lévő Almássy uradalom egy részének maradványai. Szentkút mellett, mintegy pár száz méterre légvonalban található Szúpatak község eredeti telek- és építési formájának megőrzésével figyelemre méltó, és egyben szálláslehetőség lehet az egyre növekvő vallási turizmus szempontjából.

Természetvédelmi szempontból jelentős lehetőséget kínál a Mátra városhoz tartozó területe is. Ilyen a Bec-kút környéke, ahol ritka növények (kosbor) állnak védelem alatt.

Ha tatszett a cikk, ossza meg kedvenc Facebook csoportjában, vagy saját oldalán!