A család hiánya, egy nehéz élethelyzet, vagy valamilyen mélyebb ok miatt számukra nem a várakozásról, az örömről szól ez az ünnep, sokkal inkább a fájdalom, a hiány, a feszültség vagy a gondterheltség jellemző rájuk ilyenkor.

Egyedül töltöm a karácsonyt – (Bibók Bea gondolatai)

Lehet, hogy ebben az időszakban vesztett el egy számára fontos embert, ami sokszor nagyon mély nyomot hagyhat, így maga az ünnep is összekapcsolódik a veszteséggel, a hiánnyal, a gyásszal.

Hasonló érzelmeket válthat ki, ha éppen karácsony tájékán ér véget egy fontos párkapcsolat, hiszen ebben a helyzetben is egy olyan veszteség ér, ami az ünnephez kötődik.

A fájdalmas életesemények mellett más oka is lehet annak, ha valaki félelemmel éli meg ezt az időszakot. A szorongó-ambivalens kötődésű emberek igénylik a közelséget és a biztonságot, a kapcsolataikban is rendszerint túl szoros kötődést alakítanak ki. Ha ők valami miatt egyedül vannak karácsonykor, akkor nagy valószínűséggel nem lesz meg a biztonságérzetük.

Az egyedül töltött karácsonyban megtapasztalhatjuk, milyen érzés önmagunkkal lenni. Milyen jó, amikor önmagamra figyelek, magamnak vásárolok ajándékot, a kedvenc karácsonyi menüt készítem el, és önmagamnak díszítem fel a fenyőfát.

Akkor tudunk valóban jól lenni, ha mindezt önmagunknak is meg tudjuk adni, és nem csupán másoktól várjuk. Azt, hogy egyedül vagyok, tekinthetem egy lehetőségnek is, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz, vagyis meghallom a belső hangom, így azt tehetem, ami nekem jó.

Ha meg tudjuk tanulni, hogy megadjuk önmagunknak mindazt, amire szükségünk van, tehát az öngondoskodás és az önszeretet lehetőségeit képesek vagyunk elsajátítani, akkor jó úton haladunk egy olyan élet felé, ahol egyedül lenni nem feltétlenül jelent nehézséget – még a karácsonyi időszakban sem.

Gyomorgörccsel készülök az ünnepekre – (Brunner Zsanett Anna gondolatai)

Úgy érezhetjük, karácsonykor örülni kell, az ételnek gyönyörűnek és kivételesen finomnak kell lennie, a dekorációnak meghitt hangulatot kell árasztania és nincs helye a nagyon is emberi nehézségeknek és gubancoknak.

A média által közvetített világ és a valóság között óriási a szakadék, ebben az időszakban mégis kifejezetten fogékonyak és érzékenyek lehetünk ezekre az elvárásokat hordozó üzenetekre, akaratunk ellenére, „küszöb alatt” is hatással vannak ránk. Hiszen a karácsony fontos ünnepünk, számos hagyomány kötődik hozzá, és érzelmileg is nagy jelentőséget tulajdoníthatunk neki.

Az adventi időszak elviekben a lelassulásról, elcsendesülésről szól – az örömteli várakozás helyett azonban gyakran gyomorgörccsel készülődhetünk az ünnepekre.

Ne kérjük számon magunktól a karácsonyi hangulatot – megélhetjük, de csakis a magunk módján és idejében.

Az év végi hajtás miatt lehet, hogy az otthoni teendőkhöz már kevesebb kedvünk és energiánk van, és ha mindenáron akarunk igazodni a terveinkhez, akkor a kellemes időtöltésből kötelesség lesz.

A karácsonyi készülődés egyik nagy buktatója lehet, hogy elveszünk a külsőségekben. Ennek az ára azonban az, hogy hiába csillog-villog a lakás, a lelkünket nem díszítjük fel, inkább kifacsarjuk.

Sok családban ez az időszak nem a békés közös időtöltést jelenti, hanem a feszültségek és a dráma kirobbanását. A hétköznapokban is meglévő nehézségek ilyenkor gyakran felerősödhetnek, sűrítve jelennek meg, az egyébként elnyomott konfliktusok is a felszínre törhetnek.

Az év többi részében lényegesen kevesebbet találkoznak a családtagok, ilyenkor azonban a távolság adta megoldás nincs a kezünkben.

Ha tudjuk, hogy konfliktusokkal teli szokott lenni a családi ünneplés, akkor ne nyomasszuk magunkat azzal a tévhittel, hogy rajtunk kívül mindenki más családja felszabadultan ünnepel, csak nálunk vannak ilyen kényelmetlen helyzetek.

Ez egyáltalán nincs így – sok helyen vannak viták, ütközések, és nem mindenhol békés a családdal megélt közösségi együttlét.

Akadhat olyan is, aki éppen a rendszeresen feszültséggel teli légkörben megélt ünnepek tapasztalata miatt végül úgy dönt, inkább egyedül tölti a karácsonyt, hiszen a megoldatlan konfliktus-helyzetek komoly terhet jelenthetnek.

Karácsony a depresszió árnyékában – (Barkász Heléna gondolatai)

A depressziós betegek egyik legjellemzőbb tünete az öröm megélésének képtelensége, ezért egy olyan időszak, mely szorosan kapcsolódik ehhez az érzéshez, számukra még nehezebb megélést eredményezhet.

Fontos látni, hogy a depresszió nem csupán azt jelenti, hogy valakinek rossz a kedve. Ez egy olyan hosszabb ideig fennálló betegség, ami az egész szervezetet érinti: befolyásolja az étvágyunkat, az alvási szokásainkat, a saját magunkkal kapcsolatos érzéseinket, és a különböző dolgokról való gondolkodásmódunkat is.

Sokan azt gondolják, hogy aki depresszióban szenved, előbb-utóbb majd összeszedi magát és jobban lesz.

Két fő tünete van: az általános depresszív hangulat, valamint az érdeklődés és az öröm képességének hiánya. Szomorúság, szorongás, kiüresedett hangulat is társulhat hozzá, amit az érintett is észlelhet, de gyakori, hogy a hozzátartozók hívják fel rá a figyelmet. Szokatlan fáradtságérzet, csökkent energiaszint is jellemző lehet, emellett alvással kapcsolatos problémák is jelentkezhetnek.

A depresszióval élő személyt úgynevezett érzelmi beszűkülés jellemzi, mely az érzelmek kifejezési képességének korlátozottságát jelenti.

A karácsonyi időszak a depresszióban érintettek számára azért is különösen nehéz, mert ez az ünnep egy közösségi élmény, ami a szeretetről szól, amikor rendszerint örülnek az emberek, mert megélik az összetartozás érzését, ami boldogságot hozhat.

Azt várná el önmagától, hogy lelkesen vegyen részt az előkészületekben, például az ünnepi vacsora főzésében, de pont ebben akadályozza meg az energiátlanság, motiválatlanság tünete.

Semmiképpen ne noszogassuk, hogy szedje már össze magát, mert ez nem segít, sőt, kimondottan káros.

Ne csak felajánljuk, hogy átjöhet hozzánk, ha van kedve, hanem aktívan keressük! Hívjuk fel, üzenjünk neki, mert ő éppen az állapota miatt biztosan nem fogja jelezni, hogy szüksége lenne valakire. Konkrét programokkal is próbálhatjuk kimozdítani.

Kérdésed van? Hozzászólnál?