Szojka Ferenc 1931. április 7-én Salgótarjánban látta meg a napvilágot. 1946-tól 1950-ig a Salgótarjáni SE-ben nevelkedett, majd 1950-től 1966-ig a Salgótarjáni BTC játékosa volt. Szojka az SBTC színeiben 324 NB I-es mérkőzésen lépett pályára. 1956-ban az év labdarúgójának választották Magyarországon. Szülővárosának csapatával 1958-ban kupadöntőt játszott, amelyet a Ferencváros ellen 2–1-re elveszített a nógrádi együttes.

Szojka Ferenc Salgótarjáni BTC melegítőben. (Fotó: Puskás Intézet)

Szojka Ferenc 1962 nyarán rendhagyó módon a Dorogi Bányászhoz került kölcsönbe, mert a dorogi gárda az Intertotó-kupában vett részt, amely egybe esett a chilei világbajnoksággal. A vb-n két dorogi játékos: Ilku István és Monostori Tivadar is szerepelt, ezért minőségi pótlásukra Szojka az MLSZ hozzájárulásával a Dorog játékosa lehetett a kupasorozat ideje alatt. Az 1962–1963-as szezon végén kiesett a SBTC-vel, de egy évvel később a magyar másodosztályt megnyerve ismét az élvonalban játszhatott.

Szojka Ferenc olimpiai autogramkártyája. (Fotó: Puskás Intézet)

1954 és 1960 között huszonnyolc mérkőzésen 1 gól lőtt a magyar válogatottban. 1952-ben a kerettagja volt az olimpiai aranyérmes csapatban, de nem lépett pályára a helsinki tornán. A salgótarjáni legenda 1954-ben ezüstérmet nyert a nemzeti csapattal a svájci világbajnokságon.

Szojka Ferenc 1954-es vb akkreditációs igazolványa. (Fotó: Puskás Intézet)

Az első találkozóját a válogatottban 1954. június 17-én a Dél-Korea ellen a vb-csoportkörben játszotta . Ez a mérkőzés a labdarúgó-világbajnokságok történetének legnagyobb arányú győzelemének számít – az 1974-es Jugoszlávia–Zaire 9–0, illetve 1982-es Magyarország–El Salvador 10–1 összecsapásokkal együtt. Szojka egyetlen válogatott gólját 1955-ben Svédország ellen szerezte Stockholmban. 1958-ban szintén szerepelt a világbajnokságon. Szojka Ferenc 80 esztendősen, 2011. szeptember 17-én hunyt el Salgótarjánban. A Nógrád vármegyei város stadionja az ő nevét viseli.