Az akkoriban 21 éves lányt férje és üzlettársa támogatta.

Munkája során egyszer csak túl rövidre vágta az anyagot, majd piacra került az első miniszoknya-kollekció. Nem sokkal később már az egész világon tombolt a miniláz.

Mary Quant, akit rendszeresen Diorral és Chanellel említettek egy lapon. Máig számos alkotásával találkozhatunk az utcán, csak más formában.

Az 50-es 60-as évek botrányhősnőjének rengeteg ikonikus ruhadarabot köszönhetünk.

A fiatal nők üdvözölték, a társadalomban egy valóságos sokkhullámot indított el a mini darab. Sokan vulgárisnak titulálták, 1965-ben még Coco Chanelt is egészen meghökkentette. De hódító útja végül a vártnál gyorsabban elindult a nagy divatházak felé, nem sokkal később Yves Saint Lauren és Paco Rabanne is felismerték a trendben rejlő erőt és a tervezőasztalokon egyre több mini és szupermini fazon született.

Az új divat – minden tiltás ellenére – viharos gyorsasággal hódította meg a világot, így Magyarország ifjúságát is. Gyors divattá válását az új szórakozási forma, a televíziózás segítette elő. Az 1967-es Táncdalfesztivál fiatal énekesnői, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Fenyvesi Gabi mindannyian miniszoknyában léptek a színpadra.

Nevét megpróbálták magyarosítani, de az „aligszoknya” kifejezés nem ért el nagy sikereket.

A mini általában egy-két éves fáziskéséssel jutott el a falvakba, ott az 1970-es évek elején vált elfogadott viseletté, anyaga az ekkor fénykorát élő, jellegzetes domborúra nyomott mintás, műszálas jersey (dzsörzé) lett.

Ő tette népszerűvé a forrónadrágot, az overált és a színes harisnyákat, de készített vízálló sminket is. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy nem volt ideje megvárni a női szabadságjogokat, ezért divatforradalmat indított, hogy megmentse a fiatal nőket attól, hogy úgy kelljen öltözködniük, mint az anyjuknak.

Tudnunk kell, hogy az 1960-as évekig elvárták a fiatal nőktől, öltözzenek anyjuk stílusa szerint. Nem volt ritka, hogy anya és lánya egyforma ruhát viselt, nem létezett külön divat a fiatalok számára.

A 60-as évek ifjú lázadói – Mary Quant vezérletével – egyszer és mindenkorra változtattak ezen. Saját divatot teremtettek, élen a miniszoknyával. A férfiak többsége igen hamar elfogadta az új divatot, az idősebb, erősen konzervatív (és többnyire nem túl csinos) hölgyek a jó erkölcs védelmében szólaltak fel ellene. De a divatjárványt nem lehetett megállítani.

Quant szülei tiltása ellenére lett divattervező. 1955-ben nyitotta meg első ikonikus boltját, a Bazaart a londoni King's Roadon.

A pincében egy éttermet is üzemeltetett, amely a fiatal művészek találka helye lett. A Bazaar neve egybe forrt a lázadással, a modernséggel és a hedonizmussal. Nem csoda, hiszen a fiatal divattervező sosem rejtette véka alá haladó gondolatait szexualitásról és női jogokról.