Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak. (Wass Albert)

2022 őszén - az Alsó-Ickós-kút új ajtajának felhelyezése után - fogant meg a gondolat, hogy a forrás testvérére is ráférne egy renoválás, mert ha nem teszi meg senki akkor félő, hogy hamarosan összedől.

Láttuk, hogy a Felső-Ickós-kút bomlásnak indult ajtaját és keretét mindenképp cserélnünk kell.

Tudtuk, hogy erre csak a nyári turistajelzés felújítások után kerülhet sor. Éppen ezért beszereztük hozzá a faanyagot, amit a tótujfalui CeredWood fűrésztelepe biztosított, Kele Péter segítségének köszönhetően igen kedvezményesen. A tölgyfadeszkáknak így volt bőven idejük kiszáradni tavasztól őszig.

Elérkezett a szeptember és a tettek mezejére léptünk!

Félve bontottuk el a korhadó ajtókeretet. Olyan rossz állapotban volt, hogy félkézzel kiemelhető volt a helyéről. Sajnos az egykor Szabó Csaba által beépített kifolyócső is megadta magát, cserére szorult.

Az új csövet pár centivel lejjebb helyeztük. Ez szó szerint kemény feladat volt, pedig még gépet is igénybe vettünk. Közben a bal oldalról leomlott egy sor kő, szerencsére nem az egész forrásház dőlt romba!

Szép lassan felépítettük a leomlott részt, kötőanyagnak betont használtunk, nem is keveset: 320 kg lett felhasználva! Mindez Szabó Sándor nélkül kínkeservesen lett volna kiszállítva a terepre, de természetszerető emberként nem volt kérdéses, hogy segít terepjárójával a fuvarozásban.

Az utolsó pár száz méteren - igen kalandosan - egy kiskocsival hurcoltuk a helyére a zsákokat kettesével. Helyére került az ajtókeret is. Mivel az építőkövek közül sok helyről kimállott a malter, ezeket is be kellett tömködni betonnal.

Apropó kövek: ezeket sem az angyalkák varázsolták a helyszínre, hanem bizony ölben kellett hurcolászni, összeguberálni a patakmederből. Meg kellett erősíteni a kifolyónál az omladozó mederfalat is, mely bizony rengeteg bazaltot igényelt!

Csak ezek után volt merszem nekiállni kitisztítani a forrást a 20-25 centi vastagan lerakódott iszaptól. Ehhez először is ki kellett halásznom a betelepült állatkákat és biztonságba helyezni őket.

A víz kimeregetése után bemászni a forrásházba és ott küzdeni az iszappal. Megtaláltam a vízkeleteket is a kútgyűrűk között. Mélyebbre már nem tudtam ásni, mert kőkemény agyagréteg fogadott.

Aztán a vízelvezető árkot is mélyíteni kellett, mert az idők során, magasan feltöltődött. E közben vettem észre lejjebb a vízfolyás medrében az egykori tavacskának a gátját. Gondoltam, ezt is megújítom, hogy legyen az erdei állatoknak élő- és ivóhelyűk.

Nem említettem még, de a forrás kútgyűrűinek rejtekében, gőtékre és békákra leltünk! Ezért rájuk is gondolva - ha már a tisztítás után nem birtokolhatják a forrást - mélyítettem meg az egykori kis tó medrét.

Már az elején elhatároztam, hogy valahogy különlegessé kellene tenni ezt a kevésbé ismert forrást. Kattogtak fejemben az egyre rozsdásodó "fogaskerekeim" és összeállt a kép. Igen egy kép, azaz egy festmény legyen az ajtón!

Reménykedve, hogy festőművész túratársunk elvállalja a dolgot, megosztottam vele tervemet. Szabó Ágnes örömmel vállalta a feladatot, szép kis képet festett az ajtó deszkáira!

A felirat is az Ő műve. Így már valóra vált az álom, remélem a megosztott fényképek hatására minél többen felkeresik a forrást. Ennek érdekében a Domonkos-tető erdei útjának a forrásokhoz való letérőjétől kék, - a turistatérképeken használatos - forrást jelölő alakzatokat festettem, az elágazásnál feliratoztam.

A későbbiekben mindkét forráshoz szeretnék még egy-két padot is telepíteni.
Próbáltam utána nyomozni ezeknek a forrásoknak a történetéről, de nem sokra jutottam.

Először is a névről kutakodtam a világhálón. Az tény, hogy találtam ilyen vezetéknevű embereket. Arra is fény derült, hogy régen az Ilonákat is becézték így, az Icából tovább becézgetve Ickó lett! Tehát lehetett akár a vízhordó leány is az Ickó...

Kissé misztikusnak tűnnek nekem ezek a források a hegyoldalban.

Tudok még egy harmadikról is Ny-ra, ahonnét a Csoma-patak ered. Ez (ha jól tudom) a Lőrinc-kút, hasonló építésű mint az Ickós-kútak, sajnos ez pár éve összeomlott.

Vajon mit keresnek itt ezek a mesteri gondossággal felépített források? Valószínűleg az állattartással függhet össze a létrehozásuk. Talán idáig terjedt egykor a legelő széle. Vagy az is lehet, hogy a régi szokások szerint disznókat makkoltattak az erdőben, és nekik - meg ugye őrzőiknek - szolgált szomjoltóul. Utóbbit erősíti meg a lejjebb talált kis tóhely!

A kút (forrás) fenekén ugyanaz az agyag vízzáró réteg van, mint amit lejjebb is elértem a vízelvezető árok tisztításánál. Viszont az alsó kútgyűrű ettől bőven lejjebb érhet, ha csak nem egy elvágott darab. De arra is gondoltam, hogy esetleg szándékosan eltömték egykor.

A BNP 2007-es kiadványában a forrás vízhozama 6-8 liter/perc, most a tisztítás után a 0,5 literes hozamról ez megnőtt kb. 2-3-ra. Persze biztosan köszönhető ez az utóbbi nagy csapadékmennyiségnek is, de az Alsó-Ickós-kút hozama is jóval a tisztítás után állt helyre.

A felújítás a Zöld Út Természetjárók Egyesületének égisze alatt jött létre!

Szeretnék köszönetet mondani a segítőknek!

A Zöld Út Természetjárók Egyesülete Facebook oldala:https://www.facebook.com/ZoldUtTE

Főbb segítők:
Szabó Sándor - anyagfuvarozás, építési munkálatok;
Babka László - anyagfuvarozás, építési munkálatok;
Ozsgyáni József - építési munkálatok;
dr. Lackó Zoltán - építési munkálatok;
Szabó Ágnes - festmény készítése;
Kele Péter - faanyag leszabása

Anyagi segítséget adtak még a "Balkáni 7próba" túra résztvevői, a túraköltség maradványösszegének felajánlásával:
Antal Gyula; Félegyházi Éva; Goldperger András; Hajdúné B. Zsuzsa; Kadlót László; Kiss Erzsébet; Kovács Pál; Mangó Éva; Palánki Zsuzsanna; Pilinyi László; dr. Pintér Anna; Rendes Zoltánné; Reznicsek Ilona; Rusz Annamária; Szabó Ágnes; Szabó Orsolya; Szűcs Melánia; Tari Bálint; Tóth György; Tunyoginé dr.Gálik Ágnes; Vanó Norbert; Varga Csaba; Vincze Gábor; Vincze Gréta; Voda Tímea.

Végezetül még egy idézet Wass Albertől:

„Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt itt-ott még látod majd a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, ha meglátnak jönni. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan, puha illatlabdákkal. Minden olyan szép, puha, tiszta és illatos körülötted. Mint a mesében."

Vincze Gábor - A Felső-Ickós-kút felújításának szervezője, egyik kivitelezője.

Ha tatszett a cikk, ossza meg kedvenc Facebook csoportjában, vagy saját oldalán!
Csatlakozzon olvasóinkhoz!https://www.facebook.com/groups/infonograd