Képünk Jevgenyij Haldej felvétele valószínűleg nem a gettóban készült, de máig ikonikus kép a történtekről. Fortepan/Jevgenyij Haldej

A Sztójay-kormány idején a vidéki magyarországi zsidóság jelentős részét deportálták – azaz a biztos halálba küldték őket Auschwitzba –, míg a katonakorú férfiakat a munkaszolgálatban gyilkolták.

1944 késő őszére már csak a budapesti zsidók kivégzése maradt hátra, ezt előkészítendő a Szálasi-kormány belügyminisztere, Vajna Gábor állíttatta fel november végén a VII. kerületben a pesti nagy gettót, ahol összegyűjtötték a megölendő embereket. (Volt egy másik gettó is – az úgynevezett nemzetközi gettó – nagyjából a mai Újlipótvárosban, ahol a nemzetközi védelem alatt álló embereket zsúfolták össze.)

A munkahelyükről, a közéletből kitiltott, vagyonuktól megfosztott, zsidóknak minősített magyar polgároknak 1944 áprilisától kellett hordaniuk a megkülönböztető sárga csillagot.

A zsidókat június végére úgynevezett csillagos házakban zsúfolták össze, hogy majd egyszerűbb legyen a deportálásuk (kitették a többi lakót, és a zsidókat beszorították, sok-sok családot egy lakásba).

Ellátásukat nemcsak az áruhiány, hanem a kijárási korlátozások is akadályozták. Ezekből a házakból vitték el aztán az embereket a gettóba. A XI. kerületben csillagos ház volt például a Bartók Béla út 20., a Zsombolyai utca 20., a Budafoki út 26/B és 32/E vagy a Hamzsabégi út 18.

A nyilasok kegyetlenkedései, valamint az 1944. december végén megkezdődő budapesti ostrom miatt különösen rosszak voltak a gettóban a viszonyok: vízhiány lépett fel, alig akadt ennivaló, a halottakat sem tudták eltemetni.

A nyilasok rendszeresen betörtek az elzárt területre, és embereket gyilkoltak meg. Egyes beszámolók szerint az utolsó pillanatban a német SS-katonák, illetve a nyilasok mindenkit meg akartak volna ölni a gettóban – ám arra nincs tökéletes bizonyíték, hogy ez valóban így lett volna, mint ahogy arra sem, hogy ezt tényleg egy német tábornok vagy egy átállt nyilas akadályozta volna meg.

A pesti gettó életét megörökítő Lévai Jenő, a vészkorszak első magyarországi krónikása könyvében így ír a felszabadulás pillanatairól:

„Ezrek és ezrek esnek neki az átkos palánknak, amely elválasztotta őket otthonuktól. Bent a gettóban rémes kép, mindenfelé halottak százai feküsznek. Köröttük járnak, rohannak látszatra érzéketlenül a gettó kiszabadult félhalott, félőrült rabjai. A pincékből hetek halálizgalmai utána föld felszínére került, éhség gyötörte élő halottak. A levegőre, a napfényre jöttek. Sírnak, imádkoznak és rohannak. El, el innen el a pokolból el arról a helyről, ahol annyit szenvedtek.”

A Dohány utcai zsinagóga kertjében több ezer embert temettek el, akiket a pesti gettóban öltek meg.

A budapesti gettó területe egy mai műholdképen jelölve.Forrás: Google Maps

A gettó 1945. január 18-i felszabadulásakor csak a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak. Az ostromot és a nyilasok rémuralmát 70 ezer ember élte túl a nagy gettóban.

Az oroszok büszkék

Vlagyimir Nyikolajevics Szergejev budapesti orosz nagykövet azt mondta: 70 évvel ezelőtt a szovjet katonák harcolva jutottak el ide, és "ártatlan áldozatok ezreit ragadták ki" a nácik karmai közül. Az oroszok büszkék arra, hogy katonáik felszabadították Auschwitz-Birkeanut is, az egyik legnagyobb "halálgyárat" - tette hozzá.

Kiemelte: a ma élők lelkiismerete is azt kívánja, hogy emlékezzenek ezekre szörnyű eseményekre, és ne engedjék, hogy megismétlődjenek. Az idő előrehaladtával ezeket a történelmi eseményeket esetenként eltorzítják vagy elhallgatják, ezért is olyan fontos az emlékezés - mutatott rá.

SALGÓTARJÁNIAK ÉS NÓGRÁD VÁRMEGYEIEK KÖZÖSSÉGE
ADJUNK minél többet, minél TÖBBEKNEK!

Csatlakozzon olvasóinkhoz! InfoNógrád híroldal csoport

https://www.facebook.com/groups/infonograd