A közlés szerint mezőgazdasági földmunkák során egy nagyméretű feltételezett robbanóeszköz került elő. A katonák fémkeresővel átkutatták a területet, és összesen 15 robbanótestre bukkantak. Hozzátették, hogy a 9 darab 12 centiméteres német repesz aknavető gránát mellett 6 szovjet robbanóeszköz szunnyadt: egy 120 milliméteres repesz-romboló, két 82 milliméteres repesz aknavető gránát, valamint két 76 milliméteres repesz lőszer és egy ezzel megegyező űrméretű páncéltörő gránát.
A robbanótestek változatos nemzetiségek, típusok szerinti összetétele arra utalhat, hogy helyi lakosok gyűjtötték össze azokat és ásták el a településtől távol. A tűzszerészek a robbanóeszközöket elszállították a Magyar Honvédség központi gyűjtőhelyére, ahol később megsemmisítik azokat.
A bejegyzésben felidézték: 1945-től a tűzszerészek legfontosabb feladata évtizedeken keresztül az aknamezők felszámolása volt, hiszen óriási veszélyt jelentettek a civil lakosságra, de emellett "nem minden esetben volt kapacitás más robbanóeszközök kezelésére". Ezért az állampolgárok sokszor "saját módszereket alkalmazva" próbálták elérni, hogy a tüzérségi eszközök, aknavető és kézigránátok, illetve lőszerek ne jelentsenek további veszélyt.
Korabeli visszaemlékezések szerint kézenfekvő és népszerű megoldás volt összegyűjteni, majd a településtől távol elásni a harcokból megmaradt robbanótesteket.
"Sőt, sokszor elhullott állatok tetemével is lefedték az elrejteni kívánt veszélyes eszközöket, ezzel biztosítva azt, hogy a gyermeki kíváncsiság folytán se kerüljenek ezek ismét napvilágra" írta az MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred.