Ez azonban a természetes folyamatok része, a ragadózó dolga, hogy vadásszon, a viharé, hogy süvítsen...

Az emberi tevékenységek, legyen az gazdaság, szórakozás, bármi, súlyosabb kihívásokat jelentenek.
Január vége felé már hazafelé indulnak a fehér gólyák. Mik a legfőbb veszélyek, amiket az ember okoz nekik a vándorút során? Első helyen említhető a sok villanydrót, a vonuló gólyák nem egyszer szenvednek áramütést, ha nem is pusztulnak el azonnal, sérülten a ragadozók könnyebben elbánnak velük. Nem csak a költő-, hanem a telelőterületek élőhelypusztításai szintén nagy gondot jelentenek.

Az, hogy a Földközi-tenger partvidékén és szigetein tömegével vadásszák a madarakat, közismert, természetvédő szervezetek folytatnak szélmalomharcot az Európában védett madárfajok megmentéséért.

"A vonulási útvonalak által érintett országokban sajnos továbbra is jellemző a madarak sport és fogyasztási célú vadászata. Ez a Földközi-tenger térségében jelentős természetvédelmi problémát okoz olyan európai uniós tagállamok esetében is, mint amilyen Olaszország és Málta. A Szahara térségében a madárpusztítás hátterében jelentős részben a szegény lakosság húshoz jutásának igénye áll, melynek kapcsán még nagyobb nehézségekbe ütközik a vonuló madarak védelme" - írja honlapján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

Tehát kedves madaraink könnyen a fazékban is végezhetik, ez nem példátlan még a fehér gólyák körében sem, 2013-ban jeladós példány is áldozatul esett. Ménes a Nógrád vármegyei Pösténypusztán bújt ki a tojásból, ott, ahol a Ménes-patak az Ipolyba folyik. Vándorútja pedig - bocsánat a képzavarért - Canossa-járássá vált, legalábbis emberi szemmel nézve. Annak idején írtam róla cikket is, legközelebb vele folytatjuk.

Címlapképünk: A vonulás számos áldozatot követel Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán