A flotta élére egy fiatal nemesembert, Vasco da Gamát állították vezetőnek. 1497 december 16-án hajói elérték azt a pontot, ahonnan Bartolomeu Dias visszafordult és amelyen túl addig egyetlen európai felfedező sem jutott. Ezután észak felé tartottak Afrika keleti partjai mentén. Mozambikban aztán megtapasztalhatták, mennyire gazdag az Indiai-óceánon virágzó kereskedelem. Arannyal, ezüsttel, fűszerekkel, gyönggyel és rubinnal megrakott arab hajókat láttak. Az arabokat hihetetlenül feldühítette a keresztények megjelenése.

Még attól sem riadtak vissza, hogy megpróbálták elfoglalni a portugál hajókat. Ennek ellenére Vasco da Gamának sikerült olyan navigátort találnia, aki az óceánon keresztül elvezette őket az indiai partokig. 1498 májusában befutottak Calicut város kikötőjébe. A gazdag kikötőben senkinek sem kellettek a portugálok olcsó árui. Végül da Gama már annak is örült, hogy fűszermintákkal és a portugál királynak szóló levéllel indulhatott hazafelé, amelyet maga Calicut város legfőbb ura írt. A hazaút majdnem egy évig tartott.

Otthon igazi hősként ünnepelték, hiszen valóra váltotta Tengerész Henrik herceg nagy álmát: bebizonyította, hogy Indiába a tengeren át is vezet út. 1502-ben újra elindult Indiába, 1524-ben India alkirályává nevezte ki III. János portugál uralkodó. Vasco da Gama indiai megérkezése után röviddel meghalt, hamvait 14 évvel később szállították vissza szülőhazájába. Lisszabonban, a Szent Jeromos-kolostorban nyugszik. Róla nevezték el Lisszabon hídját, a Vasco da Gama hidat, mely Európa leghosszabb hídja.

Források, Képek:
- Vasco da Gama portréja António Manuel da Fonseca festménye
- Roque Gameiro: Vasco da Gama 1497-es indulása Indiába
- Roque Gameiro: Vasco da Gama megérkezése 1498-ban az indiai Calicut város (ma Kozsíkóde) kikötőjébe
- Vasco da Gama időskori portréja, ismeretlen festő műve (Wikipédia)