A Magyar Nemzet azt írja, hogy a kamaton kívül, amelyet fizetni kell a Nemzetközi Valutaalaptól felvett hitelre, a költségvetést terheli a megnövekedett jegybanki kötvényállomány költsége is. Ezt a kettőt együtt nézve kaphatunk reális képet arról, hogy mennyibe is került a valutaalapi finanszírozás – mutatta ki a Pénzügyi Szemle internetes oldalán megjelent elemzés.

A Nemzetközi Valutaalaptól felvett hitel – amennyiben az állam forintalapú államadósságot újít meg belőle, mint ahogyan az hazánkban is történt az előző kormány idején – semmi olyannal nem tud szolgálni, amit a jegybanki finanszírozás ne nyújthatna – jelent meg a Pénzügyi Szemle internetes oldalán. A Dedák István főiskolai tanár által jegyzett cikkben az áll, hogy az IMF-hitel valójában nem olcsóbb és nem jelent kisebb inflációs kockázatot, mint a forintalapú jegybanki finanszírozás. Ez utóbbi egyébként azt jelenti, hogy a központi bank állampapírt vásárol, amit a Magyar Nemzeti Bank eddigi vezetése elutasított annak ellenére, hogy például az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az Európai Központi Bank is rendszeresen folyamodott ilyen eszközhöz. A jegybank pénzteremtőként egyébként gyakorlatilag korlátlanul rendelkezik a művelet végrehajtásához szükséges forinttal.

Ha az állam a lejáró forintadósságát a nemzetközi pénzintézettől felvett hitelből finanszírozza, akkor a kölcsönkapott devizát az MNB-nél át kell váltania forintra. Ebből a forrásból az állam kifizeti a lejárt állampapírok tulajdonosait átutalva a pénzt azoknak a kereskedelmi bankoknál vezetett számláira. Ez a művelet viszont – olvasható Dedák írásában – a bankrendszerben fölös tartalékot képez, amely végső soron az MNB kéthetes kötvényállományában jelenik meg, amire a központi bank magas kamatot fizet.

A magyar állam téríti meg a Magyar Nemzeti Bank által a kéthetes kötvényállomány után fizetett kamatból eredő veszteséget. Így a megnövekedett fölös kereskedelmi banki tartalék költségei a büdzsét terhelik. Ezzel a tétellel együtt számolva kaphatunk tehát reális képet Dedák István szerint arról, hogy mennyibe is került hazánknak az IMF-hitel.

Fontos kiemelni azt is, hogy az MNB-nél az IMF-től felvett kölcsönnel megnövekedett a tartalékok szintje, de ennek kihelyezése a jegybanknak jóval kevesebb hozamot eredményez (meg van határozva, hogy a központi bank hol helyezhet ki forrásokat, és ennek kamata alacsonyabb), mint amennyit fizetnie kell a kéthetes kötvényállományért, így mindenképpen vesztesége keletkezik. Még akkor is, ha a jegybanki alapkamat tavaly megindított csökkentése fokozatosan enyhít ezen. A költségvetés valódi kamatterhének megállapításában figyelembe kell venni a jegybank eredményében bekövetkezett változásokat is – mutatott rá Dedák István.