majd eladni vagy tőzsdére vinni, hogy aztán készpénzhez jussanak és továbbléphessenek.

Nem hajlandóak elvégezni azt a munkát, ami egy igazi cég felépítéséhez szükséges, ami a legnehezebb munka az üzleti életben. Így tudsz igazán hozzájárulni, és hozzáadni az előtted járók örökségéhez.

Olyan vállalatot építesz, amely még egy-két generáció múlva is képviselni fog valamit. Ezt tette Walt Disney, a Hewlett és Packard, és azok, akik az Intelt építették. Ők egy olyan vállalatot hoztak létre, amely tartósan fennmarad, nem csak azért, hogy pénzt termeljen. Én is ezt szeretném, ha az Apple ilyen lenne.

2. AZ ÍZLÉSRE A PIACKUTATÁS HELYETT:

Egyesek azt mondják: “Add meg a vásárlóknak, amit akarnak”. De ez nem az én megközelítésem. A mi dolgunk az, hogy kitaláljuk, mit akarnak majd, mielőtt ők azt tennék.

Henry Ford egyszer azt mondta: “Ha megkérdeztem volna a vásárlókat, hogy mit akarnak, azt mondták volna: ‘Egy gyorsabb lovat!'”. Az emberek nem tudják, mit akarnak, amíg meg nem mutatjuk nekik.

Ezért nem hagyatkozom soha a piackutatásra. A mi feladatunk az, hogy olyan dolgokat olvassunk, amelyek még nincsenek az oldalon.

3. A KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEKRŐL SZÁRMAZÓ ÖTLETEK KOMBINÁLÁSÁRÓL:

Edwin Land a Polaroidtól a humán tudományok és a tudományok metszéspontjáról beszélt. Szeretem ezt a metszéspontot. Van valami varázslatos abban a helyben. Rengeteg ember újít, és az én pályafutásomban nem ez a fő megkülönböztető jegy.

Az Apple azért vonzza az embereket, mert az innovációnkban mély emberiesség rejlik. Szerintem a nagy művészek és a nagy mérnökök abban hasonlítanak egymásra, hogy mindketten ki akarják fejezni magukat.

Valójában az eredeti Mac-en dolgozó legjobb emberek közül néhányan költők és zenészek voltak. A hetvenes években a számítógépek az emberek számára a kreativitásuk kifejezésére szolgáló eszközzé váltak.

Az olyan nagy művészek, mint Leonardo da Vinci és Michelangelo, a tudományban is nagyszerűek voltak. Michelangelo sokat tudott arról, hogyan kell követ bányászni, nem csak arról, hogyan kell szobrásznak lenni.

4. ARRÓL, HOGY TUDD, MIÉRT FIZETNEK NEKED AZ ÜGYFELEID:

Az emberek azért fizetnek nekünk, hogy integráljuk a dolgokat a számukra, mert nincs idejük arra, hogy ezen a dolgokon a nap 24 órájában gondolkodjanak.

Ha rendkívüli szenvedélyed van a nagyszerű termékek előállítása iránt, az arra sarkall, hogy integrálj, hogy összekapcsold a hardveredet, a szoftveredet és a tartalomkezelést. Új utakat akarsz bejárni, ezért magadnak kell ezt megtenned.

5. ARRÓL, HOGY MI TÖRTÉNIK, HA A NAGYSZERŰ TERMÉKEKRŐL A TÖBB ÉRTÉKESÍTÉSRE HELYEZED ÁT A HANGSÚLYT:

Megvan a saját elméletem arról, hogy miért történik hanyatlás az olyan vállalatoknál, mint az IBM vagy a Microsoft. A vállalat nagyszerű munkát végez, innovál, és monopolhelyzetbe kerül vagy ahhoz közeli monopolhelyzetbe kerül valamelyik területen, majd a termék minősége háttérbe szorul.

A vállalat elkezdi értékelni a nagyszerű eladókat, mert ők azok, akik a bevételeket meg tudják mozgatni, nem pedig a termékmérnökök és a tervezők. Így végül az értékesítők irányítják a vállalatot. John Akers az IBM-nél okos, ékesszóló, fantasztikus értékesítő volt, de semmit sem tudott a termékről.

Ugyanez történt a Xeroxnál is. Ha az eladók irányítják a vállalatot, a termékkel foglalkozó emberek nem számítanak annyira, és sokan közülük egyszerűen kikapcsolódnak.

6. HOGY A NAGYSZERŰ TERMÉKEK EGY TARTÓS VÁLLALAT ALAPJÁT KÉPEZIK:

Szenvedélyem egy olyan tartós vállalat felépítése volt, ahol az emberek motiváltak arra, hogy nagyszerű termékeket készítsenek. Minden más másodlagos volt.

Persze, nagyszerű volt profitot termelni, mert ez tette lehetővé, hogy nagyszerű termékeket készítsünk. De a termékek, nem a nyereség volt a motiváció. Sculley megfordította ezeket a prioritásokat, és a cél a pénzszerzés volt.

Ez egy finom különbség, de végül mindent jelent: az alkalmazottakat, az előléptetett személyeket, a megbeszéléseken megbeszélteket.

7. HOGY ŐSZINTE ÉS KÖZVETLEN LEGYÉL A CSAPATODDAL:

Nem gondolom, hogy durván bánok az emberekkel, de ha valami szar, azt a szemükbe mondom. Ez a munkám, hogy őszinte legyek.

Tudom, miről beszélek, és általában kiderül, hogy igazam van. Ezt a kultúrát próbáltam megteremteni. Brutálisan őszinték vagyunk egymással, és bárki megmondhatja nekem, hogy szerinte szar vagyok, és én is megmondhatom neki ugyanezt.

És volt már néhány kirobbanó vitánk, amikor kiabáltunk egymással, és ez volt az egyik legjobb időszak, amit valaha is átéltem. Teljesen nyugodtan mondhatom mindenki más előtt, hogy “Ron, az a bolt szarul néz ki”. Vagy mondhatom azt is, hogy “Istenem, ezt a mérnöki munkát nagyon elbasztuk” a felelős személy előtt.

Ez a tétje annak, hogy a szobában vagyok: Szuper őszintének kell lenned.

8. A CSAPAT KIVÁLÓSÁGÁNAK MEGŐRZÉSÉRŐL:

Néha kemény voltam az emberekkel, valószínűleg keményebb, mint kellett volna.

Emlékszem, amikor Reed (a fia) hatéves volt, hazajött, és éppen aznap rúgtam ki valakit, és elképzeltem, milyen érzés lehetett annak az embernek elmondani a családjának és a kisfiának, hogy elvesztette az állását. Nehéz volt. De valakinek meg kell tennie.

Úgy gondoltam, hogy mindig is az én feladatom volt, hogy a csapat kiváló legyen, és ha én nem teszem meg, akkor senki sem fogja megtenni.

9. ARRÓL, HOGY KIHASZNÁLJUK AZ ELŐTTÜNK LÉTREHOZOTT NAGYSZERŰ MUNKÁKAT:

Mi hajtott engem? Azt hiszem, a legtöbb kreatív ember megbecsülést akar kifejezni azért, hogy kihasználhatja azt a munkát, amelyet mások előttünk végeztek.

Nem én találtam fel az általam használt nyelvet vagy matematikát. Kevés ételt készítek magamnak, és a ruháimat sem. Minden, amit teszek, fajunk más tagjaitól és azoktól a vállaktól függ, amelyeken állunk.

És sokan közülünk szeretnének valamit visszaadni a fajunknak, és hozzátenni valamit az áramláshoz. Arról van szó, hogy megpróbálunk valamit kifejezni az egyetlen módon, amit a legtöbben tudunk.

Megpróbáljuk a tehetségünket arra használni, hogy kifejezzük mély érzéseinket, hogy kifejezzük elismerésünket az előttünk szóló hozzájárulások iránt, és hogy hozzáadjunk valamit az áramláshoz.

Ez az, ami engem hajtott.

10. AZ ÁLLANDÓ FINOMÍTÁSON ÉS AZ ÖRÖKÖS MOZGÁSBAN:

Mindig tovább kell törekedni az innovációra. Dylan örökké énekelhetett volna tiltakozó dalokat, és valószínűleg rengeteg pénzt keresett volna, de nem tette. Tovább kellett lépnie, és amikor ezt megtette, azzal, hogy 1965-ben elektromosra váltott, sok embert elidegenített magától.

Az 1966-os európai turnéja volt a legjobb. Akusztikus gitárral lépett fel, és a közönség imádta. Aztán elővette a későbbi The Bandet, és mindannyian elektromos szettet játszottak, és a közönség néha kifütyült.

Volt egy pont, amikor épp a “Like a Rolling Stone”-t énekelte volna, amikor valaki a közönségből azt kiabálta, hogy “Judas!”. Erre Dylan azt mondja: “Játszd kurva hangosan!”

És így is tettek. A Beatles is ilyen volt. Folyton fejlődtek, mozogtak, finomították a művészetüket. Én is mindig ezt próbáltam tenni – mozgásban maradni. Különben, ahogy Dylan mondja, ha nem vagy elfoglalva a születéssel, akkor a halállal vagy elfoglalva.

SALGÓTARJÁNIAK ÉS NÓGRÁD VÁRMEGYEIEK KÖZÖSSÉGE oldalai:

Ha tetszett a cikk, ossza meg kedvenc Facebook csoportjában, vagy saját oldalán!

InfoNógrád híroldal csoport - Csatlakozzon olvasóinkhoz!
https://www.facebook.com/groups/infonograd