Karácsony. Forgatag. Rohangáló emberek. Ajándékot vásárolnak. Tervezgetik, kinek mit, s mennyiért, ha lehet, minél többért, megmutatva a rokonnak, hogy mennyivel „különb” pénztárca is létezik, mint az övé.
Idegesség, irigység. Jobb esetben, az ünnephez közeledve – tisztább szeretet. Remélhetőleg többségben vannak azok az emberek, akik „megállásra” késztetik lelküket. Észreveszik a szürke homályban megbúvó reggeli zúzmara szépségét, a hideg tiszta levegőjét, az egymáshoz intézett szavak mögött levő szebb érzelmet. Úton, útfélen, a jövőt sötétre „festő” nehézségekről hallani. Elkeserítő. Akaratlanul is, ijedten keresünk egy kis fogódzót. Valami mást. Megnyugtatót. Itt, vidéken.
Nekem szerencsém volt. Találkoztam egy lánnyal. A pásztói kórház Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályon kezeltette magát édesanyja társaságában.
***
Keskeny Anita – nem szemléli, hanem érzi, tapintja, hallja környezetét és raktározza emlékezetében.
Anita nem lát – vak. 36 éve. Beszélgettünk. Kiderült – érdekes, egyben titokzatos, valódi önmagát fokról-fokra építő, valódi „útját” még kereső, talpraesett személyiség. Egyéniség. Kíváncsi kérdéseimre leplezetlen, érces realitással válaszolt:
- Budapesten élek a Vakok Állami Intézetében - kezdte.
- Hogyan éltek az intézetben?
- Az intézet olyasmi, mint egy kollégium. 2, 3, 4 ágyas szobák vannak. Ugyanúgy az önálló életet élhetjük.
- Mit jelent nálatok az önálló élet?
- Mosás, főzés, takarítás, munkába járás. Étel és ellátás van, de ha valakinek nem tetszik, akkor főzhet.
- Hogyan főztök? Megtanulod, hogy mi hol van, és hogyan esik kézre?
- Megtanulom. Főzni megtanultunk az általános iskolában. Én sok mindent magamtól tanultam meg és otthon is „ellestem”.
- A főzés során hogyan fűszerezel?
- A fűszerezés kézzel történik, hiszen nem látom, hogy mennyit rakok az ételbe. Sajnos, a borsnál is ugyanígy van. Ilyenkor rohangálunk a tűzhely és a mosogató közt. Minden fűszer után kezet mosunk. 6-7 lépés kézmosásból áll egy vakos főzés, de meg lehet csinálni.
- Mivel foglalkozol napközben?
- Dolgozom. Animátor vagyok az Ability Parkban.
- Ez mit jelent?
- Az Ability Park a képességek parkja. Mindenféle fogyatékossággal dolgoznak itt emberek. Látás-, hallás- és mozgássérült emberek, autisták és értelmi fogyatékosok. Vannak vakos, mozgássérültes játékok, értelmi sérült- és hallás sérült kollégák játékai. Ezeket az ügyességi játékokat vezetjük. Nálunk a sötétben egy „laboratórium” van, ahol egy „őrült tudós” kísérletére kell rájönni a látogatónak, illetve illatokat kell felismerni, kódokat kirakni, üzenetet megfejteni, titkos ajtót kinyitni. Vannak érzékszerves játékok – ahol bekötött szemes asztali játékok vannak. Van egy kerekes székes akadálypályánk, s van Csodavárunk, ahol értelmi sérült kollégák a játékvezetők. Van Jelterünk is, ahol a jelnyelvvel lehet kicsit ismerkedni.
- A külvilágban mennyire veszitek észre, hogy valamelyest „külön” vagytok? Hiszen ez egy külön világ. Nem lenne jó jobban vegyülni?
- Ezt segíti elő az Ability Park. Amikor egyre többször látogatják az emberek, rájönnek arra, hogy a fogyatékos is ember. A park főként külsősöknek jött létre. Ép látó, épen halló, ép értelmű embereknek. Fogyatékos is látogathatja. Rajtuk kívül: családok, iskolák, cégek.
- Hogyan veszitek fel velük a kapcsolatot? Nemzavar, hogy egy látóval kell beszélgetni, viszonyulni hozzá?
. Nem. Engem nem. Őt inkább.
- Lehet, hogy nem tudják, mi a helyes „irány”. Mit tanácsolsz, hogyan oldjuk fel a korlátokat vak és látó közt?
- Természetesen kell viselkedni a vaknak és a fogyatékosnak is a látó ember felé. Ha a látók közt valaki röghöz kötött, nem fogja ezt elfogadni. Akkor nem fogadja el. Ha el akarja fogadni, akkor természetes viselkedéssel fordul a vak ember felé. Igazából nincsenek korlátok. Az emberek, csak képzelik, hogy vannak „korlátok” fogyatékos és nem fogyatékos közt.
- Vannak barátaid?
- Sok barátom van. Vegyes a társaság. Látók és nem látók. Mindenről tudunk beszélgetni, jót nevetve.
- Eljártok szórakozni, mint a többi fiatal?
- Leginkább házibuliba szoktunk járni. Diszkóba nem, nem a világom. Vaknak nem is biztonságos.
- Hobbi?
- Zenehallgatás, éneklés, színjátszás. Vincze Lillához jártam énekelni tanulni. Operán, operetten kívül mindent kedvelek.
- Fellépések?
- Voltak. A „Mélykék Zene Szalonban” szerepeltem. Itt csak én voltam vak.
- Hogyan viselkedett veled szemben a többi tanuló?
- Volt olyan, aki csak látszatból szólt hozzám. Kap az ember „hideget, meleget”.
- Hogyan szokod meg? Mit gondolsz ilyenkor?
- Igazából nem lehet megszokni. De ha azon siránkoznék, hogy valaki miért nem szólt hozzám – nagyon sok siralmas estém lehetne. Már nem zavar. Persze, az adott helyzetben „elküldeném” az illetőt, mert addig valamelyest érthető, hogy valaki csúnyán szól hozzám, míg nem tudja, hogy vak vagyok, de ha utána is lenézően viselkedik, gúnyt űz vakságomból, akkor...
- Sírtál emiatt?
- Régen. Az általános iskolában és kórházban. Ma már nem.
- A beszédhangsúly is bánt?
- A szó élét jobban megérzem. Ebből rögtön ráérzek, ki hogyan közelít felém.
- Hol tanultál?
- A Vakok Általános Iskolájában, utána a Kós Károly Gimnáziumban, mely vegyes iskola. Tehát nem fogyatékos tanulók közt.
- Vakírással olvasol. Milyen a Braille-írás?
- 1 vagy 5 pöttyös szavakból áll egy mondat, melyeket letapogatunk. A látónak furcsa lehet ilyet látni, nekünk ez a természetes.
- Mi a véleményed az anyagias világról?
- Nekem minimális igényeim vannak. Szüleim segítésének lehetősége, önmagam ellátása.
- Hogyan közlekedsz?
- Van egy fehér botunk, amit magunk előtt viszünk test szélességben. A támpontokat érzékeljük. Támpontok az úton levő, de nem mozduló tárgyak. Például fűsáv, fal, kerítés, kavicsos út, járdaszegély. Ezeket követjük. Általuk egyenesen megyünk. Megtanuljuk, memorizáljuk azokat. Ezek vezetnek minket az úton. Ha nincs támpont, segítséget kérünk.
- Születésedtől fogva nem látsz. Számunkra megrémisztő, egyben titokzatos a vakság fogalma. Teljes sötétséget képzeljünk el?
- Nem tudom. Ti a sötétséget feketének képzelitek. Ám mi nem tudjuk, mi a fekete. Nem tudjuk mihez viszonyítani, nincs összehasonlítási alapunk.
- Egy látó ember megpróbálta már elképzeltetni veletek a színeket, pl. zenéhez vagy ízhez hasonlítva?
- Ez pontosan nem sikerül. Például én ismerem a fahéj ízét, de Te nem. Amíg nem kóstolod meg, nem ismered. Körülírhatom, elképzelést adhatok róla, de konkrét eredmény nem fog születni.
- Valamelyik érzékszerv a vakság miatt jobban kifejlődik?
- Jobban. Rá vagyunk az érzékeinkre utalva. Én leginkább a tapintásra, hallásra.
- Színészet...
- Nemrég csöppentem bele. Remélem, a Bárka Színház társulatának a hozzáállása és az én teljesítményem olyan lesz, hogy megfelelően, jól tudok majd teljesíteni a színdarabban.
- Mit tudsz a darabról?
- Dorota Maslowska: Megvagyunk egymással a darab címe, Kamondi Zoltán rendezésében kerül a nézők elé. A premier: 2012.januárjában lesz. Kortárs színmű. A II. világháborútól napjainkig terjedő időszak elé görbetükröt állítva döbbenti a nézőt sok igazságra. A próbák 2 naponta vannak, napi 3-4 órában. Számomra nagyon érdekesek. Úgy érzem, elfogadtak a színészek. Nagyon örülnék, ha több szereppel megbíznának majd. Többféle szituációban el tudom magamat képzelni. Régebben, az intézetben, több kisebb szerepben kipróbáltam magamat a színjátszó csoportban. A Bárka Színházban egy Mónika nevű siket-vak lányt fogok alakítani, aki a számítógép világában él, de amikor egy fiú hatást gyakorol rá, kilép a normál világba.
- Hogyan fedeztek fel?
- Megkeresték a Vakok Intézetét a Bárka Színház képviselői. Vak szereplőt kerestek. Elmentem a meghallgatásra és legnagyobb örömömre engem választottak.
- A jövőt hogyan képzeled?
- Nagyon szeretnék a színház világában maradni.
- Szeretnél elbújni egy szerep mögé?
- Nem. A személy megformálását imádom. Kifejezve a sokoldalúságot.
- Szerinted zavar majd, ha a Bárka Színházban sokan fognak nézni?
- Úgy érzem, nem fog feszélyezni és átadom majd magamat a szerepnek, a még ismeretlen hangulatnak.
- Vágysz arra, hogy a „nagyoktól” tanuljál?
- Igen. Szeretnék velük jó barátságba kerülni és fejlődni általuk.
- Mi vezérel élted során?
Egy hármas jelszó: őszintén, bátran, előre.
- Közeleg a karácsony. Hogyan készültök az ünnepre?
- Mint más ember. Várakozással. Sütés, főzés, fadíszítés, ajándékosztás. Istenhívő vagyok. Karácsonykor, szüleim körében meghallgatom a TV-ben közvetített szentmisét. A barátokkal utókarácsonyt tartunk és készülünk az új évre.”
***
Miközben Anitát hallgattam, elméláztam. Karácsony ünnepén az ember mindig hisz a csodában. Nem lehet csoda nélkül élni. Ha valakinek nem adatik meg az örömteli karácsony, akkor elképzel magának egy örömteli napot, amikor mindenki jó a másikhoz és keresi annak örömét. Hisz a varázsban.
Mi a valódi csoda? Karácsony csodája nemcsak a szalagokkal átkötött dobozokban vagy a feldíszített fa alatt rejlik. Hanem másutt – a hétköznapokba átvitt kedves szavakban, szerető érzésekben, szívből jövő jókívánságokban. Valakinek megadatik, hogy érzelem kapukat képes megnyitni az emberekben.
Karácsonykor az ajándék készítés hosszú órákat, estéket vehet igénybe. Beleépül valami.
Ennek a lánynak a szerep lett az ajándéka. S önmegvalósítása által átad majd egy fontos dolgot az őt hallgató nézőknek, embereknek: tiszteletet, drámaiságot, komédiát – a szeretet fényességét.
Géczi Boglárka