Liverpool-ban született. Több zenei csúcsot tart a Beatles együttessel, például először a Beatles tartott koncertett egy Stadionban, Amerikában.

Róluk készült először film, A Hard Day's Night, később pedig a Sárga tengeralattjáró címmel. Filmzenéi: James Bond - Live and Let Die; Szimat nyomozó; Vanília égbolt - dalszöveg; Nevem Sam.

Elismerten a 20. század egyik zenei ikonja. Az USA-ban huszonkilenc listavezető kislemezével ő tartja a rekordot; ebből húszat a Beatles, a maradék kilencet a Wings tagjaként, valamint szólókarrierje során adott ki. Karrierje során több mint 50 Top 10-es slágert írt, vagy volt bennük társszerző; többen, mint bárki más. Nagy hatású basszusgitáros, elismert gitáros, zongorista és dobos.

McCartney és John Lennon volt a Beatles két fő dalszerzője és az ebben az időszakban írt dalait (mint a Hey Jude (1968), az Eleanor Rigby (1966), a Yesterday (1965) vagy a Let It Be (1970) rendszerint a könnyűzene történetének legjobbjai közé sorolják. Ő írta a Helter Skelter (1968) című dalt is, melyet sokan az első heavy metal-dalnak tartanak.

A Beatles 1970-es feloszlása után is sikeres művész maradt. Az 1970-es években Wings nevű zenekarával, majd később szólókarrierje során Nagy-Britanniában és az USA-ban 30 Top-10-es kislemeze jelent meg, többek között a Maybe I'm Amazed (1970), a Live and Let Die (1973), a Band on the Run (1973), a Silly Love Songs (1976), a Pipes of Peace (1983) és a Stevie Wonderrel közösen előadott Ebony and Ivory (1982).

Sokszor vetik a szemére – leginkább a brit sajtó – hogy régimódi. Ennek ellenére még ma is rengetegen kedvelik, 36 éves szólókarrierje során ott volt a slágerlistákon és beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be.

A zenélés mellett gyakran fest (bár eddig még nem rendezett kiállítást), támogatja az állatvédő szervezeteket, a taposóaknák felszedésére irányuló kezdeményezéseket és lelkes híve a vegetarianizmusnak.

Korai évek

James Paul McCartney a Liverpool északi részén található Walton kórházban született, ahol anyja, Mary Mohin McCartney nővérként dolgozott; egy évvel később testvére, Michael McCartney (szintén zenész, művészneve Mike McGear) ugyanitt született. Őt és öccsét római katolikusnak keresztelték, de nem nevelték vallásosan; szülei eltérő vallásúak voltak. Apja, Jim McCartney egy tánczenekar vezetője és autodidakta zongorista volt, aki már gyerekkorában támogatni kezdte Pault, hogy zenész legyen. Egy trombitát adott Paulnak, de fia később abbahagyta a trombitálást, mert a száján egy heg képződött, és különben sem tudott énekelni zenélés közben. Amikor a skiffle népszerűvé vált, Jim egy gitárt vett Paulnak, Mike-nak pedig egy bendzsót (Paul még trombitált, de sosem lett profi).

1956. október 31-én édesanyja mellrákban meghalt. Ez egy életre szóló hatást gyakorolt művészetére és egy különleges kötést hozott létre John Lennonnal való barátságában, akinek 1958. július 15-én halt meg az édesanyja. Mindketten a zenében találtak vigaszt.

Paul McCartney azt állítja, hogy apai és anyai ágon ír származású. Dédapja, James McCartney Írországban született (néhány ember szerint nagyapja, James McCartney II is). Anyai nagyapja, Owen Mohin 1880-ban, Ulster Monaghan megyéjének Tullynamalrow nevű városában született, és anyai nagyanyja, Mary Theresa Danher egy ír felmenőkkel rendelkező glasgow-i asszony volt. Ezek szerint Paul McCartney öt nyolcad részben ír származású.

A Beatlesben játszott szerepe

McCartney először mint a Beatles basszusgitárosa, billentyűse, gitárosa, énekese és dalszerzője vált ismertté. Lennonnal 1957. július 6-án találkozott egy templomi rendezvényen, ahol Lennon The Quarrymen nevű zenekarával lépett fel. Hamar a zenekar gitárosa lett. Nem sokkal később csatlakozott iskolatársa, George Harrison harmadik gitárosnak, valamint Stuart Sutcliffe basszusgitárosnak és Pete Best dobosnak. 1960-ban Sutcliffe Beatlesnek nevezte át a zenekart. Ő Lennon legjobb barátja volt, és csak hosszas győzködés után vállalta el a basszusgitáros szerepét. 1960 novemberében azonban elhagyta a zenekart, és Hamburgban élt 1962-ben bekövetkezett haláláig; így McCartney lett a basszusgitáros.

Szoros munkakapcsolatot alakított ki Lennonnal és együttműködtek a dalok írásakor, annak ellenére, hogy nagyon ritkán írtak egyenrangú partnerekként dalokat. Valójában csak 27 számról mondható el, hogy tényleg ketten szerezték. Ilyenkor általában egyikük megírta a dal nagy részét és a másik befejezte, beledolgozta egy másik dalba vagy hasznos változtatásokat javasolt. Egy korai egyezség alapján, ha bármelyikük írt egy dalt, annak szerzőjeként Lennon-McCartney szerepel. Ezt Lennon találta ki, mert szerette a Leiber-Stoller szerzőpáros dalait. A Beatles első kislemezének, a "Love Me Do"-nak szerzőjeként még McCartney-Lennon szerepel.

McCartney egyik legjobb dala a sokszor feldolgozott "Yesterday". Azt állítja, hogy a dallam álmában jutott eszébe, és abban sem volt biztos, hogy tudat alatt nem lopta-e valahonnan. Az eredeti cím "Scrambled Eggs" (Rántotta) volt, a szövege: „Scrambled eggs / Oh my baby, how I love your legs”.

A Beatles első éveiben gyorsan fejlődött zenészként, énekesként és dalszerzőként is. Nagy hatással volt rá Buddy Holly és Little Richard; különösen nagy hatást gyakorolt rá Richard magas „wooo”-ja, például a "From Me To You" vagy a "Kansas City/Hey, Hey, Hey, Hey" című dalokban.

A balkezes McCartney talán kora legkreatívabb és legmeghatározóbb basszusgitárosává vált, aki kiemelte az elektromos basszusgitárt a hátsó sorból, az ismeretlenség homályából és vezető hangszerré tette, amivel számtalan zenészt inspirált. 1965-re mind nagyobb nyomást gyakorolt az EMI hangmérökeire a jobb basszus hang érdekében, mivel nagyon csalódott volt amiatt a gyenge hangzás miatt, ami a Beatles korai felvételeit jellemezte. Játékát és zenéjét a zenekar legkreatívabb korszakában, 1965–67-ben nagyban befolyásolta Brian Wilson, az amerikai producer-zeneszerző munkája, aki a Beach Boys vezetőjeként azóta klasszikus albumukkal, a Pet Sounds-szal forradalmasította a felvételi technikát és az albumon hallható basszusjátéka a popzenében előzmények nélkülinek számított. Ennek eredményeképp McCartney egyre nagyobb figyelmet fordított a hangzásra és játékára, kihasználta az abbey road-i stúdió új, többsávos felvételek készítésére alkalmas pultjának lehetőségeit és újravette a bonyolultabb részeket, amikor a számok alapjai már készen voltak. Tény, hogy a Pet Sounds a Beach Boys válasza volt a Rubber Soulra és a Revolverre (ne feledjük, hogy a Beatles albumainak USA-beli kiadásain más volt a dalok sorrendje, mint a briteken).

A Beatles népszerűségének csúcsán Pault tartották a legjóképűbbnek a fiúk közül és ő keltette fel leginkább a női közönség érdeklődését. Furcsamód ő volt az utolsó, aki megnősült és az egyetlen, aki sosem vált el - egészen 2008-ig, amikor felbontotta a Heather Mills-szel való házasságát. A Jane Asher színésznővel való kapcsolatának vége felé megismerkedett egy amerikai fényképésszel, Linda Eastmannel. 1967 májusában találkoztak először Georgie Fame koncertjén a Bag O'Nails klubban. Másodszor 1967. június 1-jén, a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band bemutató partiján, és kapcsolatuk a következő két évben egyre komolyabbra fordult. 1969. március 12-én esküdtek meg a marylebone-i anyakönyvvezető hivatalban, rövid polgári szertartás keretében. Paul örökbefogadta Linda előző házasságából született lányát, a hétéves Heathert, majd további három gyermekük született: Mary (1969-ben, akit McCartney édesanyja után neveztek el), Stella (1971-ben) és James (1977-ben, Paul 1976-ban elhunyt édesapja után nevezték el). Boldog házasságban éltek egészen 1998-ig, amikor Linda mellrákban elhunyt. Állítólag házasságuk alatt sosem töltöttek egy hétnél hosszabb időt távol egymástól.

A Beatles vége felé Lennon érdeklődése erősen csökkent a zenekar iránt, miközben McCartney egyre sikeresebb popzenésszé vált, olyan dalokat írva ekkor, mint a "Hey Jude", "Let It Be" és a "The Long and Winding Road".

Közismert tény, hogy a zenekar késői munkáinak is ő volt a fő mozgatórugója. Amikor 1966 közepén befejezték a turnézást, Lennon és Harrison vidéki birtokaikra vonult vissza, távol Londontól, McCartney azonban a városban maradt. Először a városközpontban lakott, majd nagyobb rezidenciáján, St John’s Woodban, nem messze az Abbey Road Studiostól. Gyakran látták nagy kulturális eseményeken, mint amilyen az International Times alapító estélye volt a Roundhouse-ban 1966. október 15-én (itt álruhában jelent meg). Nagy érdeklődést tanúsított a képzőművészetek iránt, így szoros barátságba került a vezető műkereskedőkkel és galéria-tulajdonosokkal; felfedezte a kísérleti filmeket és rendszeresen járt moziba, színházi előadásokra és komolyzenei koncertekre. Több albuma jelent meg The Fireman (Tűzoltó) álnéven és kísérleti zenei albumokat is kiadott saját nevén (Liverpool Sound Collage).

Paul volt az első beatle, aki külső zenei projektre adta a fejét, mikor George Martin segítségével elkészítette az 1966-os The Family Way című film zenéjét, amelyért megkapta az Ivor Novello-díjat a legjobb instrumentális téma kategóriában. Ezen kívül számos művész sikeres lemezénél közreműködött zeneszerzőként vagy producerként, jó pár esetben álnéven.
Ő adta az ötletet a Beatles több kései munkájához, például a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Bandhez, a Magical Mystery Tour című filmhez és albumhoz, valamint az Abbey Road második oldalán hallható egyveleghez.

1969-ben, annak ellenére, hogy a zenekar a szétesés jeleit mutatta, megpróbálta rávenni a többieket a színpadra való visszatérésére. Elindították Get Back projektet, mely utolsó filmjük és albumuk, a Let It Be formájában valósult meg. Ugyan McCartney abban reménykedett, hogy újra közel kerülhetnek egymáshoz, a film nyilvánvalóvá tette, hogy az együttes kreatív erőforrásai kimerültek és a civódás, a féltékenység és a Beatles-lét folyamatos nyomása a négy művészt visszafordíthatatlanul egymás ellen hangolta. Belső vitáiktól függetlenül a zenekar népszerűsége ismét nőni kezdett és a nyilvánosság érdeklődését csak fokozta az az 1969-es városi legenda, mely szerint McCartney meghalt és még 1966-ban titokban helyettesítették Billy Shearsszel. A rajongók azt gondolták, hogy Brian Epsteint is helyettesítették, de végül az egész összeesküvés elmélet hamisnak bizonyult. Ez a szóbeszéd még mindig népszerű téma a világhálón és nem kevesebb, mint öt könyvet írtak róla.

Bár Ringo Starr 1968-ban rövid időre elhagyta a zenekart, csakúgy, mint George Harrison is 1969-ben, Lennon volt az, aki úgy ment el 1969 augusztusának vége felé, hogy többé nem is tért vissza. A végén mégis Paul tett pontot az események végére, amikor 1970. április 10-én, egy héttel első szólóalbumának megjelenése előtt nyilvánosan bejelentette a Beatles feloszlását. Miután 1970. december 31-én pert indított a többiek ellen, a Beatles hivatalosan is feloszlott. Eddigre Lennon és McCartney kapcsolata romokban hevert a több éves viták és rivalizálás nyomán, és csak nem sokkal Lennon halála előtt békültek ki valamennyire.

Korai szólókarrier

Mikor a Beatles 1970-ben feloszlott, Paul azonnal elindította a szólókarrierjét a McCartney című albummal, amin ő játszott az összes hangszeren és ő énekelte az összes vokált, kivéve azokat, ahol felesége, Linda a segítségére volt. Míg az albumot sokan unalmasnak tartották (többek között Lennon is), rajta volt a nagyszerű "Maybe I’m Amazed", mely a mai napig elhangzik McCartney koncertjein. Egy másik jól sikerült számot, az "Everey Night"-ot később Phoebe Snow előadása tette slágerré. Az album egyszerűsége az 1990-es évek lo-fi stílusára volt hatással. Sajnos egyidőben jelent meg a Let It Be-vel, újabb ellenségeskedést szítva a négy zenész között.

Ezeket követte 1971-ben az egyedülálló "Another Day"/"Oh Woman, Oh Why" kislemez sikere, amely nagyon hasonlított a Beatles egykori slágereire. Az ebben az évben megjelent Ram című albumot Paul és Linda közösen jegyezte, míg a háttérben főleg stúdiózenészek dolgoztak. Bár anyagilag mind a kislemez, mind az album sikeres volt, sokan felszínesnek tekintették ezeket. A hátsó borítón látható egy kép, melyen két bogár (beetle) párzik – ez talán McCartney előző zenekarával kapcsolatos érzéseit hivatott szimbolizálni. A nagylemezen volt néhány, nyilvánvalóan Lennonnak címzett sértés is, például a "Too Many People" című dalban, vagy a "Dear Friend" a következő, Wild Life című albumán (első albuma a Wingsszel), melyekre Lennon még abban az évben a híres "How Do You Sleep?" című dalában válaszolt.

McCartney ragaszkodott ahhoz, hogy feleségét bevonja zenéjébe – és a csapat későbbi turnéiba, hogy ne kelljen távol lenniük egymástól, amíg ő utazik – annak ellenére, hogy Linda ellenkezett, mert nem érezte magát elég tehetségesnek. Hallva Linda énekét sokan osztották ezen véleményét, de Paul döntése láthatóan, előre megfontolt szándékkal a Beatles különleges hírnevét vette célba és azon kijelentését igyekezett bizonyítani, hogy „ezt bárki meg tudja csinálni”. A tehetségét ért folyamatos támadások ellenére (mint például egy 1990-es években terjesztett kalózfelvétel, amelyen a koncerten hallható hamis énekét szándékosan felerősítették és az előtérbe keverték) Linda Paul együttesének fontos tagja lett és múzsaként funkcionált számára egész életében. (Sok tekintetben ugyanazt a szerepet töltötte be, mint Yoko Ono Lennon Beatles utáni zenei életében és a Wings, illetve a The Plastic Ono Band között is sok párhuzamot lehet felfedezni).

A Wings

Bizonytalan indulás után és a sok személyi változás ellenére a Wings az 1970-es évek egyik legsikeresebb rockzenekara lett. Filmes csúcspontja az 1973-as James Bond-film betétdala, a "Live and Let Die", legsikeresebb albuma az 1973-as Band on the Run, anyagilag legsikeresebb turnéja az 1976-os világkörüli turné, legsikeresebb kislemeze pedig az 1977-es "Mull of Kintyre" volt.

Újra szólóban - az 1980-as évek

1980-ban a Wings feloszlott és McCartney a lapok címoldalára került, miután Japánban letartóztatták marihuána birtoklásáért és 9 napot börtönben töltött, mielőtt kiutasították az országból. A hírek szerint ekkor abbahagyta a drogokat, bár az 1960-as évek második felében és az 1970-es évek során nagy valószínűséggel folyamatosan használt marihuánát. Néhány éve azt mondta, hogy második felesége szigorúan megtiltotta neki bármiféle kábítószer használatát.

A John Lennon meggyilkolása okozta hatalmas sokk ellenére az 1980-as évek elején McCartney nagy sikereket ért el. "Coming Up" című dalának koncert változata első lett az USA-ban, McCartney II című albuma Nagy-Britanniában a listák élére került. A felvételeken – mint első szólóalbumán is – minden hangszeren ő játszott és nagyobb teret engedett a szintetizátoroknak, mint az akusztikus gitároknak. 1982-es Tug of War című albuma szintén sláger lett, majd ugyanebben az éveben két duettet is énekelt: az "Ebony and Ivory"-t a soul legenda Stevie Wonder, illetve a "The Girl is Mine"-t a feltörekvő szupersztár Michael Jackson oldalán. Ezen az albumon szerepelt még a "Here Today", egy tisztelgés Lennon előtt. A másik rendkívül sikeres McCartney-Jackson duett, a "Say, Say, Say" McCartney 1983-as Pipes of Peace című albumán jelent meg. A címadó dal Nagy-Britanniában első lett. Ő írta és szerepelt is az 1984-es Give My Regards to Broad Street című filmben. Az azonos című albumon rajta volt a Nagy-Britanniában és az USA-ban egyaránt sikeres "No More Lonely Nights" című dal.

McCartney és Jackson barátsága rövid életű volt. Nem sokkal később ugyanis Jackson hatalmas összegért megvásárolta a Nothern Songs katalógust, amely többek között a Beatles dalok kiadói jogait is tartalmazta. McCartney azt mondta, nem akarja visszavásárolni a jogokat. 2005-ben a Contact Musicnak adott interjúja szerint „Még mindig kapok egy kevés pénzt a dalokért. Néhány éven belül a legtöbb dal joga úgyis visszaszáll rám. Csak az zavar, hogy ha Amerikában turnézok, fizetnem kell azért, hogy eljátsszam a saját dalaimat.”

Az 1980-as évek közepén, mialatt gyermekkoráról készített házi videofelvételt, felfedezte, hogy régi iskolájának 1837-ben átadott épületét senki sem használja. Megvásárolta és felelevenítette azon álmát, hogy valamilyen módon segítségére legyen szülővárosának, Liverpoolnak. 1996 januárjában bejelentette a Liverpool Institute for Performing Art (Liverpooli Előadóművészeti Intézet) elindítását, saját védnöksége alatt. 1996. június 7-én II. Erzsébet brit királynő hivatalosan is átadta az épületet.

Az 1980-as évek végén McCartney zeneszerzői együttműködésbe kezdett Elvis Costellóval, melynek eredményeképp mindkettőjük albumain jelentek meg közös szerzemények. A legismertebbek ezek közül az 1989-es "Veronica" Costello Spike című albumáról, valamint McCartney egy viszonylag sikeres száma, a "My Brave Face" a Flowers in the Dirt című albumáról.

1989–1990-es világkörüli turnéjának dallistája első ízben tartalmazott jelentős számú Beatles szerzeményt. A turné óriási sikerrel zárult, mindenütt teljes stadionokat megtöltve. Erről tanúskodik a Tripping the Live Fantastic című album is. Costello rávette, hogy játsszon a híres hegedű alakú Höfner basszusgitáron, melyet a Beatles idején használt; a hangszert ezután már a felvételek mellett koncertjein használta.

Az 1990-es évek

1993-ban, az Off the Ground című album megjelenése után kezdetét vette az azonos című világkörüli turné. A turné legjavából összeállított album, a Paul is Live borítója a Paul halott hisztériát parodizálta mind címével, mind borítójával: McCartney a híres abbey road-i zebrán ment át egy juhászkutyával, amilyen 1968-ban a "Martha My Dear" című dal megírására ihlette.
A McCartney házaspár köztudottan vegetáriánus és az állati jogok harcosa volt. McCartney azt mondta, egyszer bárányokat láttak játszani, miközben ők bárányhúst ettek, és ezután döntötték el, hogy nem esznek több húst. 1991-ben Linda bevezette saját vegetáriánus ételeit a piacra. 1998-as halála után Paul megfogadta, hogy folytatja termékek gyártását és nem használ hozzájuk genetikailag módosított alapanyagokat.

1991-ben McCartney behatolt a klasszikus zene területére és Carl Davis közreműködésével megírta a részben életrajzi ihletésű Liverpool Oratóriumot (Liverpool Oratorio). Elég jó kritikákat kapott, bár elhangzottak olyan megjegyzések, hogy a műből hiányzik a stílusra általában jellemző komplexitás. Az észak-amerikai premier a New York-i Carnegie Hallban volt 1991. november 18-án, Davis vezényletével, de Paul és felesége is megjelent az előadáson.

1994-ben a Beatles három, még életben lévő tagja összefogott és 1995-ben megjelentette az Anthology 1 című albumot, melyen a Beatles dalainak az eredetileg megjelenttől eltérő feldolgozásai és koncertfelvételei kaptak helyet; a további két rész a következő évben jelent meg. Két új dalt is feltettek a válogatásra olyan befejezetlen felvételek alapján, amelyeket Lennon még a halála előtt készített.

Az 1990-es évek vége felé McCartney és John Lennon özvegye, Yoko Ono között vita lángolt fel a Beatles-dalok szerzői jegyzése miatt. Paul meg szerette volna változtatni néhány szám hagyományos Lennon-McCartney jelölését „Paul McCartney and John Lennon”-ra. Yoko Ono ezt személyes sértésnek vette és úgy érezte, ez azon megállapodás felrúgását jelenti, amit a két szerző még Lennon életében kötött, mely alapján közös szerzeményként jegyzik a számokat. Mivel a zenekar másik két tagja is a régi megjelölés fenntartása mellett volt, McCartney végül visszavonta igényét.

1997. március 11-én McCartney-t II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte és ettől fogva a hivatalos megszólítása Sir Paul McCartney.

1998. április 17-én felesége, Linda előrehaladott mellrákban meghalt. Ugyanabban a betegségben, melyben Paul anyja is.

1999-ben megjelent Run Devil Run című albuma, mely jó kritikákat kapott. Ugyanebben az évben önálló előadóként is bekerült a Rock and Roll Hall of Fame csarnokába (a Beatles tagjaként már 1988-óta ott szerepelt).

1997-ben megjelent második komolyzenei munkája, a Standing Stone, ami vegyes kritikákat kapott. 1999-ben megjelent a Working Classical című válogatás, mely könnyűzenei dalainak vonósnégyesre való és nagyzenekari átiratait tartalmazta.

McCartneyt tehetséges festőművésznek ismerik. Több mint 17 éve festéssel is utat enged kreativitásának.1999 áprilisában, a németországi Siegenben először tárta műveit a nyilvánosság elé. A kedvező fogadtatás nyomán számos brit galéria beszerezte festményeit. Lelkes híve az animációnak is, 2004-ben megjelent Tropic Island Hum című animációs filmje a saját zenéjével.

2000 után

2001-ben McCartney megjelentette a Wingspan: Hits and History című válogatásalbumot a Wingstől és a Wingspan: An Intimate Portrait című DVD-t, mely a zenekar történetét meséli el.

Ugyanebben az évben úgy döntött, ideje kipróbálni valami új stílust és Blackbird Singing címen megjelentette első verseskötetét. Néhány ezek közül dalszöveg, de a művek nagy része kizárólag verses formában létezik. Felolvasásokat tartott Liverpoolban és New Yorkban, melyekhez komoly (a John Lennonról szóló Here Today) és humoros (Maxwell's Silver Hammer) darabokat egyaránt válogatott. Szintén 2001-ben közreműködött a Good Rockin' Tonight: The Legacy of Sun Records című album felvételén, melyen megtalálható Elvis Presley "That's All Right Mama" című dalának feldolgozása Presley eredeti zenészeivel, Scotty Mooreral és D.J. Fontanával.

McCartney kulcsszerepet vállalt a 2001. október 20-án megrendezett The Concert for New York City nevű segélykoncert megrendezésében, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után. A koncertet a Madison Square Gardenben tartották és a fellépők között volt a The Who, a Backstreet Boys, Mick Jagger és Keith Richards, David Bowie, Billy Joel, a Destiny's Child, Eric Clapton, Adam Sandler, Bon Jovi, Elton John és James Taylor. McCartney lépett fel legutoljára, és itt játszotta először "Freedom" című dalát.

McCartney folyamatosan új albumokat készít (Run Devil Run, Wingspan: Hits and History, Flaming Pie, Driving Rain, Chaos and Creation in the Backyard, Memory Almost Full), támogatja a Greenpeace-t és a PETA-t, egy az állatok jogait védő szervezetet.

2002 júniusában McCartney feleségül vette Heather Millst, aki korábban modell volt, és aki szintén a taposóaknák ellen kampányol. A ceremóniát az írországi Glasloughban tartották, a Leslie Kastélyban. Együtt tiltakoztak a taposóaknák ellen és McCartney hatalmas összegeket adományozott az aknák felszedésére. 2003 elején például Ralf Whitworth bankár feleségének tartott koncertet és egymillió dollárt adományozott a „Fogadj örökbe egy taposóaknát” nevű mozgalomnak. 2003. október 28-án megszületett első gyermekük, Beatrice Milly.

Paul és Linda gyermekeiről: James Paul legújabb albumain gitározik; Mary volt az a csecsemő, aki McCartney első szólóalbumának hátulján látható, és ő volt az egyik producere a Wingspan: An Intimate Portrait című dokumentumfilmnek; Heather fazekas, és a Let It Be című filmben látható kislány is ő; Stella híres, díjnyertes divattervező és állatvédő aktivista.

2002-ben McCartney újabb amerikai turnéra indult. Sokat dicsérték zenekarát és változatos műsorát, melynek közönségében több generáció képviseltette magát. Az évben ez lett a legjövedelmezőbb amerikai turné a maga több mint 126 millió dolláros bevételével. A koncertsorozat 2003-ban és 2004-ben a világ többi részén folytatódott. 2003. május 15-én hatalmas sikerrel az új Budapest Arénában is fellépett.

A 2005 őszén kiadottChaos and Creation in the Backyard című albuma - melyet érdekes módon nem az előző albumon és turnén bevált, főleg fiatalokból álló kísérőzenekarral, hanem elsősorban egyedül játszott fel - méltán ért el kritikai és közönségsikert.

2007. nyári, Memory Almost Full c. nagylemezével visszatért a populáris és a Wingses hangzáshoz.

2007 novemberében 3 DVD-ből álló videoantológiát jelentetett meg The McCartney Years címmel a Beatles utáni évtizedekről.

Fotók forrásai: factinate /fanpop /hotpoptoday /star-telegram /eskipaper /app.discotech