Szojka Ferenc 1931. április 7-én Salgótarjánban jött a világra. 1946-tól 1950-ig a Salgótarjáni SE-ben nevelkedett, majd 1950-től 1966-ig a Salgótarjáni BTC játékosa volt. Első meccse az NB I-ben 1950. augusztus 20-án a fővárosi Előre SE ellen 1–0-ra megnyert bajnoki volt. Szojka az SBTC színeiben 324 NB I-es mérkőzésen lépett pályára.1956-ban az év labdarúgójának választották Magyarországon. Szülővárosának csapatával 1958-ban kupadöntőt játszott, amelyet a Ferencváros ellen 2–1-re elveszített a Salgótarjáni BTC.

Szojka Ferenc (középen) a Salgótarjáni BTC mezében. (Fotó: Puskás Intézet)

1962 nyarán a Dorogi Bányászhoz került kölcsönbe, mert a dorogi gárda az Intertotó-kupában vett részt, amely egybe esett a chilei világbajnoksággal. A vb-n két dorogi játékos: Ilku István és Monostori Tivadar is szerepelt, ezért minőségi pótlásukra Szojka Ferenc a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) hozzájárulásával a Dorog játékosa lehetett a kupasorozat ideje alatt.Az 1962–1963-as évad végén kiesett az SBTC-vel az NB I-ből, de egy évvel később a magyar másodosztályt megnyerve visszajutott az élvonalba. Utolsó élvonalbeli fellépése 1966. március 13-án a Ferencvárosi TC ellen 3–0-ra elveszített bajnoki volt Salgótarjánban.

Szojka Ferenc olimpiai akkreditációs igazolványa. (Fotó: Puskás Intézet)

A magyar labdarúgó-válogatottban 1954-tól 1960-ig között huszonnyolc mérkőzésen 1 gól lőtt a magyar válogatottban. 1952-ben a kerettagja volt az olimpiai aranyérmes csapatban, de nem lépett pályára a helsinki tornán. Két évvel később 1954-ben ezüstérmet nyert a nemzeti csapattal a svájci világbajnokságon.Az első találkozóján a válogatottban éppen a vb-n, 1954. június 17-én a Dél-Korea elleni a csoportmeccsen játszotta . Ez a mérkőzés a labdarúgó-világbajnokságok történetének legnagyobb arányú győzelemének számít – az 1974-es Jugoszlávia–Zaire 9–0, illetve 1982-es Magyarország–El Salvador 10–1 összecsapásokkal együtt. Szojka egyetlen válogatott gólját 1955-ben Svédország ellen szerezte Stockholmban. 1958-ban szintén szerepelt a világbajnokságon. Szojka Ferenc 12 évvel ezelőtt, 80 esztendősen, 2011. szeptember 17-én hunyt el Salgótarjánban. A Nógrád vármegyei város stadionja az ő nevét viseli.

Balás Róbert
Örök nyugalomra helyezték Szojka Ferencet

„Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete” – a legendás bányászhimnusz hangjaira helyezték nagy részvét mellett örök nyugalomra Salgótarjánban az életének 81. évében elhunyt Szojka Ferencet, az SBTC és az Aranycsapat 28 szoros válogatott, az 1954-es világbajnokságon ezüstérmes labdarúgóját.
Az MLSZ képviseletében Buzánszky Jenő, az Aranycsapat kiválósága meghatottan búcsúzott régi barátjától, hangsúlyozva, hogy Szojka Ferenc – aki élete végéig hűséges maradt szülővárosához, Salgótarjánhoz – kimagasló játéktudásával, sportemberi magatartásával örökre beírta magát a magyar labdarúgás történetébe.
Székyné Sztrémi Melinda, Salgótarján polgármestere Orbán Viktor miniszterelnök gyászoló családhoz írt leveléből idézve hangsúlyozta: Szojka Ferenc emléke örökké élni fog a futballszerető magyar emberek szívében.
Minden idők legkiválóbb salgótarjáni labdarúgója, a pazar technikájáról híres Szojka Ferenc az SBTC-ben 1950-től 1966-ig 369 mérkőzésen 23 gólt szerzett, míg a válogatottban 28 találkozón egyszer talált a kapuba. Részt vett az 1952-es helsinki olimpián, valamint az 1954-es svájci és az 1958-as svédországi világbajnokságon.
A tarjáni Acélgyárat körülvevő kolóniák egykor a futball kincsesbányái voltak. Szojka is itt, az „Amerikának” nevezett telepen született 1931. április 7-én. A tehetséges fiatalember a gyár NB II-es csapatában, az SSE-ben kezdte a pályafutását, majd 1950-ben, 19 évesen került az SBTC-hez, ahol azonnal helyet követelt a csapatban.
Az ifjú jobbfedezet gyorsan felhívta magára a figyelmet. Még csak 21 éves volt, amikor kivitték az 1952-es helsinki olimpiára, ahol azonban egyszer sem játszott, így érmet sem kapott, a bajnokok járadékát sem élvezhette, csak az olimpiai jelvényt őrizte élete végéig.
A kiváló játékos az 1954-es svájci világbajnokságon mutatkozott be az Aranycsapatban. A Dél-Korea elleni csoportmérkőzésen a Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Szojka – Budai, Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor összetételű gárda 9:0-ra győzte le az ázsiaiakat.
A tarjáni karmester a további mérkőzéseken már nem jutott szóhoz, a várva várt világbajnoki győzelem is elmaradt, de Szojka az ezüstérmet is a legbecsesebb ereklyéi között őrizte. A berni fináléban szerinte a fáradtság ütközött ki a játékosokon.
„A döntőig vezető út nagyon sok erőt kivett a fiúkból – emlékezett később a történtekre. – A csoportmérkőzésen könnyedén vertük a németeket 8:3-ra, de Puskás megsérült. A négy közé jutásért a brazilok ellen 4:2-re győztünk, majd az uruguayiak ellen 2:2 után, a hosszabbításban nyertünk hasonló arányban. A kispadról úgy láttam, hogy a fiúk a rendkívül megerőltető brazil és uruguayi mérkőzésen rettenetesen elfáradtak. Az uruguayiak elleni hosszabbításos találkozó után a játékosok annyira kimerültek, hogy alig bírtak betámolyogni az öltözőbe. Kocsis Sanyit szó szerint én vetkőztettem le, mert lerogyott a padra, és meg sem bírt mozdulni. Szerintem ez a fáradtság jött ki a fiúkon a döntő legfontosabb pillanataiban...”
A tarjániak bálványa a legjobbak között egyszer, 1955 nyarán Stockholmban, a svédek elleni 7:3-as győzelem alkalmával talált a hálóba.
Ezekben az években az SBTC is kiváló játékerőt képviselt, háromszor is a vidék legjobb csapatának bizonyult. Szojka, a fekete-fehérek csapatkapitánya Dávid Róberttel az ország egyik legjobb fedezetpárját alkotta. 1956-ban a tarjáni karmestert választották az év legjobb magyar labdarúgójává.
Az 1958-as svédországi világbajnokságon Szojka a svédek és a mexikóiak ellen lépett pályára, az utóbbi meccsen a mezőny legjobbjának választották. „A walesiek ellen Baróti Lajos szövetségi kapitány azzal hagyott ki, hogy a brazilok elleni találkozóra pihentet. Nos, nem volt brazil meccs...” – emlékezett később.
Szojka utoljára 1960. október 30-án Brüsszelben, a belgáktól elszenvedett 2:1-es vereség alkalmával öltötte magára a címeres mezt, ám az SBTC-t még 1966-ig irányította a pályán. A visszavonulása után edzősködött, legnagyobb sikereként a Nagybátonyt felvitte az NB I/B-be. Végül 72 éves koráig az SBTC pályaedzője volt.
Szojka Ferencet 1986-ban Salgótarján, 1995-ben Nógrád megye díszpolgárává választották. A tarjáni Kohász-stadiont 2007-ben róla nevezték el, majd idén áprilisban, 80. születésnapja alkalmából még a jelenlétében avatták fel a mellszobrát a városi Sportcsarnokban.
B. R.
Szojkáról mondják:
Dávid Róbert, az SBTC egykori balfedezete: – Közel egy évtizeden át fedezetpárt alkottunk, jó barátok voltunk, tiszteltük egymás képességeit. Élmény volt vele együtt játszani, egymás gondolát is ismertük. Feri rendkívüli technikai tudással bírt, jól szervezte a játékot, sportemberi magatartásával is példakép lehet a fiatalok számára.
Vasas Mihály, az SBTC és az MTK kétszeres válogatott jobbösszekötője: - A kiváló Szojka, Dávid fedezetpár csak a Bozsik, Zakariás kettőshöz mérhető. Amikor Salgótarjánba kerültem, Feri szinte azonnal a legjobb barátom lett. Mindig azt mondta: Miska, keress egy kis szabad területet, és odarúgom eléd a labdát. Így is történt, menetrendszerűen jöttek a pontos átadások. Szojka futballtudását és játékintelligenciáját csak a Bozsikéhoz és a Puskáséhoz lehet hasonlítani. Nagyon hiányozni fog.
Básti István, az SBTC olimpia bajnoka: – Szerencsés embernek vallhatom magam, hiszen akkor kerültem fel a felnőttek közé, amikor még Szojka Ferenc is játszott. Istenként tekintettünk rá. Nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget tanultam tőle. Rutinja, technikája sokat ért, a játékintelligenciája kimagaslott, jól látott a pályán. Öröm volt vele egy csapatban szerepelni. A tőle tanultakat én és játékostársaim is kamatoztattuk a pályán.