A vízhiány, a gyors városiasodás, a gigantikus turisztikai beruházások és az új golfpályák az oázis létét fenyegetik – ám egyidejűleg ambiciózus program is indult a zöld csoda megmentésére.

Tíz évszázaddal születése után a festői pálmarengeteget, Marokkó egyik legszebb nevezetességét egyszerre sújtja az éghajlat változása és az ember által okozott pusztítás. A 16 ezer négyzetkilométeres oázis, ahol pálmafák százezrei nőttek, területének 30 százalékát elvesztette az utóbbi 20 évben a szakértők szerint.

A pálmaerdő kellős közepén a környezetvédelem szempontjait semmibe vevő módon felépített, nagy vízigényű turisztikai létesítmények gyorsítják a romlást, és felborítják az ökológiai egyensúlyt. Nur-Eddin Laftuhi hidrogeológus „valóságos bűnnek” tekinti a golfpályák „irracionális terjeszkedését”. A házainak színére utalva okkersárga városnak becézett Marrákes az ország idegenforgalmi ékessége. A várost körülvevő havas hegycsúcsok a központból is jól láthatók, igazi képeslaptáj tárul a turisták elé. Csakhogy Marrákes környékén ma már nem kevesebb mint tíz, igen sok öntözést igénylő golfpálya működik, közülük kettő magában a pálmaoázisban létesült – és még vagy egy tucat vár engedélyre.

A hely olyan felkapottá vált, hogy a híres Club Méditerranée is nagy üdülőközpontot hozott létre az oázisban, három uszodája és saját golfpályája fogadja a vendégeket a pálmák között. Mindez nehezen egyeztethető össze Marrákes történetével. Az 1062-ben Juszuf ibn Tasfin, az Almoravida-dinasztia első uralkodója által alapított város neve etimológusok szerint a berber amur (ország) és Akus (Isten) szavak összevonásából született, azaz jelentése: Isten földje, vagy más szavakkal Szentföld. Ez az álom ma aligha illik a már csaknem egymillió lakosú városra, amelyben számtalan elegáns szálloda, úszómedence és rijad (hagyományos épület, amely egy belső udvart vesz körül) található.

A rijadok egy részét jómódú marokkóiak és gazdag külföldiek vásárolták meg, és így a kevésbé tehetős rétegeket a város peremére szorították. A pálmaliget fogyatkozó lakói keserűen kommentálják a változásokat. „A patak éppen ott folyt, ahol most állunk. A forrás ott volt, a túloldalon. Mindenfelé víz csobogott. Ám amióta megkezdték a villák és a hotelek építését, a víz eltűnt” – háborog egy helybéli.

A pálmaerdő megóvására 2007-ben a helyi hatóságok nagyszabású programot indítottak: 430 ezer pálmacsemetét kívántak elültetni. „A 2010-ben felavatott szennyvíztisztító központnak és a már működő új kutaknak köszönhetően jelentős mennyiségű víz áll rendelkezésre a cél megvalósításához – állítja Abdelilah Mdides, az oázis megőrzésére szolgáló projekt igazgatója. – Több százan dolgoznak a terv megvalósításán, csemetéket ültetnek és gondozzák az elöregedő pálmákat. Már 415 ezer pálmacsemetét ültettünk el, jól fejlődnek, zöldek a hajtásaik és szép a koronájuk.”

A szakember saját megfogalmazása szerint derűlátó, de realista. „Annyi vizünk nincs, hogy új pálmaerdőt teremtsünk, de a beruházásnak köszönhetően megmenthetjük a régit” – reménykedik a pálmaóvó terv irányítója.