mint mások két élet alatt sem. Ez óriási segítség volt számára, regény-alakjai, szereplői megformálásában. Volt bokszoló és színész-tanuló Pesten, rakodómunkás Hamburgban, majd cukorka-árus Párizsban.

Két év alatt (1928-1930) beutazta egész Európát (sőt elvetődött pár hónapra Afrikába is), majd hazatérve - nagyrészt élményeire, tapasztalataira támaszkodva - sikeres kabaré-szerző és regényíró lett belőle.

Tíz éven át tartó termékeny és különleges alkotói korszaka (1931-1941) a második világháború miatt szakadt meg, amikor Rejtő munkaszolgálatra került, majd alig 37 évesen meghalt Oroszországban.

A legnagyobb fájdalma az volt, hogy legsikeresebb művei, a ma is olvasott P. Howard-könyvek a korabeli kiadói politika miatt nem saját nevén jelentek meg.

Iszonyúan sokat dolgozott, a ponyvaipar által elvárt színvonalat messze meghaladó műgonddal. Az éjszakázások, a határidőkkel, előlegekkel való versenyfutás és nem utolsó sorban a különböző ajzószerek, a kávé, cigaretta és a korban patikában szabadon kapható Aktedron nevű amfetaminszármazék az utolsó évekre teljesen kikészítették az idegrendszerét.

Többször kellett idegszanatóriumban kezelni. Beteg ember létére vitték munkaszolgálatra a Don-kanyarba.

Elismertsége csak lassan, sok évtizeddel halála után alakult ki, a 60-as években. Innentől mind gyakrabban jelentek meg regényei és vált munkássága a hazai irodalom szerves részévé.

Rejtő Jenő 5 legjobb regénye:

1. A három testőr Afrikában (1940)

2. Járőr a Szaharában (1940)

3. Az előretolt helyőrség (1939)

4. A 14 karátos autó (1940)

5. Piszkos Fred a kapitány (1940)