Pavlov megfogalmazott egy elméletet is, amiben kiemelte a feltételes reflex és a klasszikus kondicionálás koncepcióját. Az emésztés élettanának területén végzett kutatásaiért 1904-ben orvosi Nobel-díjat kapott.

Ivan Petrovics Pavlov az oroszországi Rjazanban született 1849. szeptember 26-án, a tizenegy gyermek közül a legidősebbként. Édesapja, Peter Dmitrievich Pavlov orosz ortodox papként dolgozott.

Pavlov kisgyermekként súlyos sérülést szenvedett egy esés következtében, ami miatt kora gyermekkorának nagy részét kizárólag a szülei társaságában töltötte a családi házukban és a kertjükben.

Itt azonban nem töltötte tétlenül az idejét: különféle gyakorlati készségekre tett szert, miközben egyre mélyebb érdeklődést mutatott a természettudományok iránt. Tizenegy évesen beírathatták egy egyházi iskolába, ami után Pavlov a szentpétervári egyetemen folytatta tanulmányait, ahol fizikát, matematikát és természettudományokat tanulhatott. Egyre jobban érdeklődött a tudományok iránt, ezért fontolóra vette annak lehetőségét, hogy felhasználja mindezt a társadalom javítására és gondolkodásának megváltoztatására.

Pavlov a klasszikus kondicionálás, illetve a feltételes reflex jelenségének felfedezője. Forrás: Wikimedia Commons/Official Nobel Prize photo

Miután 1875-ben diplomát szerzett a Szentpétervári Egyetemen, a Birodalmi Orvosi Sebészeti Akadémián tanult orvosi szakon a kor híres fiziológusa, Szergej Petrovics Botkin keze alatt, aki sokat tanított neki az idegrendszerről. Pavlov 1879-ben szerezte meg orvosi diplomáját, és kutatómunkájáért aranyérmet kapott. Ezután is Szentpéterváron maradt, ahol posztgraduális kutatásokat végzett, majd sikerrel pályázott a Botkin-klinikán a Fiziológiai Laboratórium igazgatói posztjára. Két év múlva megnősült és feleségül vette Szerafima Vasziljevna Karcsevszkaja tanárnőt; a házaspárnak öt gyermeke született.

Pavlov 1883-ban már a szív centrifugális idegeiről szóló disszertációjával doktorált, majd a doktori fokozat megszerzése után két évet töltött Németországban, ahol a kutyák emésztési mechanizmusait tanulmányozta. 1886-ban visszatért Oroszországba, de csak 1890-ben talált állást, amikor kinevezték a Katonai Orvosi Akadémia farmakológia professzorának. 1895-ben kinevezték a fiziológia tanszékének professzorává, ahol 1924-ig dolgozott.

Pavlov kutatásokat szervezett az újonnan alapított Kísérleti Orvostudományi Intézetbe, amely irányítása alatt több mint négy évtizeden át a fiziológiai kutatások egyik legfontosabb világközpontjává vált. Évekig végzett neurofiziológiai kísérleteket állatokkal, mert teljes mértékben meg volt győződve arról, hogy az emberi viselkedést leginkább fiziológiai alapon lehet megérteni és megmagyarázni.

A „Pavlov kutyája” – ahogy az emlékezetünkben megmaradt – egy legendás kísérletet takar, amely során a tudós a kutyák etetését és emésztési funkcióit használta fel számos kulcsfontosságú ötletének megalapozására. A különböző körülmények között termelt nyál mennyiségét és minőségét elemezte, miközben észrevette, hogy a nyáltermelés már azelőtt megindul, hogy a kutyák a szájukba vették volna az ételt és vizsgálni kezdte ezt az általa „pszichikai szekréciónak” (más szóval elválasztás) nevezett jelenséget.

Pillanatokkal az ételadás előtt megszólaltatott egy villanycsengőt, hogy ezzel mérje a kutyák nyáltermelését. Pavlov felfedezte, hogy miután a kutyákat megtanították arra, hogy a csengő hangját a táplálékkal társítsák, az ebek nyáltermelése már a csengő hangjára is megindult, akkor is ha nem kaptak ételt.

A kísérlet szerinte így bebizonyította, hogy a kutyák fizikai reakciója, a nyálelválasztás, közvetlenül összefügg a csengő ingerével, tehát a nyáltermelés ingerreakció volt. Pavlov magyarázata szerint kiépült tehát egy idegi kapcsolat, egy feltételes reflex a csengőhangot érzékelő agy és a nyálmirigyet működtető idegek között.

Pavlov egyik kitömött kísérleti kutyája. Forrás: Wikimedia Commons

Az egész folyamat a klasszikus kondicionálás kiváló példájává vált, ami elsősorban bizonyos körülményekre adott fizikai és spontán reakcióhoz kapcsolódik, amelyet a szervezet az asszociáció révén szerzett meg. A behaviorista elmélet ezeket a mérföldkőnek számító ötleteket alkalmazta az emberi viselkedés magyarázatára.

Pavlovot 1907-ben az Orosz Tudományos Akadémia akadémikusává választották, majd 1915-ben megkapta a Becsületrend lovagrendjét is. 1936. február 27-én, 86 évesen halt meg Leningrádban.

_ _ _ _ _ _