Egész életében sugárzott belőle a fizika szeretete és az a vágy, hogy a tudását átadja másoknak is.

Bebizonyította, hogy a tudás elsajátításának eredményessége a tanár és a diák közös munkáján múlik. A jó tankönyv mellett fontosnak tartotta a tanári magyarázatot, az élőszó erejét.

A könyvet a jerikói rózsához hasonlította, amely összeszáradt, csúnya növény, de ha vízbe tesszük, akkor élővé válik és kivirul. A könyv is ilyen összeszáradt váz, amíg a tanár magyarázatának életvize élővé nem varázsolja. A száraz tanári magyarázat azonban nem képes erre a csodára.

A tanár akkor tudja felkelteni tanítványai érdeklődését, ha a magyarázatát átitatja saját lelkesedésével. Úgy tartotta, hogy az igazi tanár a saját tudását alkotja, szüli újjá tanítványai lelkében. Így lesz a tanárból alkotóművész.

Előadóművész

Jó fizikus és jó tanár volt, de az előadóművészetben is kiválóan helytállt. Szerette, sőt kereste a nyilvános szereplés lehetőségét. Nevét a televízióban tartott látványos kísérletei, bemutatói az egész országban ismertté és személyét kedveltté tették.

Részlet az 1968-ban készült Öveges professzor - Legkedvesebb kísérleteim című 9 részes sorozatból. Közreműködik: Dr. Öveges József - Rendező: Szabó Attila Norbert

Bemutatói segítségével önálló kísérletezésre akarta nevelni a fiatalokat, megismertetve velük a felfedezés örömét.
„Csak az az ismeret érdemes a tudás névre, aminek alkalmazásához is értünk.”

A tudást nem csupán elméleti szinten kell felhalmozni, hanem közvetlenül alkalmazni kell az életünkben, hogy így a meddő ismeret termékeny tudássá váljon.

Öveges a régi kísérleteket újabb és újabb eszközökkel mutatta be, miközben ő is újra és újra átélte az alkotás, a felfedezés örömét. Képes volt magával ragadni hallgatóságát, és az vele együtt tudott lelkesedni minden egyes kísérlete során. Gyermeki rácsodálkozása mögött azonban a dolgok mélyére látó, a lényeget megragadó bölcsesség állt.

A televízió 1957-es megnyitó műsorában félórás bemutatóra kapott lehetőséget.

Ez élő adás volt, ahol nincs ismétlés, a kísérleteknek elsőre működniük kellett. A sikeres bemutatkozás után tizenkét éven át avatta be a képernyő előtt ülő közönséget legendás fizikai kísérleteibe. A nézők sokaságában keltette fel az érdeklődést a hangtan, a hőtan, a fénytan és az elektromos jelenségek iránt. Minden egyes kísérletének bemutatására alaposan felkészült, még a tükör előtt is többször próbát tartott.

Nem a honoráriumért, hanem a tanítás, az adás öröméért tette, minden más mellékes volt számára.

Több évig vezette a televízió 100 kérdés – 100 felelet című műsorát. A műsorban többek között olyan egyszerű, mindennapi kérdésekre kereste a választ, mint például „Mi van a buborékban, ha forr a víz?”, „Miért nem esnek le a felhők?”, illetve „Van-e a levegőnek árnyéka?”

Rámutatott arra, hogy a közvetlen környezetünkben ezernyi csoda várja, hogy megfejtsük a titkát. Mind egy-egy kaland az életünkben, amellyel közelebb juthatunk a természet törvényeinek megfejtéséhez. Az ember is a természet szerves része, így a kutatás közben képes önmagát is egyre jobban megismerni és megérteni.

Ha tetszett a cikk, ossza meg egy Facebook csoportban vagy a saját oldalán!