A kiváló, most 76 éves szakember magasugróként is próbálkozott ugyan, de hármasugrásban volt egykoron a hazai bajnokság döntőinek résztvevője, edzőként pedig bajnokok sorát nevelte. Neve mégis találmánya, műanyag magasugróléce, az AP-Rekord jóvoltából került be a köztudatba, a nemzetközi atlétikai életbe. A mester már nem tart edzéseket, panziójában várja a vendégeket, azokat is, akik az itthon kevésbé ismert futócipő-múzeum relikviái miatt mennek Somoskőre, és nagyon várja már az augusztusi, budapesti világbajnokságot is, hiszen ekkora, hazai rendezésű világverseny kevés van egy ember életében.

– Gondolom, várja már a vébét? Ott lesz?

– Mindenképpen. Már csak azért is, mert eddig több világversenyen, vébén, fedett vébén, Eb-n vettem részt, de itthon azért más érzés egy ekkora eseményen ott lenni. Már a felvezetést is kiemelt figyelemmel kísérem, hiszen az 1998-as budapesti Európa-bajnokságnak én voltam a marketingigazgatója. Szerintem, magas színvonalon zajlanak a vébé előkészületei. A múlt heti, Etele Plázában megnyílt MOWA, azaz Museum of World Athletics kiállítás pedig egyszerűen káprázatos. Ajánlom, hogy aki teheti, nézze meg a relikviákat. Augusztus 27-ig ingyenesen megtekinthetők.

A legendás lécek, és a nevezetes pillanat, amikor Somoskő London és Zürich mögé került világranglistán
Fotó: Angyal János gyűjteménye
– Mit jelent Angyal Jánosnak, valamint a magyar atlétikának a hazai világbajnokság?

– Gondolhatja. Az atlétikában éltem le az életem, több ez, mint megélhetés, és még mindig nagy-nagy szerelem. A magyar sportnak pedig hihetetlen lehetőség gyerekek megnyerésére az atlétika számára.

– Indul tanítványa?

– Nem.

– Hány tanítványa volt az évek során, és hány magyar bajnokságot nyeretek az Angyal-csapat tagjai?

– Ezt nem tudom megmondani, de volt év, amikor legalább kétszáz versenyzőnk volt, nem számítva az atlétikával még csak ismerkedő gyerekeket.

A csodaléc még mindig népszerű

– Mi van a lécével? Gyártják még?

– Igen, a váci SOMAKER Kft-vel együttműködve, de már „altius” márkanévvel. 2004-ben Magyarország tagja lett az Európai Uniónak, mi is változtattunk. Az ugrólécekre új matrica került, motiválva az ugrókat a jobb teljesítmény elérésére. „altius, altius, altius” vagyis magasabbra, magasabbra, magasabbra! Termékeinkre újabb 4 évre, 2024 szeptemberéig megkaptuk a legmagasabb „WA Product Certificate” minősítést. A tavalyi Gyulai Memoriálon a mi léceink felett ugrott és győzött az olimpiai bajnok magasugró Tamberi és az új rúdugró csillag Duplantis is.

– Egyáltalán, miként jött az ötlet, hogyan lett feltaláló?

– Pozsik János társammal az akkori törékeny, háromszögletű lécek helyett, korszakában újító megoldást alkalmazva, legyártottuk az első körkeresztmetszetű magasugrólécet, amelyre az országos találmányi hivatal szabadalmi jogot adott. Elismerésül a társammal „kiváló feltaláló" kitüntetést kaptunk.

– Mit lehet egy lécen fejleszteni? Valahol olvastam, hogy gyerekkorában napraforgószárból fabrikált magának lécet, s azon tényleg volt mit javítani.

– Nos, évtizedes tapasztalataimat felhasználva, mondhatom, forradalmasítottam a lécek végelemeinek felfekvését, s ennek következtében az érintő ugrásoknál stabilabbak lettek a lécek. Érdekes, hogy a német atlétikai szövetség először szabálytalannak minősítette a léceinket, de az IAAF, azaz a nemzetközi szövetség mellénk állt, és, azt mondta, ez a jövő.

A kubai világcsúcstartó, Sotomayor a somoskői vár tövében

Fotó: Angyal János gyűjteménye

A svédek sajátjukként hirdették a magyar találmányt

– Tényleg ez lett.

– A sors iróniája, vagy igazságtevése, hogy 2006. februárjában a mi lécünk felett ugrotta Kaisa Bergquist a máig fennálló kétszáznyolc centiméteres fedett-pályás női világrekordját a németországi Arnstadtban. Fájó pont viszont, hogy a multicégek ma úgy alkalmazzák az általam kitalált végelemek megoldását, mintha az övék lenne. Egy svéd cég termékismertetőjében úgy ajánlja a magasugrólécet, hogy „fibreglass crossbar with new grounderbraking anti-rolling ends” felirattal, nem kevesebbet állítva, mint hogy a gördülésgátló végelem-megoldás úttörő, soha nem volt ilyen. Valóban úttörő volt, de huszonöt évvel ezelőtt, amikor Angyal János kitalálta, és Sotomayor kétezer-egyben, harmincnégy évesen, búcsúzó ugrásakor Somoskőn a kétszázharmincöt centit átugrotta, és azt mondta: „Janos crossbar world best” - „János, ez a legjobb ugróléc a világon!”

Somoskő London és Zürich nyomában

– Mintegy a léc reklámjaként, kitalálta salgótarjáni ugrógálát. Világrekorderek sora - mint például a kubai Sotomayor - érkezett a városba, majd Somoskőre, a vár alá, ahova később áthelyezték a gálát.

– Az ugrógálát 1986-ban indítottam útjára, és szinte hihetetlen ívet írt le, huszonhárom alkalommal öt földrész harminchét ország kiváló atlétája, köztük olyan olyan világklasszis, mint Bubka, az említett, Sotomayor vagy Kosztadinova, vett részt rajat, s ennek eredményeként Salgótarján és Somoskő felkerült a világ térképére. Az IAAF 2006-os világranglistáján Blanka Vlasics kétszázhárom centiméteres eredményének köszönhetően London, Zürich, Somoskő a sorrend. Amire büszke vagyok, hogy soha nem kértünk belépőt a rendezvényre, hogy a legszegényebb gyerekek is testközelből élhették át az élményt, amit ezek a kiváló atléták nyújtottak.

– 2010-ben volt az utolsó ugrógála, miért szűnt meg?

– A két évvel korábbi gazdasági válság után a cégek csökkentették a marketing és reklám költségeiket, így korábbi szponzoraink is. Nehéz helyzetbe kerültünk, nem akartunk a világszínvonalból visszalépni, ezért huszonhárom év sikeres rendezése után úgy döntöttünk, hogy abbahagyjuk. Pedig roppant népszerű volt a gála, az atlétika mellett reklámozta a várost és a lécet is, Na, de hát megmaradt a gála emléke. Igaz, az gyönyörű.

– Hogyan telnek a napjai?

– Már nem edzősködöm. Napjainkban Somoskőn a 2003-ban épült panziónkban fogadom a vendégeinket, bemutatom a cipőmúzeumunkat, mely egy ékszerdoboz, koronaékszere Usain Bolt dedikált cipője. Én készülök az augusztusi vb-re, várom, ott leszek a nemzeti atlétikai központ lelátóján.