A Napraforgó Hagyományőrző és Szociális Egyesület, illetve a helyi dr. Hesz Mihály Általános Iskola szervezésében – a névadó kajakos olimpiai bajnok, valamint a szintén ötkarikás győztes vívónő Sákovicsné Dömölky Lídia közreműködésével kiváló esemény kerekedett.
A híres vár tövétől mintegy száz méterre lévő, tizennyolcadik században emelt katolikus templom szomszédságában található egykori egyházi iskolájánál – amit nemrégiben közösségi házzá korszerűsítettek – gyülekeztek a programok résztvevői. Benn, az épületben dr. Hesz Mihály, a település szülötte, az 1968-as mexikóvárosi olimpia kajak egyes ezer méteres győztese beszélgetett népviseletes asszonyokkal, Szórágy Gyuláné polgármesterrel, illetve a váci Boronkay szakközépiskola „olimpiatudor” diákjaival, míg egy másik szobában helybéli hölgyek szorgosan készítették elő a nap főszereplőjének, a böjti étekként számon tartott csörögefánknak a hozzávalóit – serényen „kezelték” a nyújtófát, dagasztottak bőszen. Nemsokára megérkezett a másik díszvendég, Sákovicsné Dömölky Lídia, az 1964-es tokiói játékok női tőrcsapatának aranyérmes tagja, akit dr. Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára kísért el – így kezdődhetett az ünnepség megnyitója, Bényi Endre egykori nógrádi kántortanító emléktáblája előtt.
Babatiné Márton Márta, az iskola igazgatója köszöntő szavait követően Piroska János, a nógrádi Nagyboldogasszony Alapítvány kuratóriumi elnöke idézte fel a kántortanító életútját, felemlegetve, hogy a két világháború közötti időszakban Bényi Endre mi mindent tett a kis község kulturális életéért, a cserkész – és leventemozgalom fejlesztéséért, a katolikus hitközség megerősítéséért. Dr. Hesz Mihály szintén szólt néhány szót az elődről, köszöntve az érdeklődők soraiban a kántortanító kilencven esztendős leányát.
Ezután következett a „főzőcske de okosan” programrész. A közösségi ház egyik szobájában berendezett „sütőhelyen” a hatodik osztályos tanulók vállalták, hogy a csörögefánkot együtt készítik el a hírneves sportolókkal – akik szintén kötényt kaptak, Hesz Mihályén például „a konyha királya” felirat díszelgett. Nyilas Kálmánné, a Napraforgó egyesület vezetője és egy segítője iránymutatásával indultak a műveletek, és természetesen kis ismeretterjesztő foglalkozás is zajlott menet közben, milyen alapanyagok szükségeltetnek eme ízes étel előállításához, milyen elmaradhatatlan hozzávalókkal kell még finomabbá tenni ezt a süteményt. Némi anekdotázás is vegyült a munkákba, amelyekben a víg kedélyű kajakos bajnok járt az élen.
Amint befejeződött a főzőcske-oktatás a nép elindult a közeli művelődési házba, amelynek kistermében Végh József nyugat-nógrádi helytörténész várta a résztvevőket. Diaképes előadásában a farsangi ünnepkör különböző szokásait mutatta be, a rönkhúzástól, a dőrejáráson át a szlovák ajkú vidékek kiszebábu-égetésén keresztül a hamisítatlan mohácsi busójárásig. Megtudhattuk azt is, hogy a busóknak emléket állító mohácsi oszlopművet a bánki Laluja András szobrászművész készítette.
Az olimpiai bajnok vendégekkel Hegedűs Henrik balassagyarmati újságíró-olimpiatörténész beszélgetett pályafutásuk nagy napjairól, a tokiói és mexikóvárosi sikerekről. Sákovicsné Dömölky Lídia felidézte a női tőr csapat finálé legizgalmasabb pillanatait, amikor a szovjet válogatott ellen az utolsó asszóban ő vitte be a végső győzelmet jelentő találatot. Hesz Mihály – akit a gyerekek csak „Misa bácsiként” szólítanak itt, Nógrádon – pedig arról mesélt, micsoda erőfeszítések szükségeltettek, hogy a mexikói magaslati, oxigénhiányos viszonyokban is maradjon kellő energia az utolsó méterekre, s így előzze meg hatalmas hajrával a szovjet-orosz Saporenkót.
Az élménybeszámoló végén a diákok virágokkal és a csörögefánk okleveles formába bújtatott receptjével köszönték meg a hírességeknek, hogy eljöttek hozzájuk, majd együtt elfogyasztották a finom ebédet.

Forrás: nynapok.blogspot.hu