Marika néni 76 éves, jelenleg a szécsényi Betánia Idősek Otthona lakója.
- Mikor született és mivel foglalkozott?
- 1936-ban születtem. A földeken dolgoztunk, nehéz munka volt. Sokat kellett kapálni. Kézzel vágtuk a határban a kukoricaszárat, csomóba kötöttük. Nem voltak még akkor gépek. Rengeteg munka akadt a földeken, meg az állatokkal.
- Mikor ment férjhez?
- 18 évesen. A fiúnak a keresztapja kendőben hozott süteményt, úgy kérték meg a kezemet, az volt a lánykérés. Mikor férjhez mentem, menni kellett a határba a répát kiszedni. Az volt a nászút. Cukorrépát az állatoknak: elraktuk a pincébe télire.
- Hány gyermekük született?
- Kettő. Az elsővel elvetéltem Akkor is a határba dolgoztam. A másikkal meg nagy hassal kimeszeltem a házat. Nehéz volt a szülés, mert nagy volt a gyerek. 4 kilón felüli súllyal született.
- Volt-e segítsége?
- Nem. Anyám jött néha hozzám. Az uramnak is mindig mennie kellett. Szántott, vetett, ment az ökrök után. Óvoda sem volt, a határba vittük a gyerekeket. A hátunkra kötöttük abrosszal, hazafele így tudtunk valamit hozni a kezünkben. Nem volt akkoriban babakocsi sem.
- Mi volt élete legszebb időszaka?
- Mindig sok volt a nehéz munka.
- Hát a lánykora? Meséljen arról!
- Az volt a legszebb – nevet fel. – Vasárnap délután a faluba muzsikáltak, arra táncoltunk. Népviseletbe öltöztünk, 4-5 alsószoknyát kötöttünk, arra ment a színes, virágos szoknya felülre.
- Hétköznap? Hogy dolgoztak oéyan sok szoknyában?
- Akkor csak kettőt kötöttünk alulra, meg a fölső színeset. A feketét csak az idősek hordták. A fiatal lány is felvette, de csak ha temetésre ment, vagy gyászolt.
- A háború idején még kislány volt. Mire emlékszik azokból az időkből?
- Féltünk. Akárhova ledobhatták a bombát. A szőlőhegyen voltak kis pincék, abban aludtunk. Krumplis zsákokra raktuk a dunnát, úgy aludtunk. Nehéz időket éltünk. A füstölőből elvitték a húst, a disznókat, mindent. A kozákok rosszabbak voltak, fogták a nőket. Hideg volt, tél. Az erdőbe se mehettünk fáért, lelőttek volna. A szüleim főztek a katonáknak, ezért nem bántottak minket.
- Mi a hosszú élet titka?
- Addig jó, amíg erős, egészséges az ember. Ma már mindenem fáj. Az egészség hiányzik a legjobban. Az ember jobban bírná azzal. Sokat járkálnék.
- Hát hová járkálna? – nevetek fel őszinte, emberi válaszán.
- Mennék a templomba, meg a bátyámhoz- nevet ő is, majd búcsúzunk
Jó egészséget Marika Néni!

Csonka Mária