Az eljárás adatai szerint a vádlottat a sértett nevelte fel. Viszonyuk 2018-ban megromlott, mert nagyapja szexuális kapcsolatot akart létesíteni a vádlott élettársával. Később kibékültek, ám amikor 2019. február 16-án találkoztak, a vádlott egy XIV. kerületi parkolóban elmetszette a sértett nyakát. A nagyapa a helyszínen meghalt, holttestét másnap a rokonok fedezték fel az autóban.

A vádlott a bűncselekmény elkövetésekor nem tisztázható mélységű tudatzavarban szenvedett. Önhibájából eredően gyógyszer és alkohol hatása alatt állt, ami károsan befolyásolhatta tudatállapotát. Ugyanakkor nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely kizárta vagy korlátozta volna cselekménye következményeinek felismerésében. A vádlott bűnösségét a bíróságok szerint saját ténybeli beismerő vallomásán kívül kétséget kizáró módon alátámasztották egyéb személyi és tárgyi bizonyítékok, valamint az igazságügyi genetikai szakértői vélemény.

Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék kimondta a vádlott bűnösségét emberölés miatt, és 12 év börtönre ítélte azzal, hogy leghamarabb büntetése kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, ezért a törvény szerint a másodfokú eljárásban a vádlott büntetését már nem lehetett súlyosítani. A vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést, amit a védő később hatályon kívül helyezés és enyhítés érdekében is fenntartott.

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet lényegében helybenhagyta.