A fiziognómia tudománya a személy- főleg az arc- jellegzetességeit vizsgálja. A szem, és szemöldök, orr méret, arc szerkezete, száj …. A kineziológia ezeket szerkezet funkciónak nevezi. Viselkedés genetika, mely szerint a velünk született genetikai szerkezetünk DNS-állományunk határozza meg alapvető viselkedési mintáinkat.

Mindannyian egyediek vagyunk genetikailag,és az élettapasztalatainkat illetően is. Senki nem gondolkodik úgy mint mi, senkinek nem olyan a szája, senkinek nincs olyan ujjlenyomata mint nekünk. Az élettapasztalatai is mások.

Fogantatásunk óta DNS-állományunk meghatározza ösztönös egyéniségünket, ebből következik, hogy egy adott területet vizsgálva, több sejt jelenléte az illető viselkedésében is erőteljesebben jelenik meg, míg ha kevesebb a sejt, akkor a viselkedés kevésbé jellemző az egyénre.

Mivel minden csak viszonyítás kérdése, érdekes például, hogy az egyik emberhez képest sejt többletünk, egy másik emberhez képest kevesebb sejtünk van. Az egyik emberrel szemben megélhetjük pl: a magabiztosságot, míg máskor ugyanez nem mondható el.

Lássunk egy példát.

A harciasság: Ebben az esetben, az áll szélességét vizsgáljuk az archoz viszonyítva.

-„A” keskeny áll –kevés sejt- elkerüli a nyílt ütközést

-„C” rendkívül széles áll –sejt többlet- alig vár egy kis küzdelmet.

-”B” típusnak azt az embert nevezzük aki semmilyen irányba sem szélsőséges

Amikor egy igazán széles állú emberrel kerülünk kapcsolatba, ösztönösen kerüljük az összeütközést, hiszen tudjuk, hogy Ő széles állú. Mi jelen esetben „A” típusúak vagyunk. De mi történik, ha emberünk (kinek velünk szemben szélesebb az álla) egy nála még szélesebb állú emberrel kerül szembe? Abban a pillanatban Ő is „A” lesz, és rendszerint így is viselkedik.

-Átlagos viselkedésünk attól függ, hogy „A,B,C”-nek gondoltuk magunkat gyerekkorban, illetve mások milyennek tartottak. Mint tudjuk a gyermekkori viselkedési mintáink rögzülnek.-

Sosem szabad elfelejteni a kérdést. Mihez, kihez képest?

Az „A és C” típusú emberek azt hiszik, saját viselkedésük az egyetlen helyes viselkedés. Ha szembekerülnek ellentétjük természetes viselkedésével- ami persze eltér a sajátjuktól- ezt általában személyes sérelemnek élik meg.

Sok esetben mi magunk sem éljük meg a jellegzetességeinket. Megtagadjuk őket. Ez esetben komoly problémáink vannak magunkkal. Más esetben vagy elfogadjuk mások szerkezetét vagy nem. Ha nem, bizonyosan komoly problémáink vannak másokkal.

Mindenki egyedi, és saját szemüvegén keresztül szemléli a világot. Mi így működünk, Ő meg úgy. Reakcióink is eltérnek. Ezért is nem adható át egy élettapasztalat teljes egészében. Amit mi éltünk át, az a mienk.

A fiziognómia célja, hogy megismerjük és elfogadjuk, magunkat olyannak amilyenek valójában vagyunk, és nem olyannak amilyeneknek hinni szeretnénk magunkat. Ez lehetőséget teremt, hogy másokat is elfogadjunk. Csak akkor teljesíthetjük be az egyedi természetünkbe rejlő ígéreteket, ha teljes mértékben tisztában vagyunk valódi természetünkkel.

Önmagunk ismerete az első lépés afelé, hogy vállaljuk a felelősséget az életre adott válaszainkért.