Székyné Sztrémi Melinda hozzátette: ezeknek a területeknek a 99 százaléka magántulajdonban van, a rendszerváltozás utáni privatizációs ügyeskedések révén pedig az a helyzet alakult ki, hogy "tulajdonosuk van, gazdájuk viszont nincs".
Utalt arra, hogy lakossági fórumokon az önkormányzaton kérik számon, miért nem használják a bezárt nagyüzemek, az öblösüveggyár, a síküveggyár, a BRG és az acélgyár területét, valamint azokat az épületeket, amelyeket némelyikben meghagytak. A polgármester azt mondta: ezek a jó infrastruktúrával ellátott ipartelepek gyakorlatilag mind felszámolók kezén vagy olyan vállalkozók tulajdonában vannak, akik nem a munkahelyteremtésben gondolkodnak.
A téma Salgótarján készülő településfejlesztési koncepciójával, az integrált településfejlesztési stratégiával kapcsolatban került elő. A terveket készítő Városfejlesztés Zrt. ügyvezetője, Bajnai László kifejtette: ha Salgótarján kihasználja az adottságait, akkor példaértékű középváros lehet, a központi régióból egy fontos kapu az északi régióba.
Kiemelte ugyanakkor, hogy az "új városi szövet" létrehozásához a barnamezős területek termelésbe fogása elengedhetetlenül szükséges. Azok ugyanis jelenleg aránytalan nagy helyet foglalnak el a "várostestből", ám arányuk szerint sem munkahelyekkel, sem a helyi iparűzési adóval arányosan nem járulnak hozzá a város működtetéséhez.
Mivel zöldmezős beruházásra alig tíz hektár áll Salgótarjánban rendelkezésre, ezeket az ipari infrastruktúrával ellátott területeket kell rendbe hozni és az új befektetők rendelkezésére bocsátani - tette hozzá az urbanisztikai szakember. Bajnai László megjegyezte: Salgótarján völgyváros, de ha az adottságait kihasználja, zöldváros lehet.