és a radarernyőkön sem volt látható.

A hadseregnél azt gondolták, hogy lezuhant vagy kényszerleszállást hajtott végre, a felkutatására azonnal három helikoptert vetettek be.

Két órával később hívták vissza a bajbajutott pilótát kereső helikoptereket, miután nyugati hírügynökségek beszámoltak arról, hogy Zoboki Sándor főhadnagy Udinétől nem messze, a risanói, reptéren szállt le a gépével. Alig több mint harminc perc alatt ért oda.

A 25 éves főhadnagy dobbantása (ahogy akkor nevezték a disszidálást) rendkívül érzékenyen érintette a honvédelmi vezetést.

A Zoboki-ügy a hadtörténeti levéltár irataiból ismerhető meg, amelyekre akkor rákerült a szigorúan titkos bélyegző.

A főhadnagy Jugoszláviánál repült át határon, azután az osztrák Alpokban, alacsony, mindössze 100 méteres magasságban játszotta ki a radarokat, és szállt le Risanóban.

A kifutópálya rövid volt, és a főhadnagy gépén végül csak az egyik futóműről égett le a gumi. A pilótafülkében ülve, egy cigarettára gyújtva várta meg az olasz hatóságokat.

A jegyzőkönyv szerint Zoboki ezeket vitte magával:

A MiG-15-öst és tartozékait: 1 darab 37 milliméteres gépágyú, 40 darab lőszerrel, 2 darab 23 milliméteres gépágyú, 160 darab lőszerrel. Ez összesen (a repülővel együtt) 2 492 918, 40 forint volt.(Zoboki fizetése 4090 forint volt.)

Volt nála továbbá egy FRISZ-táblázat (a magyar repülőterek minden lényeges adatával), egy 1:500 000 és egy 1: 1 000 000 méretarányú térkép és egy szolgálati pisztoly (PA-63).

Hogy mi motiválta a szökést, arról a bíróság állítása szerint a rendelkezésére álló adatok alapján nem tudott megnyugtató módon állást foglalni.

Az biztos, hogy Zoboki főhadnagy nem volt az elöljárói kedvence: a jellemzése szerint jó képességű, de fegyelmezetlen katona volt. Késett, repülési előírásokat nem tartott be és rendszeresen ápolatlan külsővel jelent meg.

Felettese április 6-án – egy nappal a szökése előtt – is megrótta, megfenyegetve azzal, hogy ha egy hónapon belül nem szedi össze magát, akkor letiltatja a repülésről.

Elöljárója, Ladányi ezredes figyelmeztetése miatt veszélyben látta a számára életcélt jelentő repülést – áll a szigorúan titkos minősítésű bírósági ítéletben.

Az ezredes lusta magatartásúnak minősítette, aki a felkészülési időben rejtvényt fejtett, vagy modellekhez rajzolt terveket, amit utóbb megtiltott a parancsnoka.

Ladányi ezredes a bíróság előtt megjegyezte azt is: fáradtnak látta az utóbbi időben a pilótát, aki egyszer például 600 méterrel a beton előtt akarta letenni a gépét.

Zoboki Sándor gyerekkora óta vadászrepülőt akart vezetni. Amikor az édesanyja a piaristákhoz íratta be, kérte, hogy vegyék ki onnan, mert akkor soha nem lehet pilóta. Amikor viszont végül elérte a célját, több csalódás is érte: többször is hangot adott elégedetlenségének. Bántotta, hogy nem azokkal került egy alakulatba, akikkel kint tanult a Szovjetunióban.

Két kitüntetést és két dicséretet kapott, emellett három esetben megfenyítették.

Lakásán három darab szigorúan titkos minősítésű, államtitkot képező légi felvételt, öt darab titkos minősítésű, szolgálati titkot tartalmazó térképszelvényt és szolgálati titoknak számító adatokat tartalmazó füzetet találtak.

A tárgyaláson Zoboki édesanyja azt állította: nem hiszi, hogy a hazáját árulta el, inkább csalódott mindenkiben.

A felesége szerint a szökése előtti napokban ezredparancsnoki dicséretre számított, de hiába. A bíróság az ítéletében egyetlen enyhítő körülményt vett figyelembe, Zoboki Sándor büntetlen előéletét. Ez azonban kevés volt ahhoz, hogy ne a legsúlyosabb megítélésű katonai bűntettnek mondják ki a szökést.

Olyan hadfelszerelési tárgyakat szolgáltatott ki a NATO-hoz tartozó egyik nyugati államnak, amelyek megismerése a a Varsói Szerződéshez tartozó államok szempontjából sem jelentéktelen.

Olyan tisztről van szó, akit a Magyar Népköztárságunk nem csekély áldozattal taníttatott, képeztetett ki, hogy a védelmét szolgálja” – áll az ítéletben, amely kitér arra is, hogy Zoboki éppen ekkor vette fel első ízben a munkájának nagyobb elismerését jelentő megemelt illetményét.

Az indoklásban az is szerepel, hogy a főhadnagy a néphadsereg tisztjei és a hajózók megbecsülését jelentősen rontotta itthon és külföldön.

A bírósági tárgyalást gyorsan lezárták, első fokon már a szökés után két hónappal, június 4-én, másodfokon július 13-án. Zobokit halálra ítélték, mert „csak ilyen büntetés áll arányban azzal a felmérhetetlen kárral, amit a vádlott a Magyar Népköztársaságnak okozott”.

Az akkor szigorúan titkosnak minősített iratok között megtalálható egy levelezés arról is, hogyan kommunikálják az ügyet. Abban maradtak, hogy a honvédelmi felső vezetésnek is jóvá kell hagynia a halálos ítéletről szóló rövid MTI-hírt. Így is történt.

Mellékbüntetésként Zobokit teljes vagyonelkobzásra is ítélték, a lakását pedig már az eljárás alatt zár alá vették, hogy a hozzátartozók ne tudják eladni az értékesebb dolgokat.

Zoboki főhadnagyot megpróbálta kiadatni a magyar állam, azonban ő menedékjogot kapott Olaszországtól. A vadászgépét viszont Olaszország visszaadta.