A pápák megválasztásuk után megváltoztatják nevüket, hogy tiszteletben tartsanak egy ősi szokást: ez az új hivatal iránti teljes elkötelezettség jele.

Nem lehet egy jós Szentatya

Eleinte azonban ez a tradíció azért alakult ki, mert egyes egyházfők nevüket nem találták megfelelőnek a hivatalukhoz – írja Focus.it.

Az első személy, aki így tett, egy Mercurius nevű itáliai férfi volt. Ez egyáltalán nem volt véletlen, hiszen születési neve a kereskedelem és jóslás római istenére, Merkúr nevére utalt. Így amikor Kr.u. 533-ban a katolikus egyház vezetője lett, a János keresztnevet választotta, a Iulianus római császár uralkodása alatt üldöztetést szenvedett János vértanú után.

I. János pápa Coimbra városában található ereklyetartó mellszobra (Wikipédia / Joseolgon / CC BY-SA 4.0)

Disznószájúból Szent Péter örököse

Az évezredforduló körül több pápa is alkalmatlannak találta eredeti nevét. A Boccapecora Pietro rendkívül hasonlított a bucca porci kifejezéshez, ami disznószájút jelenetett. Nem meglepő hát, hogy váltott, mégpedig Szent Péter iránti tiszteletből, Szergiuszra. Történt mindez 1009-ben és ez a szokás azóta egyre elterjedtebbé vált..

IV. Szergiusz pápa sírja a Lateráni bazilikában (Wikipédia / Sailko / CC BY 3.0)

Az új megszólítást azért az egyházfők nem ellenérzésből választják, sőt! Általában olyan személyes okokból teszik meg, mint például egy korábbi pápa iránti csodálat, vagy az előző Szentatyával való folytonosság (de akár különbség) jelzése.

Ferenc pápa tiszteletből tette

A jezsuita rendhez tartozó Jorge Mario Bergoglio bíboros, egy másik szerzetes közösség, a ferences alapítójának, Assisi Szent Ferencnek keresztnevét választotta, akire példaképeként tekintett.

A leggyakoribb megszólítások a történelem során a következők voltak: János (23 pápa és 2 ellenpápa is viselte ezt a nevet), Gergely (16), Benedek (16), Kelemen (14), Ince (13), Leó (13), Pius (12).

Borítókép: illusztráció