a világ egyik legsikeresebb gyerekkönyvévé nőtte ki magát. A humoros kis versek, szerethető mesekarakterek és sajátos hangulatú illusztrációk hátterében egy szomorú családi dráma áll.

Dráma a sorok között

A. A. Milne-t, aki bár a Cambridge-i Egyetemen még matematikát tanult, tanulmányai végeztével írói pályára lépett.

Mire fia, a Billy Moonnak becézett Christopher Robin megszületett, a 42 éves A. A. Milne már sikeres színdarabíró, novellista és szatirista volt. Alan és felesége, Daphne lányra számított, így a kis Billyt rendszerint lányos ruhákba öltöztették.

A kívülállók tehát gyakran csak nehezen tudták meghatározni a gyermek nemét. A fiú kevés időt töltött szüleivel, nevelését a kornak megfelelően nagyrészt dajkája, Olive végezte, akit Billy csak Nou-nak becézett.

Az Ashdown-erdő és a Százholdas Pagony

Az I. világháborút követően A. A. Milne mindennapjait háborús élményei hatására az akkoriban még nem diagnosztizált poszttraumás stressz-szindrómára utaló tünetek nehezítették meg, egy nap tehát úgy döntött, hogy a nyugodtabb élet reményében Londonból a sussexi vidékre költözik feleségével Daphne-val és ötéves fiúkkal, Christopher Robinnal.

Bár a legifjabb Milne élete folyamán édesapjával sem ápolt túl szoros kapcsolatot, a Sussexben töltött évek alatt mégis úgy alakult, hogy gyakorta sétálgattak együtt a közeli Ashdown-erdőben, ahol apa és fia történeteket talált ki, miközben Billy kedvenc plüssállataival játszottak.

Christopher Robin eredeti plüssfigurái ma is megtekinthetők a New York-i Public Libraryban.

Ez a bizonyos Ashdown-erdő ihlette végül a Százholdas Pagonyt is, amelyben Róbert Gida és erdei barátai mesés kalandjai zajlottak.

Micimackó karakterét Milne a fia Edward nevű plüssmackójáról mintázta, akit a kisfiú még első születésnapjára kapott szüleitől ajándékba. Őt követte aztán később az évek folyamán a többi állat, Malacka, Tigris, Kanga és Zsebibaba, akik Christopher Robin, avagy Róbert Gida legjobb barátaivá, illetve hű fegyverhordozóivá váltak.

Az igazi Micimackó (angolul Winnie-the-Pooh) egy nagy fekete medve volt, amely sokáig a londoni állatkertben élt Winnie néven. Itt találkozott vele Christopher Robin is, aki később úgy döntött, hogy a medvéről nevezi el kedvenc plüssmackóját.

A Micimackó átka

Az első könyv When We Were Very Young (Amikor még kicsik voltunk) címen 1924-ben jelent meg, ekkoriban azonban még csupán egyetlen versben jelent meg az akkoriban Edwardnak nevezett medvebocs. Ezt követte aztán 1926-ban a Micimackó, majd 1927-ben a Now We Are Six (Hatévesek lettünk), 1928-ban pedig a The House at Pooh Corner (Micimackó kunyhója).

A könyveknek köszönhetően Róbert Gida neve márkanévvé vált, az igazi Christopher Robin pedig óriási népszerűségre tett szert a Micimackó-rajongók körében. Sőt! A film szerint a Billy Moonról mintázott főhős híresebb volt, mint maga a Micimackó-történetek írója, A. A. Milne.

Az ifjú Milne több millió rajongói levelet kapott, fotózásokra, megnyitókra és bemutatókra hívták, közben pedig újságok, illetve magazinok keresték kegyeit interjú céljából.

Christopher Robin eleinte élvezte a hírnevet és az ezzel járó figyelmet, hiszen mint egy interjúban mondta, „végre fontosnak érezhette magát”. Ann Thwaite könyve szerint azonban minden megváltozott, mikor a fiú bentlakásos iskolába került, ahol a többi gyerek folyamatosan a Micimackó-történetek miatt gúnyolta.

Ekkoriban kezdte megutálni édesapja könyveit, és az évek folyamán ez az ellenérzés csak egyre inkább elmélyült benne. Későbbi kudarcaiért is A. A. Milne-t és az általa megalkotott Micimackó-történeteket okolta, sokáig úgy érezte, apja eladta a gyerekkorát, és rajta keresztül szerzett hírnevet magának.

Micimackóról írt történeteivel Milne emberek millióinak életébe vitt örömet. Az elsöprő nemzetközi sikert elérő könyvsorozat többek között megnyugvást és reményt adott a briteknek az I. világháborút követő években.

Sajnos azonban Milne élete utolsó évei kevésbé voltak örömtelik. Korábbi sikereit többet nem tudta felülmúlni, és minden törekvése ellenére örökre elkönyvelték gyerekkönyvírónak.