A NATO (North Atlantic Treaty Organisation) /Észak-atlanti Szövetség a második világháború után,1949-benjött létre.

12 észak-amerikai, illetve nyugat-európai ország 1949. április 4-én Washingtonban írta alá az Észak-atlanti Szerződést. (Az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Izland, Dánia, Norvégia, Olaszország és Portugália.)

Görögország és Törökország 1952-ben, a Németországi Szövetségi Köztársaság 1955-ben csatlakozott a Washingtoni Szerződéshez.

Spanyolország 1982-ben lett a NATO tagja, a katonai integrációban 1996-tól vesz részt. Franciaország – 1966-ban történt kivonulása után – 2009 áprilisában jelentette be visszatérését a NATO katonai struktúráiba.

Magyarország, a Cseh Köztársaság és Lengyelország 1999. március 12-én vált az így már 19 tagállamot tömörítő szervezet tagjává.

2004-ben Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia, míg 2009-ben Albánia és Horvátország felvételére került sor.

A szövetség célkitűzése volt, hogy biztosítsa a békét Európában, elősegítse a tagállamok együttműködését, és megvédje szabadságukat az akkori Szovjetunió jelentette fenyegetés ellen.

A Szövetséget megalapító szerződés:Az okirat a szövetségeseket a demokrácia, az egyéni szabadság, a jogállamiság, valamint a viták békés rendezése mellett kötelezi el.

Fontos, hogy a szerződés meghatározza a kollektív védelem eszméjét, amely bármelyik tagállam elleni támadást a Szövetség egésze elleni támadásnak tekint.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete – röviden NATO – biztosítja, hogy az európai és észak-amerikai tagországok biztonsága el nem választhatóan kapcsolódjon össze. A Szervezet egyedülálló fórumot biztosít az Atlanti-óceánon átnyúló párbeszédhez és együttműködéshez.