Ez év tavaszán negyedik alkalommal utazhattak hetedikeseink a határainkon túli magyarlakta területre. Úti célunk ismét Erdély volt, három élményekkel teli napot tölthettünk a „Meseszép Erdélyben”.

Május 15-én a korai órákban, már fél 5-kor gyülekeztünk az iskola előtt, hogy a szokásos létszám- és okmányellenőrzés után 64 diák és 7 pedagógus megkezdhesse izgalmas kirándulását. Néhány órai buszozás után érkeztünk első állomásunkra, Nagykárolyba. A város híres szülötte az első bibliafordító Károly Gáspár, kinek szobrát a Fő téren tekintettük meg. A református templom után először az 1. sz. Általános Iskola tanáraival és diákjaival találkozhattunk. A kölcsönös bemutatkozás után kötetlen beszélgetések által az udvaron cseréltek tapasztalatokat a gyerekek. Lehetőségük volt a kis ajándékaik átadására. Ady életútjának főbb állomásai közül először Érmindszentre utaztunk, ahol bemutatták számunkra a költő szülőházát. A Himnusz eléneklése mellett megkoszorúztuk Ady szobrát. Ezt követően Zilahon álltunk meg. A református kollégiumhoz látogattunk, amely másik reformkori hírességünk, Wesselényi Miklós nevét viseli, és Ady is 4 évet töltött itt. Hosszú utazásunk végén a késő esti órákban érkeztünk meg szálláshelyünkre, Torockóra. A vacsora és a szállás elfoglalása után mindenki fáradtan tért nyugovóra.

Következő napunkat Torockón kezdtük. Idegenvezetőnk bemutatta az egyik leghíresebb székelyföldi falut, sok érdekességet hallottunk az önmagában is csodálatra méltó látványról, a Székelykőről, ahol kétszer kel fel a nap. Az Árvaházat kerestük fel. Utazás előtt a gyerekek nagyon sok adományt gyűjtöttek, sok ruha, játék, könyv, hasznos holmi gyűlt össze, amit szeretettel vittünk magukkal a gyerekeknek. Számunkra megdöbbentő, hogy milyen nehéz ezeknek a gyerekeknek, akik szüleik nélkül nevelkednek, de Böjte Csabának köszönhetően mégis nagyon sok szeretet kapnak. Ezt követően a Néprajzi Múzeumban ismerkedtünk a székely ruházattal, használati eszközökkel, életmóddal, kultúrával. Délután az eső ellenére folytattuk utunkat, megláthattuk a híres Tordai-hasadékot, idegenvezetőnk mesélt a hozzá fűződő legendákról. Kolozsvárott Mátyás király nyomdokain haladtunk. Elsétáltunk ahhoz a házhoz, ahol világra jött nagy királyunk, majd a Fő téren látható Mátyás-szobrot és Szent Mihály templomot csodálhattuk meg. A Házsongárdi temetőben híres magyarok sírját kerestük fel, emlékeztünk meg róluk. Így érkeztünk vissza Tordára, és lementünk a sóbányába. Sok érdekességet tudhattunk meg a sóról, a bányászatról, és a bánya mai szerepéről az egészséges életmód segítésében. A második nap sűrű programja után ismét visszatértünk szállásunkra. A kiadós vacsora és a nap tapasztalatainak megbeszélése után mindenki a szobájába tért, hamarosan mindenki álomra hajtotta fejét.

Sajnos egyszer minden jónak vége szakad. Az utolsó nap is elérkezett. Reggeli után elbúcsúztunk Torockótól, és Nagyenyedre indultunk. Út közben felelevenítettük Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa című regényét, Bethlen Gábor történelemformáló szerepét. Sétáltunk a belvárosban, ahol megnéztük a Bethlen Gábor Kollégiumot, ahol ma is több száz erdélyi magyar diák tanul a legkisebbektől az érettségizőkig. A várat is láthattuk. Folytattuk utunkat Erdély egykori központjába, Gyulafehérvárra. A Várnegyedben a város történelméről hallhattunk sok érdekességet, majd ellátogattunk az Érseki Székesegyházba, ahol Hunyadi János és László sírját a Szózat eléneklése mellett megkoszorúztuk. Még mindig a Hunyadi család birtokán folytattuk utunkat, mert felkerestük Vajdahunyad várát. Történeteket hallgattunk a vár építéséről, hozzá kapcsolódó legendákról. Sok fotót készítettünk, mindenkin döbbenet lett úrrá a régi várbörtön láttán. Irodalmi ismereteink nyomába eredtünk, elérkeztünk a legendás Déva várához, a buszon újra hallhattuk Kőmíves Kelemen balladáját. A monda mellett történelmi múltunkat is megidéztük, az 1848/49-es események keretében. Már utolsó állomásunk következett, mielőtt hazafelé vettük az irányt. Arad nagyon szép város, csak számunkra gyászos emlékeket idéz. Szomorúan vettük tudomásul, hogy az aradi vértanúk emlékhelye elé egy sportpályát építettek, a gyakorlott idegenvezetőnk azonban rögtön odavezetett bennünket. A Himnusz hangjai mellett koszorúzással emlékeztünk mártírjainkra. Majd búcsút vettünk a bennünket kiválóan kalauzoló idegenvezetőnktől, és indultunk haza Salgótarjánba. Este a késői órákban érkeztünk vissza, fáradtan, de nagyon sok szép és hasznos élménnyel, tudással.

A kirándulást követő napokban megosztottuk egymással tapasztalatainkat, élménybeszámolót tartottunk a hatodikosoknak, kívánjuk nekik, hogy az idei pályázaton ők is sikeresek legyenek, hogy hasonló élményekben részesüljenek. Köszönjük az Emberi Erőforrások Minisztériumán belül működő Bethlen Gábor Alapítvány, az iskolavezetés és tanulóink szüleinek támogatását, akik lehetővé tették, hogy a program immár hagyománnyá válva ismét sok diákunkat jutatott életre szóló élményekhez.

Majláth Gizella