A legnagyobb európai gáztőzsde, a holland TTF novemberi határidős jegyzésében a földgáz megawattóraként 161,5 euróba, azaz ezer köbméterenként 1936 dollárba került eddigi napi maximumán. A jegyzés már nyitáskor meghaladta az 1500 dollárt és délelőtt fél 11-ig rendületlenül emelkedett, egészen 1936 dollárig, azóta viszont folyamatosan csökken. Délután két órakor 114,12 euróba került a földgáz megawattóránként, azaz ezer köbméterenként 1368 dollárba.

Jó ideje folyamatosan drágul minden energiahordozó - szén, olaj, gáz és áram -, miközben az enyhe széljárást és hűvösebb időjárást ígérő előrejelzések növelik a keresletet a szűkös kínálati feltételek közepette. Elemzők szerint emellett az okok között klímavédelmi intézkedéseket, például a szén-dioxid-kibocsátási kvóták egyre növekvő árát, valamint piaci spekulációkat is keresni kell.

Az energia iránti kereslet világszerte megnőtt, mivel számos országban kezd normalizálódni az élet a koronavírus-világjárvány okozta sokk után, és a gazdaságok növekedése meredeken ívelt felfelé. Ugyanakkor csökkent a kínálat, például Brazíliában, ahol az áram jelentős részét vízierőművekben állítják elő, az aszályok miatt nehéz a helyzet. A tavalyi tél számos országban szokatlanul hideg volt, és emiatt jelentősen csökkentek a gáztartalékok. Visszaesett a megújuló erőforrásokból származó energia termelése is, Németországban például amiatt, hogy kevésbé volt szeles az időjárás.

Egyes elemzők azzal gyanúsítanak nagyvállalatokat, hogy hasznot húznak a piaci fejleményekből. Georg Zachmann, a gazdasági kérdések szakpolitikai kutatásairól közismert brüsszeli agytröszt, a Bruegel kutatóintézet közgazdásza rámutatott, hogy a Gazprom orosz gázipari vállalat teljesítette ugyan szerződéses kötelezettségeit Európa irányába, de a magas árak ellenére sem szállított több földgázt a pótlólagos kereslet kielégítésére. Zachmann szerint a Gazprom ezzel vagy még inkább fel akarja hajtani az árakat, vagy így próbál meg nyomást gyakorolni a sokat vitatott Északi-Áramlat-2 vezeték gyorsabb üzembe helyezésének érdekében.

Az Oroszországot és Németországot összekötő Északi Áramlat-2 gázvezetékpár első vezetékének feltöltése hétfőn kezdődött el, a második vezetéken pedig folytatódnak az üzembe helyezés előtti munkálatok. A vezetékpáron évi 55 milliárd köbméter földgáz szállítható, ebből a Gazprom korábbi közlése szerint 5,6 milliárd köbméter még az idén elérheti a német elosztórendszert. A Bruegel intézet arra számít, hogy áprilisra felére csökkenhetnek a gázárak, ha sikerül feltölteni az európai gáztározókat vagy üzembe helyezik az Észak Áramlat-2 vezetéket.

Január elején még 17,9 euróba került a földgáz megawattóraként a holland TTF-n, azóta csaknem tízszeresére nőtt az ára. Május elején 24,5 euró, június elején 26,5 euró, július elején már 36,3 euró, augusztus elején 41,8 euró, szeptember elején 50,4 euró, október első napján pedig már 93,6 euró volt az ár. A lassú, de kitartó emelkedés üteme szeptemberben vált drasztikussá, októberben pedig szinte hihetetlen mértéket öltött, és napról napra korábban elképzelhetetlen szintekre jutott el a földgáz ára.

A földgáz árának emelkedése felfelé hajtja az elektromos energia árát a fűtési szezon közeledtével, miközben Európában a gáztározók töltöttségének szintje az átlagosnál jóval alacsonyabb, a tavalyihoz képest 20,5 milliárd köbméterrel marad el a Gazprom orosz gázipari vállalat számításai szerint. A szeptemberi átlagos töltési ütemet alapul véve október 12-én nagyjából 76 milliárd köbméter földgáz lehet az európai tározókban.

Egyes uniós országok már lépéseket tettek, hogy megvédjék a fogyasztókat. Franciaország áram- és gázárplafont vezetett be, valamint a szegényebb háztartásokat 100 euróval segítené. Olaszország 3 milliárd eurót fordítana a közüzemi díjak emelkedéséből adódó terhek enyhítésére, míg Spanyolország uniós szintű fellépést szorgalmazott, például közös beszerzés formájában. Lengyelország az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének felülvizsgálatát, Luxembourg pedig az "egyes kereskedők részéről" tapasztalt spekuláció letörését szorgalmazta.

Elemzők egyetértenek abban, hogy rövid távon azonban vajmi keveset tehet az Európai Unió. Az áremelkedés szociális következményeinek enyhítése a tagállamok hatáskörébe tartozik, az Európai Bizottság tanácsokat adhat a tagállamoknak, és összehangolhatja az intézkedéseket, különösen a piaci torzulások megelőzésének érdekében. A hosszú távot illetően az EU-nak gyorsabban kell végrehajtania az éghajlat védelmét szolgáló beruházásokat, hogy csökkentse a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget.