Miután a lányai meghaltak, Hatazile gondolkodás nélkül magához vette tizenegy elárvult unokáját. Ezt teszi minden gogo, vagyis nagymama abban az országban, ahol a világon a legnagyobb a HIV-fertőzöttek száma, és ezért rengeteg gyerek veszíti el az anyját. "Isten majd megsegít bennünket" - bizakodik Hatazile. Lehetséges. Arra az esetre viszont, ha az isteni közbeavatkozás nem következne be, az idős asszonynak van némi biztosítéka: a Szvázi Arany nevű nagy hatású és éppen ezért értékes marihuánafajta, amely iránt komoly a kereslet a virágzó dél-afrikai kábítószerpiacon. Mélyen az erdőben, a kis Szváziföld egy száraz sarkában lévő hegytetőn Hatazile Szvázi Aranyat termeszt, hogy unokái növekvő csapatát etetni, ruházni, iskolába járatni tudja.

"A növény nélkül éheznénk" - mondta az asszony a The New York Times című lap tudósítójának, akit arra kért, hogy csak a középső nevét írja le.
Hatazile egyike annak a több ezer földművesnek, aki az Afrika déli részén lévő királyságban a marihuána alapanyagául szolgáló kender (Cannabis) termesztéséből szerzi meg a betevőre valót. Nem tekinti magát a globális méretű kábítószer-termelő - az afgán máktermesztőktől a latin-amerikai cocaültetvényesekig sok-sok embert magába olvasztó - lánc tagjának. Egyszerűen gondoskodni akar az unokáiról, és csak azután fogott a kannabisztermesztésbe, hogy más növényekkel tett kísérletei kudarcot vallottak.
"Ha gabonát vagy káposztát akar termeszteni az ember, a babuinok (majmok) ellopják" - magyarázta.

Sok az árva és az özvegy

Szváziföld, Afrika utolsó abszolút monarchiája hivatalosan közepes jövedelmű ország. Az ország hegyes északnyugati részén lévő, Piggs Peak nevű város környékén azonban a mély szegénység az úr. A sziklás talajon nem sok minden terem meg, és munkalehetőséget nehéz találni. Sok fiatal hagyja el a vidéket, próbál munkát találni Szváziföld két nagy városában, Mbabanéban és Manziniban, vagy Dél-Afrikában.
A vidéken ezért sok az idős asszony és a gyerek. Az agresszív antiretrovírus-terápia segített leszorítani az AIDS-ben meghalók arányát, de a betegség valamilyen módon minden családot érint, és hatására az idősebb gyerekeknek kell gondoskodniuk a kisebbekről - vagy az öreg nagyszülőknek küszködni újból a gyerekneveléssel.
Ilyen sors jutott Hatazile családjának is. 2007-ben lánya, Tensile 24 évesen meghalt, és négy elárvult gyerek maradt utána. Pár évvel később a másik lány, Spiwe is elment, és hárommal nőtt az éhes szájak száma. Idén júliusban a harmadik lány, Nomsa is meghalt, és az ő négy gyereke is a gogo egyszobás kunyhójába került.
"Nem hagyhattam magukra a gyerekeket" - húzta alá Hatazile.
Az ilyen családok kemény küzdelmet vívnak a fennmaradásért. "Legtöbbjüknek a gazdálkodása az esőtől függ - fejtette ki Tshepiso Mthimkhulu, a Szvázi Vöröskereszt Piggs Peakben dolgozó munkatársa. - Sok az árva és az özvegy, akinek nehéz az életben maradás."

Becsapják őket

Alternatív bevételi forrásoknak kétségtelenül van piacuk. Az ENSZ szerint Dél-Afrikában növekszik a marihuánafogyasztás, és Szváziföld készségesen kielégíti az igényeket. Az 1,4 milliós kis országban 2010-ben nagyobb területen állítottak elő marihuánát, mint a majdnem 190-szer nagyobb Indiában.
A 70 éves Sibongile Nkosi elmondása szerint azután kezdett el kendert termeszteni, hogy lánya meghalt, és két árvája rámaradt. A Piggs Peaktől nem messze, egy hegy tetején lévő falujában élő más asszonyoktól hallotta, hogy a növénnyel tisztességes jövedelemre lehet szert tenni.
"Elültettem a magvakat, öntöztem őket és lett termés. Enni tudtam adni a gyerekeimnek" - mesélte az első termés történetét.
A marihuánatermesztés biztonságot ad, de a Piggs Peak-i gogókat nehéz lenne kábítószerkirályoknak tekinteni. Először is találniuk kell egy eldugott helyet, gyakran mélyen bent az erdőben, amit több órás gyaloglással érnek el. A terület megtisztítása kemény feladat még a nehéz munkához régóta hozzászokott nők számára is. Magokat kell venniük, ha újonnan kezdenek hozzá a termesztéshez, és trágyát. Ha nem trágyázzák eléggé, a termés nem lesz jó minőségű, és kevesebb pénzt lehet kapni érte. Gondosan kell elvégezni a metszést is, hogy a kannabisznövény megfelelő virágokat hozzon. És ügyelni kell arra is, hogy az ültetvény el ne gazosodjon.
Aztán ott van a rendőrség. Márciusban és áprilisban, közvetlenül a betakarítás előtt a rendőrök gyakran kutatnak marihuánaültetvények után, és amit találnak, felégetik, megfosztva az asszonyokat nehéz munkájuk gyümölcsétől.
Egy jó termés akár tíz kiló marihuánát is eredményezhet, de a termesztők felvásárlóknak adják tovább a termést, akik aratáskor érkeznek a falvakba, és nincsenek jó alkupozícióban. A legtöbben mintegy 3000 emalangenit, vagyis 400 dollárnál kevesebbet kapnak egy termésért.
"A férfiak Dél-Afrikából jönnek vásárolni, és becsapnak bennünket - tárta fel Nkosi. - Mit tehetünk? Ha nem adjuk el a termést, csak ülünk rajta, akkor meg jöhet a rendőrség, és letartóztathat".

"Ha keresel egy kis pénzt, már elégedett lehetsz"

Vállalkozó szellemű termesztők vízhatlan hordókban mélyen az erdőben elássák a termést, és decemberben veszik elő, amikorra az addigi készlet elfogy, és az árak megugranak. A nagymamák zömének azonban sürgősen szüksége van pénzre, és nem tud hat hónapot várni.
Nkosi bevallása szerint sose érzett kísértést arra, hogy kipróbálja a termést.
"Részeg lesz tőle az ember - válaszolta arra a kérdésre, hogy szívott-e már marihuánát. - Ha kipróbálom, biztosan összeesem."

A marihuána elegendő pénzt biztosított a családjának az életben maradáshoz, mégis elgondolkodott azon, hogy megéri-e foglalkozni vele.

"Valójában nem akarom tovább termeszteni. Úgy vélem, hogy túl kevés pénzt hoz" - közölte, de amikor elkezdődött az idei ültetési szezon, újból belevágott. Két, még otthon lévő unokája iskoláztatása mintegy 3000 emalangenibe fog kerülni a következő iskolai évben, és más módon nem tudja előteremteni a pénzt.
"Aki szegény, az bármit megtesz azért, hogy éljen. Ha keresel egy kis pénzt, már elégedett lehetsz" - mondta.