Margaret Thatcher tizenöt évig vezette a brit Konzervatív Pártot, tizenegy évig pedig a szigetország első női miniszterelnöke volt.

Kormányfőként pénzügyi liberalizációt hajtott végre: Anglia közvéleménye széleskörben megismerte a „privatizáció” kifejezést. Takarékos asszonyként lépett fel, politikáját szigorú monetarizmus (ti. a forgalomban lévő pénz mennyiségének szabályzása) jellemezte.

Népszerűsége az 1982-es Falkland-szigeteki háború idején szárnyalt, amelyet a két évvel későbbi tizenkét hónapos bányászsztrájk sem ingatott meg. Ekkor próbálkoztak meg merénylettel is ellene az északír terroristák Brightonban, melyből sikeresen megmenekült.

Az európai egyesülési folyamattal kapcsolatban meglehetősen szkeptikus volt.

A Közös Piac nem volt ellenére, de a mélyebb gazdasági integrációhoz nem fűlött a foga. Ő már akkor brüsszelezett, amikor az még nem volt annyira menő, mint napjainkban:

„A sikeres Európai Közösség felépítésének legjobb módja a független és szuverén államok önkéntes és aktív működése. Nem azért szűkítettük Nagy-Britanniában az állami cselekvés határait, hogy azokat európai szinten állítsuk vissza, egy olyan európai szuperállam keretében, amelyet Brüsszel irányít.”

A hidegháború végén azzal kellett szembesülnie, hogy Nagy-Britannia szava már nem akkora súlyú, mint fél évszázaddal korábban volt. A második német egység létrejöttét kifejezetten ellenezte. Magyarországon kétszer is járt: 1984-ben Kádár Jánossal, 1990-ben pedig Antall Józseffel találkozott.

MARGARET THATCHER A BUDAPESTI VÖRÖSMARTY TÉREN 1990. SZEPTEMBER 19-ÉN. FOTÓ: FORTEPAN / SZIGETVÁRY ZSOLT

Ha tetszett a cikk, kérjük ossza meg Facebook-on!

https://www.facebook.com/groups/infonograd