Lányuk, Oláh Katalin (1974) és kisebbik fiuk, Oláh Mátyás László (1975) képzőművészek.

Felsőfokú tanulmányait az ELTE BTK magyar–népművelés szakán végezte 1961 és 1967 között. Bátyja Mezei Ferenc neutronfizikus.

1963 óta jelennek meg írásai. 1964 és 1966 között általános iskolai tanárként dolgozott Tatabányán, az akkori Mező Imre (napjainkban a Sárberki Általános Iskola telephelye Móra Ferenc Általános Iskolában).

Ennek az élményeit írta meg a Zöld vadon című elbeszéléskötetében. 1966-tól 1968-ig a Tatai Faipari Kisipari Szövetkezet, 1968 és 1970 között a KISZÖV, majd az OKISZ népművelési előadója volt.

A Kilencek költőcsoport tagjaként szerepelt a Nagy László előszavával megjelent, legendássá vált Elérhetetlen föld című antológiában[3] (1969). 1970 óta újságíró. Ugyanebben az évben egyik szerkesztője volt a Kísérlet című irodalmi folyóiratnak, amelynek példányait még megjelenésük előtt rendőrileg elkobozták (Nyíregyháza, 1970). 1970 és 1977 között a Népművelés, 1977-től 1981-ig a Szovjet Irodalom, 1983 és 1988 között a BSZV Híradó c. üzemi lap munkatársa volt.

Irodalomszervezői munkássága is jelentős:

Kezdeményezte az Írók Szakszervezete létrehozását. 1987 és 2008 között a szervezet titkára volt. 1989 óta tagja az Írószövetség elnökségének. 1990 óta az Írók Alapítványa és a Széphalom Könyvműhely alapítója és vezetője.

1990 és 1993 között a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának is ügyvivője volt. 2004 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2012-ben megválasztották az MMA Irodalmi Tagozata vezetőjének.

1989 óta részt vesz a Sárváron évente megrendezett, immár az egész Kárpát-medencében meghirdetett Középiskolás Irodalmi Pályázat és Tábor szervezésében.